címlapkép:Egy ukrán katona egy drón adást követ nyomon Bahmut közelében egy földalatti parancsnoki központból. © Libkos/dpa
Neue Zürcher Zeitung
A német kancellárnak a végén csak sikerült bevennie a kanyart, szó szerint az utolsó pillanatban hárította el, hogy a Leopárd 2 tankok szállításának további halogatásával súlyos károkat okozzon országának. De a taps nem őt, hanem a két koalíciós partnert illeti meg érte. Scholz totojázása az utolsó időszakban már groteszk volt. Németország évtizedeken át élvezte a NATO szolidaritását, viszont a kormányfő hónapokon keresztül azt a benyomást keltette, hogy nem kíván ugyanígy, feltétel nélkül hozzájárulni szövetségesei védelméhez.
A háború kirobbanása óta a zöldek és a liberálisok diktálták neki a tempót, márpedig ők azt akarták, hogy Németország végre váltsa be az ígéretét és legyen Európa vezető hatalma. Ám mivel nem volt hajlandó átadni a tankokat, elszigetelődött a NATO-ban. Jó, hogy végre feladta az ellenkezését, de a károk így is tetemesek. Sok kisebb partner ezek után felülvizsgálja együttműködését Berlinnel, mert senki nem óhajt szoros kapcsolatokat egy olyan országgal, amely válság idején ily mértékben bizonytalansági tényezőt jelent.
A biztonságpolitikát tekintve Németország a mai napig nem tekinthető felnőttnek. Évtizedeken át el tudott bújni Amerika háta mögött, sőt még most sem jött elő mögüle. Washingtonnak viszont elege van a potyautasból. Ezzel összeomlottak Scholz legutolsó érvei is.
Nem világos, miért gondolta úgy, hogy a páncélosokkal kritikus szintet lépne a válság. Hiszen már bőven adott olyan fegyvereket, amelyek képesek döntő mértékben befolyásolni a harcok kimenetelét. A szövetségesek nem csupán azért segítik Kijevet, hogy az megvédhesse önmagát, hanem azért is, mert Putyin úgy véli, hogy a Nyugat ellen küzd, ám Ukrajna az utolsó bástya, nehogy Moszkva megtámadhassa valamely NATO-államot.
Főleg Scholz és a szociáldemokraták baloldali szárnya nem törődött azzal, miként maradhat fenn Ukrajna. Nekik fontosabb volt, miként lehet majd helyreállítani a kapcsolatokat a Kremllel a béketárgyalások után. Ám a miniszterelnök úgy határozott, hogy országa nem lesz többé kolonc Európában. Végre.
Die Zeit
A volt lengyel védelmi és külügyminiszter kiábrándítónak nevezte, ahogyan Németország totojázott az ukránoknak szállítandó nehéz harckocsik ügyében. Radoslaw Sikorski, aki jelenleg az ellenzéki Polgári Platform EP-képviselője, emlékeztet arra, hogy már 12 éve, a pénzügyi válság idején arról beszélt Berlinben: jobban fél a német passzivitástól, mint a németek hatalmától. És most bebizonyosodott, mennyire jogos volt az aggálya. De arra is figyelmeztetett ezúttal, hogy a páncélosok mellé tartalékalkatrészeket és lőszert is kell adni.
Úgy ítéli meg, hogy a jelek szerint Scholz kancellárt a félelem vezérelte, mármint hogy a Leopárdok átadása nyomán súlyosbodik a háború, ám nincs ilyen veszély. Egységes a megítélés, hogy a NATO-nak nem szabad belekeverednie a fegyveres viszályba, de remélhetőleg abban is egyeznek a nézetek, hogy Ukrajnát megilleti az önvédelem joga. És itt Németországra különleges kötelezettség hárul: meg kell akadályoznia, hogy még egyszer egy diktátor uralkodjon Kelet-Európa fölött.
A földrész szempontjából jobb az oroszokat ukrán területen feltartóztatni, semmint hogy a megerősített támadó egységek eljussanak a katonai szövetség külső határára. És már az is nagy támogatás volna, ha a földrészen lévő több mint 2000 Leopárd 20 %-a átkerülne az ukránokhoz.
Sikorski arról is beszélt, hogy Lengyelország akkor teszi a legtöbbet Ukrajnáért, ha rendezi a jogállami viszályt Brüsszellel. Ezzel segítheti leginkább az ukránok uniós belépését.
https://www.zeit.de/politik/ausland/2023-01/radoslaw-sikorski-leopard-2-ukraine-krieg-polen-nato
New York Times
A kommentár kiemeli, hogy mind az ukrán elnök, mind az izraeli kormányfő zsidó, de ég és föld a különbség kettejük között. Az első éppen most tette ki a hatalomból az infrastruktúráért felelős tárca korrupciós gyanúba került helyettes vezetőjét, mert szabadulni igyekszik a környezetében lévő csirkefogóktól. A másik ezzel szemben benntartja őket, mivel minden áron hatalmon kíván maradni.
Zelenszkij elrendelte, hogy a kabinet tagjai nem mehetnek külföldre nem hivatalos célból, nehogy kimenekítsék a kézen-közön szerzett hasznot, és hogy biztosítsa a külföldöt: tisztességes és megbízható partner. Netanjahu ehhez képest kénytelen volt ugyan felmenteni tisztségéből az egészségügyi és belügyi tárca gazdáját, akit adócsalás miatt ítéltek el. De mintha a fogát húzták volna, és azon dolgozik, hogy Deri visszatérhessen.
Az izraeli vezető nem egy szerethető figura. Legtöbb ellenfele egykor az ideológiai lelki társa volt, de elfordult tőle – a gátlástalansága miatt. Pedig alapvetően jó munkát végzett, csak éppen nincs olyan, amire ne volna hajlandó hivatala megtartásáért. Most éppen az igazságszolgáltatást akarja úgy átalakítani, hogy a parlament akár egyetlen szavazattal is, de felülbírálhassa a Legfelsőbb Bíróság határozatait.
Mivel ellene is perek vannak folyamatban, személyes érdeke, hogy engedékenységre kényszerítse a bíróságokat. Együtt mozog a világban az illiberális demokráciával, az olyanokkal, mint Orbán és Bolsonaro. A személyre szabott, populista uralmat a fékek és ellensúlyok felszámolásával lehet elérni, de ez annak az útja, hogy a demokráciából a csőcselék hatalma legyen.
Nem igaz, hogy Izrael a fasizmus felé halad, mert a civil társadalom erős és hadsereg a demokratikus normákat követi. És hát még Netanjahu is meghajolt a miniszter ügyében a bírák döntése előtt. De ha az ország fenn akar maradni, akkor meg kell őriznie igaz barátainak erkölcsi tiszteletét. Ebből a szempontból nagyon rossz, hogy a zsidóság legnagyobb vezetője Kijevben van, semmint Jeruzsálemben.
https://www.nytimes.com/2023/01/24/opinion/jewish-leaders-zelensky.html
Politico
Az európai konzervatívok azon vannak, hogy a jövő évi EP-választások előtt összeálljanak a szélsőjobbos olasz miniszterelnök asszonnyal és így továbbra is a maguk javára billentsék el az erőviszonyokat Strasbourgban. Ezért gyorsan túlteszik magukat Giorgia Meloni nem éppen makulátlan pedigréjén. A Bizottság és a Parlament elnöke, valamint az Európai Néppárt vezetője is négyszemközt tárgyalt mostanában az olasz politikussal.
Az elképzelés az, hogy szövetségre lépnek vele és így ők határoznák meg a legfőbb posztok elosztását, de ennek még nagy ára lehet. Az EPP nagy veszteségeket szenvedett, ideértve Franciaországot és Németországot, a Meloni-féle frakció viszont erősödött. Ha a Néppárt beemeli maga mellé az Olaszország Fivéreit, az azzal járhat, hogy a radikális hangok elnyomják a centrista vezetést. Ugyanakkor ez a fajta összefogás már létrejött az olaszoknál és bizonyos fokig a svédeknél. Az Európai Néppárt főtitkára azt kérdezi, miért ne játszhatnák le ugyanezt európai szinten is?
Ám a lengyel tagpárt pl. borúlátó és nem lelkesek a német kereszténydemokraták sem. Akadnak, akik attól tartanak, hogy fontos tisztségekhez juthatnak ily módon euroszkeptikus politikusok. Azaz beengedik a rókát a tyúkólba. Megszűnne a cordon sanitaire a szélsőjobbal szemben.
Egy magas rangú néppárti tisztségviselő felidézi, hogy Meloni azzal nyitott Brüsszelben: megszavazta, hogy függesszék fel a szubvenciókat Orbán Viktor számára. Azaz a közép felé tart. Erre azt mondja egy olasz elemző, hogy igen, de az jár Meloni fejében, hogy az EU olyan legyen, amilyennek ő jónak gondolja. És ha pl. vitát robbant ki a migráció ügyében, az meghiúsíthatja a gondosan kidolgozott brüsszeli terveket. Gondot okozhat továbbá, hogy közel áll a szervezet fenegyerekéhez, Orbán Viktorhoz.
Ezért próbálják a jobboldali vezetők megdolgozni a február 9-10-i csúcs előtt. Viszont kérdés, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek támogatása elegendő lesz-e a konzervatív elképzelések valóra váltásához. Lehet, hogy szükség lesz a liberálisokra is, de azok jelenleg nem sok hajlandóságot mutatnak. Viszont Meloni számára vonzó lehet az összefogás, mert a nagy államadósság miatt sürgősen kell neki az EU pénze.
https://www.politico.eu/article/far-right-italy-giorgia-meloni-europe-conservatives-want-a-piece/
Bloomberg
A vezércikk azt hangsúlyozza: a NATO-nak nem szabad engednie, hogy a török államfő késleltesse a bővítést, mert a két északi ország felvételének megakasztásával Erdogan saját politikai érdekét a szövetség biztonsága elé helyezi. Egyetlen akadékoskodó ország tartja fel a svédek és a finnek belépését, mivel különleges igényeket támaszt. A katonai szervezetnek azonban véget kell vetnie a vitának és fenntartás nélkül be kell fogadnia az új tagokat.
A jelek szerint Ankara azt hiszi, hogy revolverezheti a másik két kormányt, főként Svédországot. Ennélfogva leállt a nyitási folyamat. A svédek négyötöde azt mondja, hogy nem szabad elvtelen engedményeket tenni a török félnek. Viszont mivel az államfőnek szüksége van a nacionalista szavazók támogatására a júniusi elnökválasztás előtt, aligha visszakozik.
Hajthatatlansága nem csupán a svéd és finn kérelem teljesítését veszélyeztetni, hanem kockára teszi egész Európa biztonságát. A további csúszás miatt a NATO nem jut hozzá a jelentkezők tekintélyes katonai és hírszerzési kapacitásához, pont akkor, amikor a szervezet erőit erősen igénybe veszi Ukrajna megsegítése. Stockholm és Helsinki viszont egyelőre nem kapja meg a kollektív védelem biztosítékát, így Oroszország támadást indíthat pl. a két állam kulcsfontosságú infrastruktúrája ellen.
Az USÁ-nak és Európának túl kell lépnie a holtponton. Biden elnöknek ki kell nyilvánítania, hogy a kurd terrorizmus miatti jogos török aggályokat nem lehet a NATO megerősítésének rovására érvényesíteni. Rá kell szorítani Erdogant, hogy legkésőbb májusig adja be a derekát. Ha ellenáll, le kell állítani az amerikai F-16-osok szállítását, korlátozni kell a török részvételt a hadgyakorlatokon, az államfőt a partvonalra kell tenni a csúcsértekezleteken. Számításba kell venni Ankara kizárását is.
A svéd és finn belépés alapvető Putyin elrettentéséhez és az európai védelem megerősítéséhez. Az üzenet csak az lehet: nem tekintik tagnak azt, aki szántszándékkal árt a közösség biztonságának.
Euractiv
A Fidesz által létesített brüsszeli kutató központ igazgatója szentül állítja, hogy ők majd most jól feltörik a buborékot az EU központjában. Frank Füredi a Mathias Corvinus Collegium kinti lerakatának nevében úgy nyilatkozott, hogy nem kívánnak beállni a sorba a többi helyi agytröszt között. El akarják oszlatni Magyarország rossz hírét.
Az írás megjegyzi, hogy az anyacég igencsak szorosan kötődik a Fideszhez, főnöke Orbán Balázs a miniszterelnök politikai igazgatója, aki meghirdette, hogy az új szellemi műhely segítségével szembeszállnak az európai intézményekkel olyan kérdésekben, mint a szubvenciók, a háború, a szankciók, a globális minimumadó, a migráció, a gender elmélet, az igazságszolgáltatás és Európa jövője.
Füredi azonban körültekintőbb, azt mondja, hogy ők nem steril vitákban gondolkodnak, mint a többi hasonló intézmény, nem technokrata elemzéseket szeretnének gyártani az EU politikájáról. Inkább konferenciákat és vitákat rendeznek az oktatásról, a geopolitikáról és a jogállamról, ami azért elég provokatívnak tűnik.
Ugyanakkor cáfolja, hogy különösebben fontos lenne a fideszes háttér. De ő maga támogatja, ahogyan a párt kiáll a magyar értékekért és függetlenségért. Szerinte Brüsszelben torz kép van forgalomban az országról. Hiszen pl. minden kormány a maga módján próbálja megoldani az energiaválságot. Pedig ez pont olyan terület, ahol a szövetségi megközelítésnek kellene érvényesülnie.
A jogállami kérdésben Füredi a kormány álláspontját vallja, szerinte az Unió nem diktálhat érték-kérdésekben. Úgy véli: a Bizottság nagyon szelektíven ítéli meg a jogsértéseket, arról nem beszélve, hogy az értékeket nem csupán egyféleképpen lehet értelmezni.
