A Kisképző fotó szakán 42 éves tanári munkám alatt a nyári szünetekben a különmukáimért (köztük a MÚOSZ-iskolán 35 éven át tanítottam fotótörténetet) kapott pénzt főként utazásokra ’paskoltam el’. Nagyon sok helyen jártam és rengeteget fényképeztem, nem tudnék közülük választani. Ezért csak egy képet küldök – mert akkor még béke volt ott – a felejthetetlen Szíriából, Maalulából, ahol az akkor még ott élő keresztények beszélték az arámit, Jézus nyelvét. Vajon mi lett velük?
Nagy könnyebbséget és megbecsültséget jelentett a legtöbb helyen a MÚOSZ igazolvány felmutatása. Nemcsak az ingyenes belépő jelentett sokat, hanem pl. Párizsban, Athénban Rómában stb. egyes múzeumokban, kiállításoknál nem kellett a több mint százméteres sort végigállni, hanem egy másik ajtón soron kívül engedtek be.
Egyszer (1981-ben) viszont nagyon szégyelltem magam elhamarkodott ítéletemért. Albi-ban a nagyszerű Toulouse-Lautrec Múzeumban az igazolvány felmutatása után egy csomó rubrikát kellett kitölteni. „Mit vacakolnak ennyit az adminisztrációval ezek a békaevő franciák!” – bosszankodtam magamban a ’fölösleges időpazarlás miatt. Két hét múlva megkaptam az Albi-i múzeumból kedvenc festőm katalógusát csupa színes képpel. Máskor nem volt alkalmam ’bosszankodni’, máskor fizettem a katalógusokért.
Tőry Klára
