Mohai Balázs, az MTI külső munkatársa nyerte a Hemző Károly-díjat az idén. A Tanácsadó Testület tagjai 14 fotográfust jelöltek a 35 év alatti alkotók számára meghirdetett pályázaton.
Szarka Klára
A Mai Manó Ház Napfényműterme
Bánkuti András
Lajos Mari
Korniss Péter
Mohai Balázs átveszi a díjat, mellette Lajos Mari, mögötte Korniss Péter
Mohai eddig már kétszer is finalista volt, az idei évben bemutatott három remek sorozata és eddigi munkássága miatt a zsűri ezúttal őt választotta a díjra.
A Hemző Károly Alapítvány Kuratóriumából álló zsűrinek (Lajos Mari, Hemző özvegye, Salvarani Zsófia, a művész nevelt lánya, valamint Korniss Péter, Bánkuti Andrásfotográfusok és az Alapítvány titkára, Szarka Klára kurátor) minden eddiginél nehezebb dolga volt. Az összes jelölt színvonalas és izgalmas munkákkal szerepelt, így még a finalistákat sem volt egyszerű kiválasztani közülük. Emiatt az eddigi öt helyett, az idén hat finalistát nevezett meg a bíráló bizottság: Hirling Bálintot, Kállai Mártont, Pályi Zsófiát, Stiller Ákost és Végh Lászlót, illetve Mohai Balázst, aki végül a díjat is elnyerte.
A Hemző-díjjal oklevél, pénzjutalom és kiállítási lehetőség jár a Magyar Fotográfusok Házában. A tavalyi díjazott, Móricz-Sabján Simon jutalom kiállítása még június 19-ig látható a Kismanó Galériában.
MOHAI Balázs 1984-ben született Budapesten. A Kaposvári Egyetem fotóriporter és képszerkesztő szakán tanult, majd ösztöndíjjal a norvég Volda University College hallgatója volt a Photo for Media kurzuson. Szakmai gyakorlatot a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, majd pedig az MTI fotószerkesztőségében szerzett. 2008 óta a Magyar Távirati Iroda külsős fotóriportere.
Munkája során klasszikus fotóriportokban gondolkodik, elsősorban a dokumentarista fotográfia iránt érdeklődik. Témáit itthon és külföldön egyaránt keresi. Junior Prima-díjas fotográfus, az elmúlt években tíz díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázatokon, köztük a legjobb 30 év alatti fotóriporternek járó különdíjat is.
„Szandra és Tamás Down-szindrómás pár. Összekötötték az életüket, hogy egymást kiegészítve a lehető legönállóbban élhessék a mindennapjaikat” (Részlet Mohai Balázs Együtt szép című sorozatából)
A MÚOSZ Facebook-oldalán a teljes sorozat megtekinthető >>>
Együtt ébrednek reggel 7-kor, mielőtt munkába indulnának. Más Down-szindrómásokkal közös otthonban laknak, de közös szobában alszanak.
Bár az otthonban sokan élnek együtt, ők szeretnek mindent kettesben csinálni.
Hétvégéiket általában a szüleiknél töltik, ezért a hét folyamán mindig egymás mellett vannak.
A Down-szindróma gyógyítása nem lehetséges, mégis sok gyógyszert szednek, mert bizonyos testi betegségek nagyobb százalékban fordulnak elő náluk.
Bár alapvetően felügyelet alatt állnak, ismert környezetben gyakran szoktak önállóan közlekedni.
Mindketten végeznek valamilyen munkát, így az abból befolyó összegből magukra is tudnak költeni.
Torna előtt egy parkban töltik el az időt.
A közösségben eltöltött idő nem mindig zökkenőmentes az ő párkapcsolatukban sem. Egy konfliktus nehéz napokat hozhat.
A mentorok segítenek nekik mindenben, az ő tanácsukra Tamás meg fogja lepni Szandit a munkahelyén. A vásárolt virággal a kezében elgondolkozik és végre rájön, hogy nem szabadott volna megbántania őt.
Szandi egy kávézóban dolgozik délutánonként, Tamásnak ritkán van lehetősége napközben eljutni hozzá, ezért igazi meglepetés volt a látogatás.
Esti bevásárlás egy áruházban. Nem csak maguknak, hanem lakótársaik számára is visznek élelmiszert.
Az eljegyzési tortájukon egy ifjú párt ábrázoló figura volt, ami azóta is Szandi szobájának dísze. Tamás mosolyogva meséli, hogy szeretnének esküvőt is.
Tamásnak gyógymasszázsra kell járnia, amihez rendszerint Szandi is csatlakozik.
Napjaikat kora reggeltől estig kitöltik a foglalkozások, a munka és egyéb elfoglaltságok. Az intenzív időbeosztás végén minden nap szeretnek kettesben lenni. Tamás így mondja: „mert együtt szép”.
