A német nyelvű média több orgánuma beszámol arról, hogy Olaf Scholz német kancellár tegnap este Düsseldorfban – a Rheinische Post által szervezett városházi találkozón – kitartónak bizonyult eddigi álláspontja mellett, és ismét erőteljesen szorgalmazta az uniós döntéshozatal reformját, az egyhangúság követelményének a megtörését. Nem engedhető meg, hogy egyetlen tagország visszatartsa az össze többit – hangoztatta Scholz. Szerinte nem kell problémát látni abban, ha nem mindenkinek azonos a véleménye – ehelyett meg kell keresni annak a lehetőségét, miként lehet így is döntésre jutni. A kancellár úgy gondolja, hogy egyes területeken, így a külpolitikában, illetve meghatározott pénzügyi és adózási kérdésekben át lehetne térni a minősített többséggel történő döntéshozatalra. Az osztrák APA hírügynökség ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy Scholz már tavaly augusztus végén, az Európa-politikáról szóló, Prágában elmondott beszédében is a többségi elv fokozatos bevezetése mellett érvelt, mégpedig Magyarország blokádpolitikájára tekintettel. Az erről szóló döntés azonban csak egyhangúlag hozható meg – jegyzi meg a hírügynökség.
Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz diktátor találkozója kapcsán Lendvai Pál a bécsi Der Standardban arról ír, hogy a Kijev irányába tett, kozmetikai beavatkozásnak tekinthető lépések – így a kínai-ukrán külügyminiszteri telefonmegbeszélés – ellenére tény az, hogy a kínai média eddig egyetlen szóval sem marasztalta el Oroszországot az ukrajnai háború miatt, és Pekingben az Egyesült Államokat vádolják azzal, hogy kiprovokálta a válságot. Kína részéről nem valódi békéltető közvetítési szándékról, hanem az Egyesült Államokkal való szembenállás demonstratív támogatásáról van szó, és Hszi éles szóhasználata növeli azt az aggodalmat, hogy előbb-utóbb Tajvan lehet úgymond „a következő Ukrajna” – véli a kommentátor. Az, hogy Hszi kiáll Putyin mellett, a kínai vezető szerep jegyében történik, és a kínai diplomácia megnövekedett befolyásának friss bizonyítéka a sikeres közvetítés Irán és Szaúd-Arábia között. A rendelkezésre álló értesülések szerint azonban belátható időn belül nincs politikai realitása annak, hogy hasonló sikerre vezessen a Moszkva és Kijev közötti béketárgyalásokra irányuló kínai kezdeményezés – hangsúlyozza Lendvai.
Az amerikai portál európai kiadása ugyanakkor azt elemzi, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek – aki egyébként előszeretettel részesít lesújtó bírálatban olyan országokat, így például Magyarország, illetve Németország, amelyek szerinte túlságosan közeli viszonyt ápolnak az oroszokkal -, Kínával hosszabb távú játszmája van, pedig Hszi Moszkva első számú szövetségesének tekinthető. A Politico szerint az ukrán államfőnek jó oka van arra, hogy ne bőszítse fel Pekinget: számít rá befektetőként, kereskedelmi partnerként, és az elkövetkező években Kína erőforrásai segíthetik majd Ukrajnát a háború utáni újjáépítésben.
Kína potenciális béketeremtő szerepét illetően azonban erősen megoszlanak a vélemények. A kétkedők szerint Pekingnek az Oroszországgal való stratégiai szövetség, a demokratikus Nyugattal szembeni ellensúly megtartása messze fontosabb szempont, mint a kereskedelmi megfontolás és a közvetítői imázs – olvasható a cikkben.
Miért nem vagyunk képesek megállítani a nácizmust dicsőítő masírozókat az európai uniós városok utcáin? – teszi fel a kérdést az EUObserver című brüsszeli hírportál vendégkommentátoraként Alina Bricman, a B’nai B’rith nemzetközi zsidó civilszervezet EU-ügyekben illetékes igazgatója.
Megállapítja, hogy az évente menetrendszerűen megtartott, náci háborús bűnösökre és a velük együttműködőkre emlékező ilyen vonulásoknak egyértelműen az a politikai célja, hogy az összeurópai fehér felsőbbrendűségi identitást erősítsék, összeesküvési mítoszokat gyártsanak, aláássák a demokráciát, és ellenségként, fenyegetésként állítsák be a zsidókat, a muszlimokat, a romákat, a menekülteket, az LMBT-közösséget.
Bricman aggasztónak nevezi az ultranacionalisták nemzeteken átnyúló hálózatépítését. A németországi náci menetek szervezői ott szónokolnak magyarországi és bulgáriai náci meneteken is – írja, és megállapítja: ezzel szemben az EU-ban nem használják ki eléggé a rendelkezésre álló jogi lehetőséget, így azt, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság több ízben jogszerűnek ítélte, ha a hatóságok korlátozzák a náci propagandát kifejtők szabadságjogait. A náci masírozások betiltásához politikai akaratra van szükség – írja a B’nai B’rith igazgatója. Üdvözli, hogy Finnországban, Németországban, Magyarországon és Bulgáriában hoztak ilyen tiltó döntéseket, bár ezek nem mindig bizonyultak hatékonynak.
