címlap: Robyn Beck/AFP/Getty Images
Der Standard
Az Egyesült Államokban jelenleg a radikális populizmus jelenti a legnagyobb veszélyt – hangsúlyozza Reinhard Heinisch, a Salzburgi Egyetem professzora, aki csaknem 25 évig élt és tanított az USÁ-ban. A politológus emlékeztet arra: Trump óta már nem áll meg a tétel, miszerint Amerika immunis az autokráciával szemben.
Olyannyira nem, hogy a rendszer mély válságba jutott, ezért a mai választások előtt fel kell tenni a kérdést: mi jön most? El lehet-e kerülni legalábbis középtávon a tekintélyuralmat, illetve a polgárháború közeli állapotokat? Minden 10 republikánus szavazó közül három szükségesnek tartja az erőszakot, de a demokrata táboron belül is nő azoknak az aránya, akik készek erőt alkalmazni.
A jobboldali jelöltek többsége egyetért a korábbi elnökkel abban, hogy ellopták tőle a győzelmet két éve, vagyis csatlakozik az összeesküvés elmélethez. Európában még egyetlen populista párt sem merte ilyen mértékben megkérdőjelezni a jogállamot. Az emberek 40 %-a bevallja, hogy dühöt érez a mai erőpróba előtt. Több mint 50 % mindkét oldalon elismeri, hogy gyűlölet van benne a másik féllel szemben, amelyet közvetlen fenyegetésnek tart az ország számára.
Miután a Tea Pártból kinőtt Trump-szárny átvette az uralmat a republikánusoknál, miközben számára Orbán Viktor az egyik példakép, most módszeresen arra törekszik, hogy megfossza hatalmától a liberális intézményeket, pl. a bíróságokat. Populista mozgósítással az államok törvényhozásaira igyekszik áttestálni az irányítást. A cél a többség diktatúrája, és ha sikerül, akkor az jócskán korlátozná a fékeket és ellensúlyokat.
A populista vezetők az egész öreg kontinensen fontos tényezők lettek. Ám Magyarországon, és részben Lengyelországon kívül sehol sem tudták alapvetően felülírni az államrendet. A többpártrendszer, az EU, továbbá a földrész gazdasági összefonódása megnehezíti számukra a mélyreható, rendszerszintű reformokat.
Amerikai földön ilyen külső kényszerek nem hatnak, viszont az egyik nagy, hagyományosan liberális pártot belülről átvették a radikálpopulista erők. Bináris világképük, amihez összeesküvés elméletek és radikális üzenetek társulnak, a polgárháború óta a legnagyobb veszélyt jelenti az ország számára és megkérdőjelezi a transz-atlanti kapcsolatok jövőjét.
https://www.derstandard.at/story/2000140585624/vor-der-groessten-bedrohung
Guardian
Cas Mudde úgy gondolja, bármi is lesz Amerikában a mai időközi választások eredménye, senki se higgye, hogy utána a Republikánus Pártban helyreállnak a normális állapotok, mivel immár Trump és az radikálisai jelenítik meg a konzervatív értékeket. A Georgiai Egyetem szélsőség kutatója szerint ezen még az sem módosít, ha ezúttal nem tudják megszerezni a többséget a Szenátusban, illetve elvesztenek néhány kormányzói tisztséget.
Egy valaki van, aki népszerűségben felveszi a versenyt a jobboldalon a korábbi elnökkel, ez pedig a floridai kormányzó, Ron DeSantis. Nincs ugyan karizmája, de ezt úgy próbálja ellensúlyozni, hogy szüntelenül folytatja a kulturkampfot, amivel nem egyszerűen felkorbácsolja az érzelmeket a párthívek soraiban, hanem kiváltja a liberálisok felháborodását, az meg éltető elem az amerikai szélsőjobb számára.
Azaz hiába látszott úgy az évek során, hogy a konzervatív oldalon kudarcot vallott a szélsőséges Tea Párt, a végén a volt elnök és radikális támogatói az oldalvonalon kívülről indulva csak diadalra vitték ezeket az eszméket.
https://www.theguardian.com/commentisfree/2022/nov/07/midterm-elections-republican-radicals-trump
Neue Zürcher Zeitung
Romano Prodi három olyan fejleményt is lát, amely Európa javára vált az utóbbi években, ám mindent beárnyékol, hogy gyengélkedik a német-francia együttműködés. Ami a kedvező tényezőket illeti, a volt olasz kormányfő, a Bizottság korábbi elnöke úgy ítéli meg, hogy a járványból jól jött ki a földrész, mert kénytelen volt együttesen megoldást keresni. A Brexit eloszlatta a külön úttal kapcsolatos illúziókat, végül pedig az is remek, hogy Németország felfedezte az egységes piac előnyeit a maga számára.
Csakhogy nem úgy működik az EU motorja, ahogy kellene, mert Németország gazdaságilag egyre erősebb, viszont egyre inkább csak a saját érdekeit nézi. Franciaország ugyanakkor nem szeretné a kontinens céljaira átengedni katonai-stratégiai erőit. A két államot jelenleg több minden választja el, mint ami összeköti.
Ugyanakkor azt is látni, hogy a kontinensen elmozdulnak az erőviszonyok, több helyen is jobboldali kormányok kerültek hatalomra. Prodi pont ezért tartja különösen fontosnak a Berlin-Párizs-tengelyt.
Ami Olaszországot illeti, Giorgia Meloniról úgy véli, hogy az az eszével a jövőt nézi, a szíve viszont visszahúzza a múltba. A hárompárti szövetség azonban aligha lesz tartós, már most látszanak a törésvonalak. Vagyis a stabilitás csupán átmeneti, folytatódik a demokrácia mély válsága. És az új miniszterelnök csak azért határolódott el a fasizmustól, mert különben esélye nem lett volna kabinetet alakítani.
Bloomberg
A vezércikk nagyon nyomatékosan azt ajánlja Európának, hogy az ne engedje meg Putyinnak szétverni az igen nehezen létrehozott, ám sokáig kiválóan működő közös árampiacot. Az orosz elnök ugyanis fegyverként használja az energiaszállításokat. Azt akarja ily módon elérni, hogy a nyugati országok adják fel a szabad piacot. Pedig az eltelt évtizedekben végre sikerült feloszlatni a nemzeti monopóliumokat, és a legapróbb részletekig összehangolták mind a kereslet-kínálatot, mind az árakat.
A rendszer elképesztően bonyolult, de minden energiafajtára kiterjed, tehát a megújulókra is, ugyanakkor mindenütt érvényesült a verseny. Csakhogy Moszkva kóstolgatja a kontinens elszántságát. Mivel az árakat alapvetően a gázerőművek határozzák meg, a földgázcsap elzárásával a Kreml felnyomta az árakat. Az európai vezetők most ennek a következményeivel viaskodnak.
A legjobb az volna, ha engednék, hogy érvényesüljenek a piaci törvényszerűségek és csak a leginkább kiszolgáltatott fogyasztók érdekében lépnének közbe. Ám a reakció igencsak vegyesre sikeredett. Inkább államosítják az áramszolgáltatókat és véletlenszerű anyagi támogatást nyújtanak. Még rosszabb, hogy maximálták az árat, mert az nem ösztönöz a megtakarításra és elvitte a megújuló energiát termelő cégek hasznát.
Nem vitás, hogy jelenleg nincs optimális megoldás, de amilyen gyorsan csak lehet, helyre kellene állítani az egységes piacot, serkentve a rivalizálást és megőrizve a befektetési ösztönzőket. Újra meg kellene alkotni az ármeghatározó mechanizmust és le kellene bontani a még meglévő korlátokat a nemzetközi áramkereskedelemben. Nem szabad, hogy az orosz diktátor lerombolja azt a rendszert, amelytől Európa csak jobb lett.
The Times
A háború csak még akutabbá tette az orosz kémveszélyt, írja a kommentár, miután a közelmúltban egymástól függetlenül három, igen ravasz módon beépített ügynököt lepleztek le Nyugat-Európában. Ebben segített, hogy az orosz hírszerzés már nem annyira alapos, mint a hidegháború idején, ám a földrész ezzel együtt alábecsüli a veszélyt.
Moszkva egyik célja a kutatási eredmények megszerzése, ezért dolgozik a tudományra, illetve technológiára, amely Kína számára ugyancsak megkülönböztetett jelentőséggel bír. Ezen felül az oroszok azt is igyekeznek feltérképezni, hogy a nyugati illetékesek közül kit lehet megvesztegetni, megzsarolni, illetve kit lehet hízelgéssel levenni a lábáról. Emellett igyekszik diákokat is beszervezni.
A két világrendszer idején az orosz kémek igen gondosan dolgoztak, legfeljebb akkor buktak le, ha átálltak. Manapság viszont grasszál a trehányság. Ezt viszont egyre jobban kihasználják a demokráciák. Adatbázisokból dolgoznak és mesterséges intelligencia segítségével keresik a nyomokat. Ehhez szintén jól jön nekik, hogy a mohóság, illetve hozzá nem értés folytán fontos orosz adatokat lehet megvenni a világhálón, vagy azok egyszerűen csak kiszivárognak. Viszont egy sor országban még így is mintha aludnának az elhárítók.
War is worsening the spy threat from Russia
