A magyar rádiózás hőskorának emblematikus és műszaki vonalon meghatározó alakja volt Tomcsányi István. A MÚOSZ Vidéki Újságírók Szakosztályának elnökeként és mint a miskolci székhelyű Csillagpont Rádió főszerkesztője minden évben felkeresem sírját a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei aprócska település, Berzék temetőjében.
Tomcsányi diplomáját 1921-ben szerezte a Királyi József Műegyetemen. Ebben az évben lépett be a Postához, ahol a Budapesti Távíró és Távbeszélő Igazgatóságnál segédmérnökként kezdett dolgozni. 1923-ban nevezték ki mérnöknek. A Posta Kísérleti Állomásra 1924-ben helyezték és a rádiózás kihívó feladataival foglalkozott. 1925-ben főmérnöki kinevezést kap és megbízzák a rádióosztály vezetésével. Elsősorban a stúdió műszaki részével foglalkozik, azt vezeti. A magyar rádió-műsorszóró szolgálat megindulásától kezdve részt vett annak üzemvezetésében és fejlesztésében. Tevékeny szerepe volt előbb a Rákóczi-úti, majd a Sándor-utcai stúdió tervezésében, majd bővítésében is. Az azokban folyó üzemnek 17 éven át volt műszaki vezetője. 1933-tól 1940-ig a postakísérleti állomás rádióosztályának osztályvezetője, 1941 óta a központi rádió felügyelőség vezetőjének helyettese és a műszaki osztály vezetője. Utolsó munkahelye Miskolci Postaigazgatóság.
Több alkalommal is járt tanulmányúton német, angol, osztrák és az olasz rádiónál, az ottani rádióállomásokat tanulmányozta.Rendkívül nyitott volt minden újra, a távolba látással is foglalkozott. A háború a pályafutását félbetörte, ezután kissé zárkózottan élt és dolgozott
Felesége Taubler Margit, aki a rádió első bemondónője volt. Felesége halála után egyedül maradt. Tomcsányi István nyugdíjba vonulását követően Berzékre költözött. Öreg napjait szegénységben és sok nélkülözéssel élte. Síremlékét az önkormányzat pár éve szépen rendbe hozta.
