Süddeutsche Zeitung
Nehéz elképzelni, hogy az új olasz kormány a jövő hónap elején a Magyarországnak szánt uniós pénzek befagyasztására szavazna, hiszen Orbán és Meloni is elutasítja a liberális értékeket. Az Olaszország Fivéreinek választási győzelmét éppen Magyarország és Lengyelország köszöntötte a legmelegebben. Most mind a kettő támogatást vár Rómától, ha az EU bekeményítene a jogállamiság megsértése miatt.
Ha nem jön össze a kétharmad, akkor fájdalmas módon már az első vizsgán elbukik az új jogállami (feltételességi) mechanizmus. Hasonló próbakövet jelent a bevándorlás is, az eddigi legfőbb vitatéma az Unión belül. Az új olasz vezetés nem engedi be kikötőibe a bajbajutott menekülteket szállító hajókat. Hosszú távon pedig azon dolgozik, hogy Európa szorítsa ki a menedékkérőket a Földközi-tengerről.
Az első számú német lap annak kapcsán tette közzé helyzetértékelését, hogy Meloni bemutatkozó látogatást tett Brüsszelben. Az út láthatólag üzenetül szolgált, mármint hogy Róma továbbra is megbízható tag, kitart a Putyin-ellenes front mellett. Ám az EU nem okvetlenül tekinti úgy gesztust, hogy akkor most vége olasz részről az unióellenes hangulatkeltésnek, hiszen köztudott, hogy Itáliának mekkora szüksége van a közösségi alapokra.
Összesen 200 milliárd euró sorsa forog kockán, de Brüsszelben sokan tartanak azzal, a posztfasiszta Melonival, illetve a Svéd Demokraták sikerével a szélsőjobbos politika belopakodik az európai intézményekbe. Ám az EP hiába igyekszik tűzfalat vonni. Manfred Weber, a Néppárt elnöke ragaszkodik ahhoz, hogy nem mondja fel az együttműködést Silvio Berlusconival. Szerinte a Forza Italia szavatolja, hogy az új olasz kabinet EU-barát lesz. Ezzel a másik három nagy frakció egyáltalán nem ért egyet. A szociáldemokraták azzal fenyegetőznek, hogy felmondják a stratégiai szövetséget a kereszténydemokratákkal.
https://www.sueddeutsche.de/politik/meloni-bruessel-von-der-leyen-europaeische-union-1.5686592
Die Presse
Mára egymás legjobb barátja lett az EU-ban Giorgia Meloni és Orbán Viktor, csak az a kérdés, hogy különleges viszonyuk átállítja-e a váltókat a szervezeten belül. Így vezeti fel elemzését Szelényi Zsuzsa külpolitikai szakértő, aki a Fidesz alapító tagja volt, ám amikor Orbán annak idején magához ragadta a vezetést, Fodor Gáborral együtt távozott a pártból.
Az ilyesfajta flört a magyar miniszterelnöktől egyáltalán nem idegen Már a 90-es évek elején kapcsolatot épített ki az általa csodált Berlusconival. Eltanulta tőle, miként kell bánni a médiával, és hogyan kell kiépíteni a politikai bázist. De szoros barátság fűzi Salvinihez is.
Meloni azonban más, mert a ránézésre szívélyes kapcsolat ellenére az újdonsült olasz vezető elsőként a francia elnökkel találkozott, majd személyesen biztosította Ursula von der Leyent, hogy Olaszország kitart a szankciós politika, valamint a közös energia- és biztonságpolitika mellett.
Kemény feladatok várnak rá, de hogy spárgázni tudjon az ellentétes szempontok között, ahhoz szüksége lesz mind Macron, mint a német kancellár segítségére. Orbán ugyan ideológiai szövetségese, de egyelőre várnia kell, mivel Moszkva érdekeihez csatlakozik és csak fenntartással viszonyul az ukránok megsegítéséhez.
De kettejük együttműködésének kibontakozása csak idő kérdése, és mindketten hasznot húzhatnak belőle. Orbán a „stratégiai türelemmel” kivárta egy újabb szélsőjobbos párt győzelmét. Meloni révén jobb helyzetbe kerülhet az Európai Tanácsban. Tanácsokat adhat a másiknak, hogy miként kell tárgyalni Brüsszelben, illetve ami még riasztóbb: ahhoz is, hogyan őrizze meg hatalmát.
A magyar miniszterelnök olyan Európát képzel el, amelyben nem annyira fontosak a szabályok, nem szól bele annyira a dolgokba, viszont annál megalkuvóbb. Azt szeretné, ha Meloni és a többi jobbos párt ezt a tábort erősítené, együtt megváltoztatnák az Uniót, belülről ásnák alá az alapelveket. Meglátjuk, hogy az olasz fél a magyar utat választja-e.
https://www.diepresse.com/6210772/meloni-und-orban-neue-beste-freunde-in-der-eu?from=rss
Wall Street Journal
A konzervatív újság elemzése arra figyelmeztet, hogy senki se áltassa magát, mert az orosz elnök nem csupán Ukrajnát akarta visszaszerezni a háborúval, és szó sincs arról, hogy utána szépen hazamegy és békében él a világgal.Ehelyett felsorakoztatta volna hadseregét a szomszéd állam nyugati határain. Majd politikai, gazdasági és katonai nyomást gyakorolt volna a NATO keleti szárnyára, benne Magyarországgal. Merthogy hosszú távon újra be akarta szippantani ezeket az államokat az orosz birodalomba.
Hasonlóan járna el a balti köztársaságokkal, valamint a svédekkel és a finnekkel szemben is. Utóbbi kettő gyors döntése a NATO-csatlakozásról azt bizonyítja, hogy azonnal megértették az invázió szélesebb összefüggéseit.
A másik oldalon egy sor ellenség aktív szövetsége áll. Oroszország, Kína és Irán fogott össze nem hivatalosan. Célkitűzésük az, hogy leváltsák az USÁ-t és liberális értékeit. Ehhez a fő csatateret most Ukrajna jelenti. Putyin iráni drónokkal és ballisztikus rakétákkal próbálja tönkrebombázni az ukrán infrastruktúrát, lövet civileket. Hszi pedig korlátlan partnerséget hirdetett az oroszokkal.
Az ukránok a szabad világ védelmében áldozzák életüket. Azért, hogy megvédjék a Nyugatot az elszánt ellenségtől. Amikor megindul az amerikai elnökválasztási kampány, elég hamar kiderül, hogy melyik jelölt vet számot ezzel a ténnyel.
Bloomberg
A bolgár törvényhozás szakít az ország hagyományosan oroszbarát álláspontjával és támogatja, hogy az ország katonai segítséget nyújtson Ukrajnának. Így a kormánynak most egy hónap alatt listát kell készítenie arról, milyen fegyvereket tud szállítani, anélkül, hogy megrendülne az ország védelmi képessége. A Moszkvát támogató erők, az államfővel együtt, hónapokon át megakadályozták a döntést és gátló tényező volt az országot sújtó belpolitikai felfordulás is. A védelmi miniszter azonban máris jelezte, hogy egyelőre nem lehet szó nehézfegyverzetről, mert először meg kell találni, honnan tudják pótolni azokat.
A NATO-n, illetve az EU-n belül már csak Magyarország tagadja meg, hogy harceszközöket küldjön Kijevnek.
Wall Street Journal
A vezércikk szerint azt érdemes leginkább figyelni a német kancellár ma kezdődő pekingi tárgyalásai kapcsán, hogy mit tanult az Ukrajna elleni invázióból. A látogatásra éppen akkor kerítenek sort, amikor az Unió és főként Németország újragondolja kapcsolatait Kínával. Az orosz támadás sokak szemét felnyitotta, mármint hogy mekkora veszélyt jelent szoros gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat fenntartani autokratákkal.
Nagyon is valós aggály, hogy a kínaiak hasonló invázióra készülnek Tajvan ellen. Olaf Scholz a jelek szerint mindenekelőtt a kétoldalú gazdasági együttműködést próbálja fellendíteni. Bár Berlin rájött, hogy a kereskedelemmel nem tud jobb belátásra bírni tekintélyuralmi rendszereket. Ám sok német cég továbbra is erősen függ a kínai piactól.
Viszont nem világos, a vendég kinek a nevében fog beszélni Pekingben, mert a német koalíció erősen megosztott a Kína-politika ügyében. Így a politikus nemigen lesz képes bármit is tenni ha Hszi azt akarja elérni nála, hogy lobbizzon a kínaiak érdekében más uniós kormányoknál.
Az ukrán katasztrófa fő tanulsága az, hogy nem szabad bízni az autokraták pálfordulásában, inkább a legrosszabbra kell készülni részükről. Scholz itt még nem tart, ezt igazolja pl., hogy nem hajlandó a legjobb fegyvereket átadni Ukrajnának. Ily módon olyan csúcstalálkozó várható, amelyen Hszi nem fogja felajánlani a németek által kért gazdasági nyitást, a vendég ugyanakkor nem képes felkínálni a házigazdák által követelt nyitást.
