Szabad Európa/Szabadság Rádió
Orbán Viktor megpróbálta, hogy közömbössé tegyen 10 millió magyart a háborúval szemben, amelyet Putyin a közvetlen szomszédságban vív. Sőt a kormány inkább a saját ellenségének tekintett Ukrajna ellen mozgósít. A bombás plakátok azt sulykolják, hogy Magyarországnak ártanak a szankciók, amelyeket pedig a kormányfő fogcsikorgatva ugyan, de megszavazott, miközben a többiek ritka egységet tanúsítottak.
A hirdetés a sok millió dollárért megrendezett „nemzeti konzultáció” részét képezte. A miniszterelnök azért indította a kampányt, hogy meggyőzze a lakosságot: nem a rakéták, hanem a megtorló intézkedések ölik az embereket. Vagy legalábbis a kisebbik veszélyt jelentik a magyarok biztonsága szempontjából.
Orbán évek alatt saját embereivel tömte tele a közmédiát, illetve lehetővé tette a hasonló felfogású oligarcháknak és lakájoknak, hogy bekebelezzék a kereskedelmi csatornák java részét. A bírálók szerint ily módon olyan sajtóállapotok jöttek létre, amelyek segítettek megfelelő módon tálalni a háborút. Egyrészt úgy, hogy alapvető veszélynek állították be a szankciókat, illetve az összes olyan fenyegetést, amely érintette az orosz energiahordozók szállítását. Másrészt pedig igyekezett eltompítani a milliókat az ukrán földön zajló humanitárius és geopolitikai katasztrófa ügyében.
Orbán jó sorsa sokáig azon múlt, hogy mennyire képes meggátolni a közfelháborodás becsatornázását, vagyis hogy az indulatok ne tudjanak összeadódni. Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója úgy véli: hogy a Fidesznek sikerült ilyen mértékben elterjesztenie saját értelmezését a fegyveres viszályról, az a sajtóbirodalom erejét tanúsítja.
Urbán Ágnes, a Corvinus oktatója, a Mérték Média Elemző ügyvezetője ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a hivatalos propaganda mostanában az energiahiányra és a magas áram-, illetve gázárakra helyezte át a hangsúlyt, mivel a szankciók és az orosz ellenintézkedések folytán egyre kevesebb földgáz és olaj jut el nyugatra. Ily módon teljes mértékben a Kreml véleményét szajkózza. Nem esik szó a nemzetbiztonságról, arról, milyen veszélyekkel jár az orosz politika koppintása. Csak az számít, hogy van-e energia.
Az ellenzéki orgánumok, véleményvezérek labdába sem tudnak rúgni, akkora a kormányoldal sajtófölénye. Ebből következik, hogy a Fidesz hívei szerint a háborúért részben Kijev is felelős, Moszkva fellépése pedig valamilyen szinten indokolt, hiszen a NATO az orosz határok felé terjeszkedett. Ám Urbán szerint ez a buborék nem olyan, amely nem tud kipukkanni.
https://www.rferl.org/a/viktor-orban-numbing-hungarians-putins-war-next-door/32212401.html
Guardian
Jan-Werner Müller szerint az amerikai Képviselőház elnökének megválasztása körüli botrány igazából arról szól: a Trump-féle „Tegyük újra naggyá Amerikát”-forradalom felfalja a saját gyerekeit. A Princetoni Egyetem tanára, aki rendszeresen publikál a vezető brit lapban, emlékeztet arra, hogy az előző elnök egyik kulcstétele az: soha ne ismert be a vereséget. Márpedig pont ezt csinálják azok a szélsőségesek, akik az ellenzék részéről keresztbe fekszenek Kevin McCarthy trónra emelésének.
Az autokraták az egész világban rossz évet zártak tavaly, de most örülhetnek: éppen az amerikai törvényhozás ostroma után két évvel, az USA ismét csak azt bizonyítja, hogy megfeneklett a demokrácia, a nemzetközi publikum meg ámulva figyeli. Ám a szóban forgó csoport, egy szélsőségessé vált párt szélsőjobbja arról akar mindenkit meggyőzni, hogy a demokrácia már csak ilyen: zavaros, elkeserítő, de amit ők csinálnak, az csak a jobb végeredmény érdekében szükséges.
Ezek az emberek nem bolondok, amikor azt hangoztatják, hogy kell a jóhiszemű vita a párton belül. De igazából csak nem hajlandóak elfogadni, hogy alulmaradtak. Az olyanok szoktak így eljárni, akik azt hiszik, hogy a farok csóválhatja a kutyát. Azaz kisebbségből is diktálhatnak.
Viszont ha nem lehetséges az „érted haragszom, nem ellened”-bírálat egy politikai szervezeten belül, az olyasmihez nyitja meg az utat, mint ami pont két éve történt: senki sem tudta visszafogni Trumpot, aki a maga képére szabta a pártot, egyfajta személyi kultuszt alakított ki. Aligha véletlen e jobboldali, populista vezéreknél, hogy autokrata módon irányítják saját pártjukat, elég csak megnézni Orbánt vagy Erdogant.
A republikánusok a 90-es évek óta csinálják, hogy hiába népszerűtlenek és veszítenek az urnáknál, megpróbálnak így vagy úgy, de kormányozni. Ez pedig most felzabálja a vezetést, tehát nem csupán a forradalom radikális gyermekeit, hanem azokat is, akik mint McCarthy, jóindulatúan végignézték, amint tanítványaik Trump alatt megtanulták, miként kell tombolni.
Így most a szélső szélsőjobb azon van, hogy zsarolással, a szakadék szélén táncolás politikájával megmondja a frankót a demokrata elnöknek. Emögött persze tetten lehet érni a nézetet, hogy a másik félnek semmi keresnivalója sincs a kormányzati pozícióban, és hogy a hatalommegosztás egyenlő az árulással. Vagyis a republikánusoknál nem sok változott 2020. január 6. óta.
FT
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy a republikánusok a működésképtelenségbe süppednek, miután már éppen tucatjára futottak neki teljesen hiába, hogy megválasszák Kevin McCarthyt az alsóház elnökének. A cirkuszban több minden testesül meg egyidejűleg: ilyen holtpont minden évszázadban egyszer áll elő, megy a hatalmi harc az ellenzéken soraiban. Mutatja, hogy a párt milyen mértékben küzd működési zavarokkal, ugyanakkor az egész helyzet ajándék a demokratáknak.
A republikánus mozgalom végveszélybe került, itt az idő, hogy felébredjenek a tagjai és támogatói. Ám szélsőségessé vált pártból 20-an, többségük szélsőjobbos, nem engedik át a politikus jelölését, hiába próbálta meg őket jobb belátásra bírni vezérük, Donald Trump.
Viszont a patthelyzet miatt a Képviselőház nem tud munkához látni. Ugyanakkor a rendkívüli helyzet figyelmeztetés a világon mindenütt a politikai közép erőinek, nehogy összeálljanak szélsőséges klikkekkel, mert azok túszul ejthetik a törvényhozást. De a demokratáknak is érdemes elgondolkodniuk, mert túl a kárörömön, rajtuk múlik, hogy beállnak-e egy olyan mérsékelt jelölt mögé, akivel együtt tudnak működni. Ha nem, akkor Biden nyugodtan a polcra teheti a reformprogramját.
Az ellenzéknél a működési zavar Trump igazi örökségét jelenti. Nála önpusztító az a felfogás, hogy kizárólag egyetlen győztes lehet. A volt elnök és az általa választott jelöltek tehertétellé váltak. Ez kiderült már az időközi választásokon is. A republikánusok jelenleg csupán azt bizonyítják, hogy nem kormányozni akarnak. Egyetlen törekvésük, nehogy el tudja látni feladatát a Biden-adminisztráció.
https://www.ft.com/content/790bae48-8e11-4b75-9307-1a2ee4aa7695
Politico
A tét a minden vagy a semmi lesz az idén a Lengyel Jog és Igazságosság számára. A nacionalista párt számára nem lesz könnyű, hogy az ősszel harmadszor is nyerjen a választáson, de van rá esélye. Hét éve csatázik Brüsszellel, mivel próbálja erősebb politikai ellenőrzés alá vonni az igazságszolgáltatást. Az EU ott vág vissza, ahol az a legjobban fáj Lengyelországnak: a pénztárcán keresztül.
Varsónak 2021 októbere óta napi egy millió eurós bírságot kell fizetnie (jelenleg 436 milliónál jár), mivel nem tesz eleget az Európai Bíróság határozatának a bírói reform ügyében. Továbbá nem kapja meg az újjáépítési alap 35 milliárdját sem, amíg nem számolja fel a kifogásolt Fegyelmi Kamarát a Legfelsőbb Bíróság mellett és nem veszi vissza az elbocsátott bírákat.
Az infláció e pillanatban 17,5 %-on áll, szűkösek a kormányzat anyagi alapjai, ezért a hatalomnak égető szüksége lenne a támogatásra. A kormányzati elemző központ igazgatója azt mondja, ha nem fut be a pénz, az mozgósítja az ellenzéket. Ráadásul viszály tört ki a koalíción belül, mert a szélsőséges, euroszkeptikus kis szövetséges elutasít minden engedményt az Uniónak.
A közbizalom megcsappant a PiS iránt, és nem látszik, hogy a pártnak lenne ötlete a támogatás visszaszerzésére. Közben napirenden vannak a botrányok, mert a hatalom a barátokat és rokonokat dugja be minden olyan állásba, ahol könnyű pénzt lehet keresni. Ha azonban összefog a négy ellenzéki tömörülés , akkor akár még nyerhet is, de utána persze előjönnének az ideológiai ellentétek.
A varsói Közpolitikai Intézet elnöke úgy foglalja össze a helyzetet, hogy a nagyobbik kormányerő helyzete nehéz, de nem kilátástalan.