Koncz Zsuzsa volt az aranytollas újságírók
vendége.
Zsúfolásig volt tele a Rát-Táncsics terem az Aranytollas Újságírók Társaságának mai rendezvényén: nem is csoda, hiszen Koncz Zsuzsa igen ritkán nyilatkozik. Egy olyan korosztály képviselője ő, amelyet valaha beat nemzedéknek hívtak, és amely nem mond sokat a mai fiataloknak, jóllehet, koncertjein ugyancsak sok a huszonéves is.
Dalai örökzöldek, ő maga kortalan, a hangja nem változott, munkabírása töretlen. Legendák között kezdett énekelni, és közben ő maga is azzá vált.
Ráday Mihály szólaltatta meg az énekesnőt. Koncz Zsuzsa ritka kivétel: egyike azoknak, akik mindig meg tudták őrizni művészi függetlenségüket, emberi tartásukat. Egy olyan csapat állt és áll mögötte, akiknek az ízlésében bízhatott, és akik ma is a szabad vélemény-nyilvánítás mellett állnak.
Ez az a ház, ahol semmi nem változik – énekelte hajdan. A királyé nem leszek, nem leszek… Nyílik még a sárga rózsa… Sorok, amelyeket több korosztály fúj kívülről, és közülük szinte mindenki tudja, mit is takarnak ezek a jelképek és jelszavak.
A pályakezdésről esett a legtöbb szó, de tudni kell, hogy Zsuzsa nem szeret nosztalgiázni. A múltba révedés helyett inkább dolgozik, most is koncertre készül. Majd szólok, ha abbahagyom – mondta viccesen.
Reméljük, még nagyon sokáig nem hagyja abba és megtölti az Arénát, ahol legutóbb is 12 ezer ember tapsolt neki órákon keresztül.
Rohan az idő – ez volt legelső slágerének címe. Ő maga nem annyira kedveli ezt a dalt, koncerten sosem énekli, ez még a Bródy-korszak előtt született.
Mi csütörtökön néhány percre mégis úgy éreztük: megállt az idő.
Elek Lenke
