címlap:
Giorgia Meloni konzervatív olasz miniszterelnök( foto: Getty Images/Alessandra Benedetti – Corbis )
Washington Times
Az amerikai Külügyminisztérium kiállt a megtámadott budapesti nagykövet mellett, kiemelve, hogy David Pressman az USA érdekeit és értékeit képviseli. A washingtoni szóvivő úgy fogalmazott, hogy a Magyarországgal folytatott együttműködés hosszú időre tekint vissza, fontos NATO-szövetségesről van szó. Ám ez nem jelenti azt, hogy a két fél mindenről egyformán vélekedik. Természetesen van egy sor kérdés, amelyben eltérnek, sőt teljes mértékben ellentétesek a nézetek.
(Ned Price szerint amikor valamiben üközik a két fél felfogása, a nagykövet dolga, hogy ezt megmondja, pontosan ezt is csinálja. Azon van, hogy képviselje és védje az Egyesült Államok érdekeit, ezt támasztják alá a bizonyítékok. A gond mindig akkor jelentkezik, amikor azt látni, hogy a magyar kormány, illetve az általa ellenőrzött sajtó bizonyos körei részéről összehangolt akciót indul a nagykövet, egyes esetekben egyenesen az USA lejáratására. De Pressman jó helyzetben van ahhoz, hogy továbbítsa ezeket az aggályokat – a szerk. kiegészítése.)
https://www.state.gov/briefings/department-press-briefing-february-2-2023/#post-417416-HUNGARY
Az előzményekről az amerikai főváros kisebb, konzervatív lapja azt írja, hogy a keményen jobboldali Magyarországon személyeskedő támadások érik a vállaltan meleg diplomatát. A hatalombarát média azzal gyanúsítja, hogy megsérti a diplomáciai normákat, beleavatkozik az igazságszolgáltatásba és aláássa az ország hagyományos értékeit.
Ő maga alaptalannak minősíti a vádakat. A diplomata, aki a férjével és két fogadott gyermekükkel él Budapesten, előzőleg úgy nyilatkozott a New York Times-nak, hogy nem foglalkozik az ellene irányuló támadásokkal. Inkább az nyugtalanítja, hogy a hivatalos Magyarország sajtója miként ítéli meg az Egyesült Államokat. Továbbá, hogy ezek a orgánumok a Kreml propagandáját böfögik vissza, rutinszerűen nyomatják az orosz dezinformációt és Amerika-ellenes retorikát.
Megjegyzései, illetve az utána következő magyar reakciók még inkább aláhúzzák a diplomáciai feszültséget a Biden-adminisztráció és az magyar kormány között – Orbán Viktort Putyin legszorosabb szövetségesének tartják a NATO-ban és az EU-ban.
A kiélezett viszonyhoz társul, hogy Budapestnek igen rossz a viszonya az Unióval, valamint annak több vezető tagjával is, amióta csak a Fidesz uralomra került. Az európai baloldal tekintélyelvűséggel vádolja a miniszterelnököt, a bírálók szerint az illiberális demokráciában elhallgattatják a más véleményeket, az ellenzéket a margóra szorítják.
Ugyancsak éles kifogások tárgya a médiaszabadság, valamint az LMBT-jogok korlátozása. De Brüsszelt az is nagyon zavarja, ahogyan a Fidesz megítéli az orosz inváziót. Az összeállítás felidézi, hogy még tavaly nyáron Szijjártó Péter a lapnak adott interjúban kiállt Ukrajna területi integritása mellett, egyben azonban az állította, hogy a Bizottság célba vette az Orbán-kabinetet, mivel az konzervatív és a hagyományos értékeket pártolja.
https://www.washingtontimes.com/news/2023/feb/2/openly-gay-us-ambassador-hungary-david-pressman-fa/
Washington Post/AP
Miután Szijjártó Péter közölte, hogy érdektelen, amit az amerikai nagykövet mond, mert a diplomata csak megpróbál beleavatkozni a magyar belügyekbe, a tudósítás úgy értékeli, hogy David Pressman ellenszélben dolgozik, amióta tavaly augusztusban megérkezett Budapestre. A két ország között egyre nagyobb a diplomáciai szakadék. A populista-jobboldali Orbán Viktorhoz hű sajtó azzal vádolja az Egyesült Államok hivatalos képviseletének vezetőjét, hogy az az amerikai gyarmatosítás érdekeit szolgálja és beleüti az orrát a magyar igazságszolgáltatás dolgaiba is.
Pressman kezdettől fogva szóvá tette a mind erőteljesebb Washington-ellenes hullámot, továbbá hogy az Orbán-kormány vonakodik csatlakozni a szankciókhoz. A magyar fél azonban, amely igen jó viszonyt ápolt az USÁ-val Trump alatt, kitart amellett, hogy a megtorló lépések többet ártanak az európai országoknak, mint Moszkvának. Kinyilvánította, hogy csakis az orosz-amerikai tárgyalások vethetnek véget a háborúnak, nem pedig az, ha kivonják az orosz csapatokat Ukrajnából.
Neue Zürcher Zeitung
Az újság tarvágásnak minősíti a magyar tisztikarban zajló személycseréket, ugyanakkor rámutat, hogy az összefügg Orbán ellentmondásos Ukrajna-politikájával. A hadsereg több száz magas rangú tiszttől válik meg – hivatalosan azért, hogy karcsúbb és korszerűbb legyen a parancsnoki kar. A kormány katonai területen teljes egészében a Nyugatra támaszkodik, a Moszkvához fűződő gazdasági viszony ellenben gyanúra ad okot.
A Honvédség a legnagyobb megrázkódtatást éli át a 24 évvel ezelőtti NATO-csatlakozás óta. És mivel pont akkor megy végre, amikor Európa a 2. világháború óta a legsúlyosabb viszállyal küszködik, különösen kényes az ügy, de a politikai összefüggése is. Orbán ellentmondásos jelzéseket küld az invázió kezdete óta. Mormogva ugyan, de vállalja a szankciókat, közben pedig bírálja azokat.
Az ellenzék szerint a tömeges nyugdíjazás célja, hogy a sereg kezes legyen. Nem először vetődik fel, hogy az államvezetés politikai és gazdasági érdekösszefonódása diktálja a fejleményeket. De túlzás azt mondani, hogy a cél egy oroszbarát legfelső katonai irányítás kialakítása volna. Szakértők inkább ott látják a bajt, hogy nem veszik figyelembe, milyen képességekkel rendelkeznek egyes, elbocsátandó tisztek, illetve, hogy a Honvédség legfőbb parancsnokait kihagyták a döntésből.
Az mindazonáltal biztos, hogy túl sok a tiszt. A NATO ugyanakkor várhatóan nem fog sokat ugrálni, noha Orbán akadályozza az oroszok visszaszorítását, miután nem engedi át az országon az ukránoknak szánt fegyverszállítmányokat. Ám ennél lényegesebb, hogy példásan teljesíti a haderők fejlesztését. Az energiával ellentétben a hadiipart a Nyugattal együtt korszerűsíti.
Kérdés azonban, hogy pl. ad-e Ukrajnának a Magyarországon gyártandó lőszerből? Mindenesetre nagyon úgy néz ki, hogy a jövőben még nehezebb lesz különválasztani a politikát és a hadsereget, különösen a katonaság új vezetése számára.
https://www.nzz.ch/international/ungarn-armee-orbans-kahlschlag-und-der-ukraine-krieg-ld.1724109
Le Figaro
Orbán Viktor nem akarja elengedni Moszkva kezét. A magyar vezető meg van győződve arról, hogy Ukrajna hosszú távon képtelen lesz ellenállni Oroszországnak és nem tudja visszaszerezni az elvesztett területeket. Egy évvel az agresszió kezdete után a politikus továbbra is magányos. Azt hangoztatja, hogy a Nyugat hagyja magát nyakig belesodorni a háborúba, egészen odáig, hogy a NATO átlépi a Rubicont és idővel csapatokat küld az orosz offenzíva feltartóztatására.
A NATO átlépi a Rubicont?
Egykor atlantista volt, de most már tétjét Kínára, Törökországra és Oroszországra teszi. Arról álmodozott, hogy a kicsiny Magyarország diplomáciai-gazdasági fordítókorong lesz a Nyugat és Kelet között. Ám a fegyveres viszály betett a terveknek, a magyar vezetés két part között hányódik. Egyrészt tömegesen fogadja az ukrán menekülteket, másrészt csak nagyon rossz szájízzel szavazza meg a szankciókat.
Belemegy, hogy NATO-erősítés érkezzen az országba, de nem hajlandó fegyvert adni Kijevnek. Jelezte, hogy nem fúrja meg az új megtorló csomagot, ha az nem érinti a magyar energiaimportot. Ukrajnával ütközőpont a magyar kisebbség nyelvhasználata is. De ez esetben a magyar fél nincs egyedül, mert Románia is hasonló félelmeket táplál saját ukrajnai kisebbsége miatt.
https://www.lefigaro.fr/international/le-hongrois-viktor-orban-ne-veut-pas-lacher-moscou-20230202
FT
Az egész világ számára aggasztónak tartja az izraeli változásokat az ország egyik neves közgazdász professzora. Kommentárjában Eran Yashiv, aki tanít a Tel Avivi Egyetemen, valamint a London School of Economics-on, úgy értékeli, hogy gyengül az izraeli demokrácia, igen súlyos veszélyek leselkednek, ideértve, hogy az új kormány aláássa az igazságszolgáltatás függetlenségét.
Szeizmikus méretű politikai viharok zajlanak. Az egyik fő kérdés az, létrejöhet-e a liberális demokrácia helyén egy nem demokratikus, gyenge állam. A koalíció véget kíván vetni a bíróságok önállóságának, ezt egyenesen az illiberális rezsimek forgatókönyvéből kölcsönözte.
A társadalom egyre megosztottabb, a közviták durvulnak, a politikusok csak még korruptabbak. A tömegtiltakozások ellenére a Knesszet olyan intézkedéseket kíván keresztülverni, amelyek az országot Magyarországhoz, Lengyelországhoz és Törökországhoz teszik hasonlatossá.
Szintén igen nyugtalanító, hogy a szélsőséges vallási erők a zsidó jogra akarják építeni a kormányzást. Nagyon nehéz megjósolni, hogy mennyire lesznek sikeresek ezek a törekvések. Elképzelhető, hogy el lehet hárítani a veszélyt – egyelőre. Ha legközelebb más pártok győznek, bizonyos lépéseket érvényteleníteni lehet, de belefér, hogy Izraelből lassan gyenge, működésképtelen, illetve egyházi állam lesz.
Ez esetben távozik a lakosság világi, gazdaságilag befolyásos része, akkor pedig az élenjáró technológiai ágazat megnézheti magát. Az ország elszegényedik, ördögi körbe kerül. Hogy ez ne így legyen, ahhoz jobban össze kell hangolni az emberek és az üzleti világ tiltakozását. De ha Izrael meginog a térség demokráciájaként, és illiberális, demokrácia-ellenes, vallásos állam lesz belőle, az nem szolgálja a Nyugat érdekeit. Ezért nem csupán az izraelieknek van okuk aggódni.
https://www.ft.com/content/bef33a6d-b108-4e5f-a1aa-7ede50a81216
Wall Street Journal
Kína csak önmagát hozta, amikor felháborodottan reagált, miután a megválasztott cseh elnök egyik első dolga volt, hogy felhívta tajvani kollégáját, és arról biztosította, hogy a két ország osztja a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok értékeit – állapítja meg a jobboldali újság vezércikke. Peking cseppet sem volt boldog a fejlemény láttán, reakciója dühödtre sikeredett, mint mindig. Az állította, hogy Petr Pavel beleavatkozott a kínai belügyekbe, rossz jelzést küld a sziget függetlenségéről a szeparatista tajvani erőknek.
Ilyen esetekben a kínai vezetés a gazdasági kényszerítő eszközöket szokta bevetni, ezt csinálta korábban Ausztráliával és Litvániával is. Úgyhogy utóbbi miatt az EU be is perelte az ázsiai nagyhatalmat a Világkereskedelmi Szervezetnél. Nagyon is belefér, hogy Csehország lesz Kína számára a következő célpont, illetve a soros erőpróba, mármint hogy a Nyugat ellenáll-e Peking gazdasági terrorjának.
Die Welt
A lap korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök asszony miatt, úgy gondolja, hogy Meloni jobb, mint a híre. Mert ugyan Thomas Schmid szerint is feltűnően sokat kacsintgat jobbra, ám nem vezette az országot az első 100 napban a fasizmusba. Irányvonala határozottan konzervatív és ez jó hír a európai stabilitás számára. Azaz nem igazolódtak be a félelmek, hogy alatta Oroszország a jobboldali totalitárius rendszer felé halad.
Nem lehet állítani, hogy jobboldali-konzervatív fordulat zajlana olasz földön, még akkor sem, ha a bírálók szerint a kormányfő csupán színlel, elaltatja a kontinens közvéleményének éberségét, ám valójában a tekintélyelvűséget célozta meg. Ám ezt a tételt nemigen lehet alátámasztani. Inkább az látszik, hogy fejetlenül mennek a dolgok a kabinetben.
De ettől még Meloni erőskezű vezető, hiszen a kulcskérdésekben az van, amit ő akar. Nem rokonszenvezik Putyinnal, gyorsan határozott a költségvetésről. Nem lehet tudni persze, hogy mindez mennyire fakad nála belső meggyőződésből. Mint ahogy azt sem, hogy képes-e tartósan visszaszorítani Salvinit és Berlusconit. Viszont az biztos, hogy küld jelzéseket a jobboldali-radikális szélsőségnek.
Közben megjelent egy új rém: hogy az EP-ben a Meloni-féle Konzervatívok és Reformerek-frakció összeáll a kereszténydemokratákkal. Az ellenzők szerint ily módon kialakulhat egy radikális, jobboldali-nemzeti tömb. Ám ennek van egy másik olvasata is. Nevezetesen, hogy az Olaszország Fivérei megszabadul a fasiszta-autoriter örökségtől, élre áll az olasz konzervatívoknál. Ily módon egyrészt stabilizálhatja az országot.
Másrészt ugyanakkor egy erős jobboldali frakció nem jelentene veszélyt Strasbourgban, éppen ellenkezőleg. Segíthet megfékezni a populistákat, akik az egész kontinensen gerjesztik az elégedetlenséget.
FT
A vezércikk kiemeli, hogy az amerikai republikánusoknak nem csak azt kell eldönteniük, ki képviselje őket, hanem azt is, hogy mit akar a párt, mert ez meghatározza a jövőjüket. A volt elnök ellenfelei részéről jelenleg a vágyálom tűnik az egyetlen stratégiának, mármint hogy ne ő határozza meg az események menetét a következő törvényhozási időszakban. Ennél több kell, nem bízhatnak abban, hogy a politikus magától lelép a színről.
Jelen állás szerint azonban csakis ő a jelölt, és már meg is kezdte a kampányt. Nyugtalanító kijelentéseket tesz a genderről, a határbiztonságról és az igazságszolgáltatásról. Ily módon inkább az látszik, hogy még inkább megosztja a társadalmat, semmint egyesítené. Ráadásul kulcspillanatban térhet vissza a Twitterre és a Facebookra, mérgezett üzenetei elfojtják a riválisokat.
Nyugtalanító a párhuzam 2016-tal, amikor a pártelnökség azt hitte, hogy egy ilyen ember nem nyerhet, aztán az engedékenység és tétlenség betett a pártnak és Amerikának. Nem szabadna elkövetni ugyanezt a hibát. A legjobb az lenne, bár igen csekély rá az esély, ha mindenki beállna egyetlen jelölt mögé – Trumppal szemben. Készülniük kell az anyagi támogatóknak és a nagy cégeknek is, el kell gondolkodniuk azon, hogy ne egy mérgező populistát segítsenek.
Hogy nincs a republikánus oldalon egyetlen kihívó a korábbi elnökkel szemben, az ajándék a demokratáknak. Hiszen alatta a jelenlegi ellenzék nihilizmusba süllyedt, csak az jellemezte, hogy mit utasít el, nem pedig az, hogy mivel ért egyet.
Trump and the future of the Republicans
