címlapkép: Menahem Kahana/AFP/Getty Images
EUobserver
A portál igazgatósági elnöke jártában-keltében azt tapasztalja a világban, hogy egyre jobban veszít támogatottságából a Nyugat. Koert Debeuf, aki docens az egyik brüsszeli egyetemen, tipikusnak tartja ebből a szempontból, hogy tavasszal ugyan kizárták Oroszországot az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából, de a tagállamok többsége nem támogatta az indítványt.
A fejlődő államok jelentős része úgy tekint Európára és az USÁ-ra, hogy azok rákényszerítik saját szabályaikat a többiekre, de nem okvetlenül tekintik saját magukra nézve kötelezőnek ugyanezeket a normákat. Ragaszkodnak a demokráciához, az emberi jogokhoz, a jogállamokhoz, amikor 3. országokról van szó, de képtelenek megakadályozni, hogy ezek az elvek ne gyengüljenek meg több európai kormány alatt.
A Nyugat elítél minden államcsínyt, de javarészt befogta a száját, amikor Trump tavaly januárban puccsot szervezett Washingtonban. Lehetne persze mondani, hogy az Egyesült Államokat nem lehet egy lapon említeni Magyarországgal, Egyiptommal vagy Malival, ami igaz is. De éppen az európai felsőbbrendűség tudata és a véget nem érő kioktatás dühít egy sor ázsiai és afrikai hatalmat.
Európai politikusok megalapozatlannak tartják a vádat. Utalnak a rengeteg fejlesztési támogatásra, és hangsúlyozzák, hogy ha a célországok nem lennének ennyire korruptak, a nekik juttatott pénz jólétet eredményezett volna, és nem lenne továbbra is ekkora a szegénység. Vannak, akik megkérdik: ha a földrész annyire silány, miért kockáztatják annyian az életüket, hogy bejussanak?
De a lényeg, hogy az öreg és az új kontinensnek egyre kevesebb híve van világszerte és ebből rövidesen baj lesz. Ezért Európának át kell gondolnia a külpolitikáját és meg kell változtatnia az irányt.
https://euobserver.com/opinion/156364?utm_source=euobs&utm_medium=email
Die Welt
A konzervatív újság főkommentátora úgy véli, hogy az izraeli választásokon győztes Netanjahu tekintélyuralmi vonásai erősen Orbánt idézik, ám veszélyesek az ország demokráciája számára. Jacques Schuster szerint nem kétséges, hogy a politikus visszatér a kormányrúdhoz, bár még nem tudni, milyen pártszövetség élén.
Sok szakértő attól reszket, hogy összebútorozik az ultraortodox radikálisokkal. De bármilyen koalíció is alakul, ő lesz a hangadó. Ám pont ezért kell aggódni a demokrácia jövője miatt. Hiszen már többször nekirugaszkodott, hogy megrendítse a jogrendet. Megkérdőjelezte a főügyész és a legfőbb bírák felhatalmazását. Miután különféle visszaélések miatt per van ellene folyamatban, hogy mentse a bőrét, szívesen hangoztatja, hogy balos összeesküvéstől kell tartani. Sőt az még a jogállamot is bedarálná, csak, hogy kikapcsolja őt, az izraeli biztonság felkent harcosát.
Ám amit hivatalában művelt, az cseppet sem tett jót a demokráciának. Nála a kompromisszum egyre inkább a gyengeség jele, viszont a politikai ellenfelek mind inkább ellenségnek számítanak. A hatalom megszerzése esetében öncéllá lesz. Ennek ellenére lehet bízni az ország őserejében, a polgárokban. A tárgyalások kultúrája a legjobb ellenméreg a tekintélyuralom bármiféle formája ellen.
Guardian
A vezércikk ijesztőnek nevezi a demokrácia szemszögéből az izraeli választás eredményét. Hiszen nem elég, hogy a szélsőjobb kerekedett felül, de egyben azt is jelentheti, hogy lebontja a politikai hatalom jogi korlátait. A küzdelem tétje nagyrészt az volt, hogy Benjamin Netanjahu alkalmas-e kormányfőnek, miután korrupció miatt bíróság előtt áll.
De nagyon valószínű, hogy visszatér a hatalomba, ami sokkoló, mivel azt jelenti, hogy a rasszista szélsőjobb futott be a leendő szövetséges, a vallásos cionisták képében. Ők deportálni akarják Izraelből a „nem hűséges” palesztinokat és bekebeleznék a megszállt Nyugati Partvidéket. A régi-új miniszterelnök kreatúráiról van szó, behozta őket a politika fő áramlatába.
Washington joggal nyilvánította ki, hogy nem kíván semmilyen formában közösködni a szélsőjobb vezérével, Ben-Gvirrel. Netanjahut azonban ez nem ingatja meg, nem kétséges, Trump visszatérésére számít. Illetve arra, hogy az USA nem tesz semmi olyasmit, amivel a tervek átgondolására késztetné a Likudot.
Ugyanakkor fordulópont állhat be az izraeli demokráciában, hiszen a nyertes duó a jogállami biztosítékok ellen fenekedik. Netanjahu egyben ily módon igyekszik beszüntetni az ellene zajló eljárást. Továbbá ha törvényhozás maga alá gyűri az igazságszolgáltatást, az alkotmánysértő törvények előtt nyitja meg az utat, lehetővé válik a palesztin földek elrablása és megváltoznak a hadviselés szabályai a katonák számára. De más visszaélések is lehetségessé válnak.
Ugyanakkor Netanjahu nem nélkülözheti Ben-Gvir népszerűségét, ám az egyben meg is riasztja. Hiszen lehet, hogy nem tudja megfékezni azt az erőt, amelyet ő szabadított a világra. De ami igazán rettenetes, az az, hogy a szavazópolgárok olyan kormányt segítettek hatalomra, amely szélsőséges és tekintélyelvű pályára áll, semmibe veszi a palesztinok érdekeit és a demokratikus biztosítékokat.
Bloomberg
A kommentár azt írja a német kancellár ma kezdődő pekingi útja előtt, hogy Berlin udvarol Kínának, noha az katasztrofális módon összeállt Putyinnal. Több szövetséges, valamint egynéhány német politikus, köztük a koalícióból is többen azt szerették volna, ha Olaf Scholz lemondta volna a látogatást, ám az ehhez képest még népes gazdasági küldöttséget is visz magával. Ebben a tekintetben is követi elődjét Merkelt.
A gazdaságnak elsőbbséget adó szemlélet azonban már eddig is nagy zavarokat idézett elő, tessék csak arra gondolni, Németország mennyire függő viszonyba került az orosz gáztól. Márpedig a kínai elnök és orosz kollégája autokrata lelki társak, névleges szövetségesek, és Hszi egy nap követheti Putyin példáját, hiszen a Kreml ura elzárta a gázcsapot.
A kínai vezető totális embargót rendelt el Litvánia ellen, miután az megengedte, hogy Tajvan neve alatt fusson a tajpeji kereskedelmi képviselet a balti államban. Csak éppen a német gazdaság nehezen tud leválni, mert túlságosan is összefonódott Kínával Először is az ázsiai nagyhatalom a németek legfőbb kereskedelmi partnere, az autógyárak egyik fő kiviteli piaca.
Peking már jóval Putyin előtt fegyverként használta a nyersanyagokat és ne gondolja senki, hogy ne vetné be megint, ha Európa szót emelne Tajvan esetleges lerohanása ellen. Scholz annyit tud tenni, hogy azt ajánlja a német cégeknek: másutt is kössenek jelentős üzleteket. Ehhez képest ő Kínát keresi fel elsőként. Márpedig igazán nagy vihart a kínaiak tudnak kavarni a világ számára.
EUobserver
Európában folyamatosan erősödnek a szélsőjobbos pártok, az uniós pénzek visszatartása Magyarország és Lengyelország számára éppen arra emlékeztet, hogy a demokratikus szabadságjogok veszélyben vannak az EU politika folyamatosan változó színpadán. Különösen szembeötlő, hogy milyen ellentétek vannak a nemi kisebbségek jogai ügyében a Bizottság és a lengyel kormánypárt között.
Brüsszel hiába próbál közbeavatkozni, lengyel földön nem sikerül megvédenie az LMBT-jogokat, egyre több a melegellenes gyűlölet bűntett. Az erőszak terjedése tükrözi, hogy a PiS vezetői sűrűn folyamodnak gyűlöletteli, ultranacionalista retorikához. Emellett kampányt folytatnak a nemi kisebbségekhez tartozó művészek ellen. Úgyhogy utóbbiak közül sokan már a kivándorlás gondolatával foglalkoznak. De tömeges emigrációjuk nagy veszteség volna a lengyel kultúra számára és nagy visszalépést jelentene az egész európai demokrácia szempontjából. (A szerző az Artistic Freedom Initiative nevű nemzetközi civil szervezet emberi jogokért felelős munkatársa.)
[Opinion] Poland’s ruling party’s attempts to censor LGBTQ+ artists
