Motoszkált a fejemben a város szülöttének azóta közmondássá vált „mondta Gyurka bácsi” mondata, miközben „szembejön” velünk az író, ezúttal homokszobor formájában. Kiskunfélegyházán jártak a Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály tagjai.
Eszembe jut még a klasszikus Móricka, aki a mi lesz a libából kérdésre harmadszorra is csak azt képes válaszolni, hogy „töpörtyű”.
A Libafesztivál beharangozóját jöttünk meghallgatni. Negyedszázada kitalálták, azóta minden évben megvalósítják. S ha a tájékoztatást nyújtók – a Móra Ferenc Művelődési Központ, az Önkormányzat és az Integrál Zrt. vezetői, képviselői – nem is „személyes részvétellel”, de reménykedve említették, hogy a következő 25-50-75 évben is fennmarad a rendezvény.
Már az első alkalommal is színes program várta a látogatókat három napon át novemberben, Szent Márton ünnepéhez kötve. Aztán kiderült, hogy így nyár végén – na nem az idei hőmérsékletet feltételezve – sokkal több érdeklődőt vonz a rendezvény, és a péntek-szombat párosítás az ideális.
Az országosan is egyedülálló ökoparkokkal, a templomtól templomig platánnal szegélyezett főutcával, a szökőkút vízijátékával és a kisvárosi hangulatú üzletekkel, éttermekkel, cukrászdákkal, kávézókkal „felszerelt”, közel 30 ezres lélekszámú település lakosságának legalább a harmadát meghaladó számú vendégre számít szeptember 13-14-én. Mindenesetre a nagyszínpadot – ezúttal – 8000 férőhelyesre bővítették. Így nagyobb terület áll rendelkezésére a kézművesek utcáján a kirakodóvásárnak is.
A városháza – erről még később lesz szó – adja a Libatenyésztők szakmai tanácskozásának helyszínét, amelyre 150-160 fő – tenyésztők, kereskedelemmel foglalkozók – jelezte részvételét, és fő témája az ágazat fenntarthatósága lesz.
A 11 testvérvárossal „összekötött” város 250 éves. Mária Terézia idején a betelepült „libaevő kunok” harcolták ki a mezővárosi rangot, s ma Európa legnagyobb feldolgozó vállalkozása ezzel a fesztivállal tiszteleg e nagyon nehéz mesterség munkásai előtt.
A nagyközönség számára péntek délután megnyitóval kezdődik a program a Művelődési Központban. De 5 órakor már a gyermekeket hívja hangversenyre a nagyszínpad. Aztán Langaléta Garabonciások, Csík Zenekar… Szombat reggel hagyományos „KI MIT TUD?” Mármint sütni-főzni libából… Ludas Matyi sakkverseny és utcai futóverseny… A Kunsági Néptáncegyüttesek találkozóján – Mayossa, Padkaporos, Dobbantó, Kösöntyű – 150-200 fő bemutatózik… A teljes választék felsorolása meghaladja e cikk kereteit, de kedvcsinálónak a végére (vagyis szombat estére) Bagossy Brothers Company koncert.
Mindeközben az Integrál baromfitermék-vásárt tart két napon át. A „hétköznapokon” is 18 üzlettel kapcsolatban álló házigazdánál – hozzáértők szerint! – a fővárosi árakhoz képest óriási az „áresés”.
De ígértem… A központban álló, gazdagon díszített impozáns épület a város történetének harmadik városházája. A belváros ékessége 1909-11 között épült, és lenyűgözően szép, szecessziós stílusú dísztermének ma is csodájára járnak. Az eredeti padsorokban 200 főnek jut hely, ma már – a sokkal „szűkebb” létszámú testületi ülések mellett – elsősorban esküvőkön, szakmai vagy egyéb rendezvényeken.
Ha valaki nem tud elutazni a „libaünnepre” – bár nehezen talál olyan időpontot, amikor nincs FONTOS rendezvény a városban (Múzeumok Éjszakája, Sörfesztháza, Félegyházi Napok, Oldalkocsis találkozó) –, annak érdemes máskor ide látogatni.
Hívószó az 1902-ben alapított Kiskun Múzeum, benne – az egykori tömlöcben kialakított – Magyarország büntetéstörténetét bemutató kiállítás, udvarán az ország egyetlen megmaradt alulhajtós, alföldi tornyos szélmalma.
Vagy a több mint 60 éve – lelkes művészek által működtetett és (önkormányzati segítséggel) fenntartott Holló László Képzőművész Kör. Templomok, szobrok (Morell Mihály egyetlen kültéri szobra, az Égi vándor), vagy a város hírességeinek (Móra, Petőfi) szobrai, múzeumai.
Én már tervezem a következő nappaLI BArangolásomat Kiskunfélegyházára.
HáJá
