New York Times
A Nyugat megpróbálta elszigetelni Oroszországot, de ez nem ment – írja az ukrajnai orosz invázió első évfordulójához időzített cikkében a lap. Az áttekintés szerint a támadás megindítása után úgy nézett ki, hogy a Nyugat túlnyomó globális koalíciót hoz létre: 141 ország támogatta azt az ENSZ-dokumentumot, amelyben követelték az orosz csapatok feltétel nélküli kivonását. Ezt csak négy ország ellenezte nyíltan: Belarusz, Észak-Korea, Szíria és Eritrea. Ám a 47 tartózkodó, illetve a szavazástól távol maradó ország közt olyanok voltak, mint például India, vagy Kína. Ráadásul idővel a semlegesek közül több Oroszország pártját fogta, a Moszkvát eredetileg elítélő államok közül pedig nem egy a semlegesség felé mozdult el. Egy év elteltével világos: miközben a Nyugat koalíciója figyelemre méltóan szilárd, a világ többi részét nem sikerült meggyőznie Oroszország elszigetelésének a szükségességéről, nagyon sok ország nem egzisztenciális fenyegetésként, hanem alapvetően pusztán Európa és Amerika problémájaként tekint az orosz invázióra. A New York Times kitér arra is, hogy a szankciók nem bizonyultak annyira pusztító erejűnek, miként azt a Nyugat remélte, számos ország ugyanis – a legnagyobb mértékben Kína és Törökország – belépett a gazdasági kapcsolatokat visszaszorítók helyére, és a háború előtti szint fölé növelte Oroszországba irányuló exportját. A lap értékelése szerint azonban hosszú távon így is van esély arra, hogy a szankciók katasztrofális hatással járjanak Oroszországra nézve. Már most satnyulnak a külföldi beruházások, az olajkereskedelmi korlátozások a termelés visszafogására késztetik Oroszországot, a gázszállítási csővezeték-infrastruktúra Ázsia felé történő átirányítása pedig éveket igényel. A New York Times megállapítja, hogy a nyugati táboron belül most eltökélten Ukrajna mögött állnak olyan országok – köztük Németország, Franciaország, illetve Olaszország -, amelyek hosszú időn baráti viszonyt ápoltak Moszkvával. De – olvasható a cikkben – a nyugati egység sem tökéletes, hiszen az Orbán Viktor vezette Magyarország kilóg az EU-országok sorából Ukrajna támogatását illetően, és számos olyan uniós döntés meghozatalát késleltette, amihez egyhangú állásfoglalásra volt szükség.
Le Monde
A párizsi újság szintén áttekintést közöl Ukrajna támogatottságának az alakulásáról a háború első évének elteltével, de nem globális kitekintéssel, hanem csak a nyugati országokra összpontosítva, és nem a kormánypolitikákat, hanem a közvélemény mozgását illetően. Ennek jegyében megállapítja, hogy nyugaton Kijev megsegítését csak a kisebbség vitatja, de ez a kisebbség növekvőben van. Az egyes országokban eltérő a közhangulat: a britek ma is ugyanolyan mértékben állnak az ukránok mögött, mint egy évvel ezelőtt, ám Olaszországban például pacifista trend figyelhető meg, Szlovákiában pedig vonakodnak befogadni az ukrajnai menekülteket.
Frankfurter Rundschau
Egy apró érdekesség: Robert Habeck német gazdasági miniszter a lapnak elmondta: ő már az orosz támadás megindítása előtti napon tájékoztatást kapott a berlini amerikai nagykövetségtől arról, hogy másnap megkezdődik a háború. Kora este felkereste hivatalában a nagykövetség egyik diplomatája, aki átadott neki egy dossziét. Abból kiderült, hogy az éjjel egyértelműen megindul az invázió. Mik voltak ezek az egyértelmű jelek? Az egyik, hogy az oroszok felolvasztották a vérkonzerveket. Emellett a rakétavetőkben elhelyezték a rakétákat, a katonai járműveket jelzésekkel látták el, a csapatok pedig mozgásba lendültek a határ irányába. „Világossá vált, előttünk a háború – ez volt a keserű valóság” – mondja Habeck.
Der Standard
Ido Baumnak, az izraeli Haim Striks jogi egyetem professzorának a vendégkommentárja azt állítja, hogy Izrael a tekintélyuralmi berendezkedés felé tart. A professzor szerint Benjamin Netanjahu alkotmányjogi reformjai jogi eszközökkel végrehajtott államcsínnyel érnek fel. Felhívja a figyelmet arra, hogy Jariv Levin igazságügyi miniszter egyik javaslata értelmében a kormánynak lehetősége nyílik bírák egyoldalú kinevezésére, beleértve a legfelső bíróság bíráit is. Egy másik pont alapján a parlament egyszerű többséggel hatályon kívül helyezhet legfelső bírósági döntéseket.
A miniszterelnök Orbán Viktor magyar kormányfőt tekinti saját előképének – nagy különbség viszont az, hogy Izraellel ellentétben Magyarországon az EU képes bizonyos nyomásgyakorlásra, Budapestet az Unió szankciókkal sújthatja – olvasható a kommentárban, amely arra is kitér, hogy Netanjahu ugyan az izraeli közvélemény jelentős részének az ellenállásával találta magát szembe, de a tiltakozások kevéssé befolyásolták. A kormányfő folyamatosan fenyegeti az izraeli médiát az ágazat átalakításának a terveivel. Csak egy terület maradt, amelyet Netanjahu nem tudott teljes mértékben saját ellenőrzése alá vonni: a gazdaság – írja az osztrák lapban az izraeli jogászprofesszor.
