A rendszerváltoztató évekről a Sajtóházban tartott sorozat-beszélgetés első, szeptemberi rendezvényén németországi tapasztalataikról meséltek a meghívottak. A második, októberi találkozón washingtoni, illetve moszkvai emlékeket idézett fel Heltai András és Barát József. Ezúttal ugyanis az MTI és a Magyar Rádió egykori tudósítóját kérte fel a MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztálya múltidézésre, szakmai- és élmény-beszámolóra. A beszélgetést Kárpáti János, a Klubrádió és a Népszava munkatársa vezette.
Heltai András 1988-tól másodízben képviselte – öt éven át – a Magyar Távirati Irodát az Egyesült Államok fővárosában. Mint mondta, abban az időszakban éppúgy, mint egy évtizeddel korábban az amerikai társadalmat nem foglalkoztatta az, hogy mi történik külföldön, hiszen a lakosság döntő hányada sohasem hagyta, hagyja el kontinensnyi hazáját. Külpolitikával arrafelé főként hivatalból foglalkoztak az emberek. A politikai elit annak idején komolyan érdeklődött a kelet-európai reformfolyamatok iránt.
Magyarországra akkor irányult a figyelem, amikor Kádár Jánost Grósz Károly követte. Őt az amerikai adminisztráció a „jövő emberének” tekintette és washingtoni látogatásakor éppen ezért nagy várakozással fogadták. Az amerikai vezetők azonban – Heltai szerint – „különös óvatossággal” kezelték a magyarországi fejleményeket. Úgy vélték: az átalakulás „kommunista keretek között” fog lezajlani. Brent Scowcroft, az idősebb Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadója például az NBC-nek azt nyilatkozta, hogy Magyarországon olyan egypártrendszer van, melyben sokféle nézetet képviselők találhatók, tehát olyan, mintha többpártrendszer lenne. Budapesten 1989 őszi látogatásakor George Bush elnök pedig úgy fogalmazott, hogy Magyarországon egy politikai erő van, a reformkommunisták. Heltai azt is megosztotta hallgatóságával, hogy Bush budapesti útja előtt, amikor Kádár haláláról értesült, a magyar tudósítóknak interjún kívül spontán elmondta: „Az a véleményem, hogy Kádár a hazáját szolgálta”.
Abban az időszakban az amerikaiak a gazdasági együttműködésre helyezték a hangsúlyt, hiszen olcsó az itteni munkaerő, a magyarok okosak és képzettek (közreműködtek a nukleáris fegyverek feltalálásában).
A kelet-európai, illetve, Heltai fontos pontosítása szerint lengyel és magyar reformfolyamat azonban valójában csak következménye volt a két szuperhatalom megváltozott viszonyának. Ronald Reagan (Bush elődje, korábbi kaliforniai kormányzó, az úszómesterből lett színész) Heltai szerint nem volt „politikacsináló”. Sikereit elsősorban megnyerő modorának és a jól megválasztott tanácsadóinak köszönhette. A csillagháborús programhoz való látszólagos ragaszkodásával Reagan gazdaságilag úgyszólván kivéreztette a fegyverkezésre egyre többet költő és abba belerokkanó Szovjetuniót. Moszkva radikális leszerelési javaslatait tehát nemcsak Mihail Gorbacsov enyhülés iránti törekvése ihlette, hanem a kiürült államkassza is. Gorbacsov – mint Barát fogalmazott – belefogott a kör négyszögesítésébe, ami sorsdöntő volt. Például kivonult Afganisztánból. Azonban olyankor is erőltetett folyamatokat, amikor a társadalom azokat nem támogatta és ez végzetes volt.
Barát József 1986-tól tudósította a Magyar Rádiót Moszkvából, de ő sem először járt állomáshelyén. A hetvenes években a szovjet fővárosban tanult egyetemistaként. Tudósítói kinevezését elmondása szerint Hárs Istvánnak, a Magyar Rádió legendás elnökének köszönhette, aki azzal a feladattal bízta meg, hogy míg Hável József a hivatalos szovjet politikai életről tudósít, addig ő színes anyagaival hozza közelebb a rádióhallgatókhoz a szovjet valóságot. Abban az időszakban Barát lépten-nyomon tapasztalta, hogy a szovjet közvélemény „prófétát lát Kádár Jánosban”. Sokak szemében Magyarország volt az elérendő minta, ám Gorbacsov föllépéséig, illetőleg az 1986 tavaszán bekövetkezett csernobili katasztrófáig alig történt valami.
Barát szerint éppen az atomerőműben bekövetkezett baleset döbbentette rá a társadalmat a reformok szükségességére. Miközben még évekig a kádári vonalat sztárolták, Gorbacsovnak sikerült a vodkatilalommal maga ellen hangolnia széles rétegeket. Közben a Szovjetunió adóssága megtöbbszöröződött, az 1985. évi 20 milliárdról 1990-re 100 milliárd dollárra nőtt. Ezekben az években a Szovjetuniót a „folyamatos lazulás” jellemezte, miközben a keményvonalasok persze sokallották a glasznosztyot és a peresztrojkát. Mint Barát emlékeztetett: ezért is kérdezte meg egyszer bizalmasan Kádár Gorbacsovtól, hogy nem fél-e attól, hogy ellenfelei eltávolítják? (Gorbacsov a maga részéről viszont Kádár távozását sürgette, akinek presztízse 1988-ra már a Szovjetunióban is megkopott.)
A szovjethatalom látványos hanyatlására példaként Barát József Mathias Rust híres landolását említette a Vörös téren. A Cessna kisgéppel a német tinédzser 1987 májusában zavartalanul repült be a légtérbe – a kisebb-nagyobb beosztású katonák tehetetlenségének köszönhetően. Természetesen a légtér-figyelők észlelték és nyomon kísérték a berepülést, azonban a dél-koreai utasszállító repülőgép lelövése után senki sem mert felelősséget vállalni a német kisgéppel kapcsolatban. Ez a döntésképtelenség az élet minden területén jellemző volt. Ekkortól kezdett kiéleződni a Gorbacsov-pártiak és a konzervatív ellentábor küzdelme, ami évekkel később a „pancserpuccshoz” vezetett – folytatta elemző visszaemlékezését a rádió egykori tudósítója.
A nyolcvanas évek második felében „hetente döntöttek meg tabukat Moszkvában” – fejtegette Barát, aki szerint törvényszerű, hogy mára alaposan változott a felállás: most Andropov embere, a keménykezű volt KGB-tiszt, Putyin a főnök Oroszországban.
A tudósítók beszámolóját követő beszélgetésben elhangzott: azzal, hogy a két szuperhatalom nagyjából 30 éve eltemette a hidegháborút, új korszakot nyitott Európa történetében. Gorbacsovnak ugyanakkor nem volt fogalma arról, hogy a kapitalizmus restaurációja és a Szovjetunió felbomlása fog bekövetkezni. Néhány ígéretből nem lett semmi, például Amerika nem mondott le a NATO bővítéséről, sem az előre nyomulásról kontinensünkön, így nem jött létre Európában semleges ütközőzóna, ami napjainkban újabb feszültségek forrása.
Barát József a vitavezetőt fogta vallatóra arról, hogy vajon a volt brüsszeli tudósító – Kárpáti – elképzelhetőnek tartja-e, hogy a világpolitika új szereplője, Kína mellett Európa is afféle szuperhatalommá lép elő? Kárpáti szerint talán lehetne Európából néhány év múlva „egyenrangú játékos”, de ehhez a földrész államainak szorosabbra kellene fűzniük a kötelékeiket. További feltétel: le kellene mondaniuk szuverenitásuk egy részéről az EU javára. S az is fogas kérdés: mekkora lesz majd az átformálódott Európa?
A MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztályának visszaemlékező, szakmai „történelemórája” november 11-én folytatódik.
Toronyi Attila
