A világhírű magyar karikaturista, akit nem ismerünk

Ez a cikk 9 hónap frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Tudta, hogy volt egy világhírű karikaturista, akiért rajongott Amerika; fénykorában 104 országban olvasták az általa alapított folyóiratot; és történetesen Szabónak hívták?

A művészeti anatómiájával szintén világszerte ismertté vált Barcsay Jenő egy külföldön befutott másik magyar művészhez, Victor Vasarelyhez hasonlította. Az általa alapított képregény-folyóiratot, a WittyWorldöt 104 országban olvasták fénykorában. Mi pedig azt sem tudjuk, kicsoda ő. Tegye kezét a szívére a kedves olvasó: ismeri Joe Szabót, korábbi nevén Szabó J. Györgyöt?

Egyébként ne magát hibáztassa: amikor egy évvel ezelőtt, 2016. február elején meghalt, váratlan távozásáról – szívszélhűdés ölte meg – számos külföldi újság, tévéállomás beszámolt Indiától Uruguayig, míg nálunk jellemző módon megfeledkeztek róla. Akkor most már elárulom: világhírű karikaturista volt, aki az ismeretlenségből küzdötte fel magát disszidálása után.

Szabó Joe (Szabó J. György) magyar-amerikai újságíró, író, karikaturista, a WittyWorld Nemzetközi Karikatúra Magazin (1987–1999) alapító főszerkesztője, lap és kiadótulajdonosa, a MÚOSZ Magyar Karikatúraművészeti Szakosztályának tiszteletbeli tagja. 1950-ben született Budapesten, és 2016-ban hunyt el a pennsylvaniai North Walesben.
Korábbi interjú Szabó Joe-val.

Kikezdte idegeit a rendszer

Szabó Joe [Fotó: Fábry János]
Szabó J. György jelentős karrier kezdetén állt idehaza is. A hetvenes évek elejétől a Hungexpo reklámgrafikusa volt, 1975-ben pedig megtervezte az Ország-világ és a Nők Lapja új arculatát. Hamarosan a Magyar Nemzet tördelőszerkesztője lett, a jövőbeli pályafutását meghatározó első karikatúrája is itt készült. Amikor az újságnak sikerült csatlakoznia az ENSZ által támogatott, nagy nemzetközi világlapok által egyszerre megjelentetett Földrészek Párbeszéde című melléklethez, a kiadvány magyar szerkesztője, Várkonyi Tibor rajzot kért tőle. Élete első karikatúrája ennek köszönhetően egyszerre jelent meg a Magyar Nemzet mellett – érdemes végigolvasni az exkluzív névsort – a francia Le Monde-ban, a japán Aszahi Sinbunban, a német Frankfurter Rundschauban, az olasz La Stampában, a lengyel Życie Warszawyban, a mexikói Excelsiorban, a jugoszláv Politikában, a svájci Forum du Développement-ban, a szenegáli Le Soleil-ban, a spanyol El Paísban, a pakisztáni Dawnban, az Indian Expressben, az osztrák Die Pressében, az algériai El-Mudzsahidban, a Jornal do Brasilban.

Annak ellenére, hogy ígéretes tehetségnek tartották, Szabó egyre nehezebben viselte el a szocialista rendszer viszonyait. A tördelőszerkesztés bizalmi pozíció, pártkorifeusok gyakran akartak beleavatkozni a munkájába, ami konfliktusokhoz vezetett. Az érzékeny ember pszichéjét mindez kikezdte. Távozásában segítségére volt a Magyar Nemzet akkori főszerkesztője, aki támogatta családja turistaútlevél-kérelmét. 1980-ban hagyta itt feleségével és gyerekeivel az országot, és kért menedékjogot az NSZK-ban. (Már ekkor feltűnt alkalmi rajzolóként többek között a Frankfurter Rundschauban.) Amikor 1981-ben megérkezett az Egyesült Államokba, először nem várt nehézségekbe ütközött. Ahogy az egykori barát, Takács István emlékszik: „Nehezen fogadták el egyvonalas rajzait, ott más volt a szokás. Szervezőkészsége, lapot átlátni képes szerkesztői vénája azonban pár év alatt az országos amerikai humorlap, a String magazin művészeti vezetőjévé tette. Munkája kapcsán naponta találkozott Amerika legnevezetesebb rajzolóival. Régi álmát, egy önálló karikatúralap létrehozását 1987-ben valósította meg.”

Amikor egy hosszabb sztrájk miatt a csőd szélére jutott következő munkahelye, a Philadelphia Daily News, ötgyerekes családfőként az utcára került. A saját lap, a WittyWorld megalapításának terve ekkor született meg benne.

„Albert LeMay, a Notre Dame Egyetem professzora és a nemzetközi kapcsolatok igazgatója jól ismert, és kedvesen, jóindulattal átkarolva azt mondta, hogy minimum negyedmillió dollárnak kellene a zsebemben lennie csupán ahhoz, hogy álmodozhassak egy magazin létrehozásáról – emlékezett utóbb az akkor már Joe Szabóként ismert művész. – Éppen zsebre tett kézzel álltam, és éreztem egy negyeddolláros érmét. Elővettem, felmutattam neki, és csak annyit mondtam: ennyiből is meg fogom csinálni. Lehet, hogy a válaszom arrogánsnak tűnhetett, de ő nem tudta, hogy korábban a nyomtatott sajtó szinte minden területén dolgoztam, és ha mondjuk egy negyedévente megjelenő lapot csinálnék, kezdetben a munka minden fázisát egyedül is meg tudnám oldani.”

Szabó Joe karikatúrái

Feltűnik a KGB is

A WittyWorld lap megjelenését kétéves munka előzte meg. Szabó tervezett, rajzolt, 36 országra kiterjedő munkatársi gárdát trombitált össze rajzolókból és újságírókból. A tördelést is maga végezte. Az 1987-ben megjelenő lapszám sajtótörténeti jelentőségű volt: az olvasó ugyanis a címlapon nem láthatott semmit, csak egy üres négyzetet, amely arra szolgált, hogy bármelyik karikaturista belerajzolhassa saját címlapverzióját. (Persze Szabónak volt egy maga tervezte, a harmadik oldalon található belső címlapja is.) Ennek köszönhetően valóságos versengés alakult ki, televízióállomások, magazinok mutatták be az így született egyéni borítókat, ami kitűnő fogásnak bizonyult: egyszerre ismertté tette az új orgánumot. Az előfizetők száma annyira megugrott, hogy a második szám megjelenésétől kezdve nem voltak anyagi nehézségek. Közben váratlan, ám rövid intermezzóként feltűnt Szabó életében a KGB és az FBI is. A nyolcvanas években Washingtonban leleplezett, diplomata-fedőszolgálatban dolgozó szovjet KGB-ügynök, Vitalij Jurcsenko iratai között az egyik címlistán megtalálták Joe Szabo nevét, lakcímét és telefonszámát. Az FBI-nyomozás ennek nyomán azt próbálta felderíteni, hogy a szovjetellenes karikatúrákat is publikáló, szovjet képzőművészekkel kapcsolatban álló Szabó likvidálását tervezte-e a szovjet kémszolgálat. Végül arra jutottak, s így gondolta maga a célszemély is, hogy csupán megfigyelték mint félig-meddig veszélyes embert.

A meg nem valósult nagy álom

A WittyWorld nyomtatott változata egyébként 12 évet élt. Szabó akkoriban már kevesebbet foglalkozott szellemi gyermekével, lekötötték egyéb nagy ívű vállalkozásai. Nemcsak az általa szervezett nemzetközi comicskonferenciák miatt (1990-ben Budapesten rendezték meg először 73 ország részvételével). Mint Takács Istvántól tudhatjuk, élete utolsó tíz esztendejében nagyobb munkába fogott. Elhatározta, hogy könyvet jelentet meg, amelyben az egyszerű emberektől a világ számos meghatározó személyiségéig több százan mondják el a világ minden táján saját Amerika-élményüket, vagy próbálják megfogalmazni akár képben, akár szépirodalmi alkotásban, mit jelent számukra az Egyesült Államok. Az America-image-nek nevezett grandiózus sorozat, az összegyűlt hatalmas kép-, dokumentum- és interjúanyag megszerkesztését végül Joe Szabo váratlan halála akadályozta meg. A munka jelenleg is folytatásra vár.

Szerző: Pethő Tibor
Forrás: Magyar Nemzet

A szerzőről

Önnek ajánljuk