címlapkép: Vuk Valcic/SOPA Images/REX/Shutterstock
FT
Az újság Ózdról hoz példát annak bemutatására, hogy Kelet-Európa több országában kínjukban az emberek mindent eltüzelnek, azt is, ami mérgezi a levegőt, csak, hogy ne fagyjanak meg a télen. Így a jelentős kéntartalmú ligniten, valamint fán kívül a szemetet is, mert az energiaválságban milliók számára a hideg időszak túlélése lett az első számú parancsolat. Nem tudják megfizetni a magasabb gáz-, illetve áramárat, amely az orosz invázió miatt ugrott meg.
Elemzők azt várják, hogy az energiaszegénység jelentősen emelkedik Magyarországon, Szlovákiában és Bulgáriában. Németh Dávid, a belga KBC bankcsoporttól azt mondja, ha lényegesen megdrágulnak az alapvető termékek, mint az energia és az élelmiszer, az sokakat ínségbe taszít, és akiknek meg már most sincs semmijük, azok végletesen elszegényednek.
Ám ez egyben azt jelenti, hogy az illegális fűtőanyagok előreláthatólag nagymértékben szennyezik a levegőt. F. Nagy Zsuzsa, a Zöld Kapcsolat Egyesülettől azt jósolja, hogy évek eredménye megy most a levesbe, mert az emberek mindent elégetnek, ami a kezük ügyébe kerül.
Orbán Viktor enyhített a fakivágás szabályain és elrendelte, hogy több barnaszenet kell kibányászni, pedig az az egyik legkörnyezetszennyezőbb fajta. Ez egyben illusztrálja, hogy a természetvédelem mennyire háttérbe szorult egyes kormányok listáján. A Tiszta Levegő Munkacsoport egyik tagja szerint kétszer annyian halnak meg Magyarországon a szennyezett levegő miatt, mint a hollandoknál és a franciáknál, de még ennél is rosszabb, hogy hányan betegednek meg tőle.
Miskolcon a nagyjából 5 ezer fős, főleg romák lakta nyomornegyed egyik lakója arról beszél, hogy ha elfogy az 1 köbméternyi fája, akkor kénytelen lesz kéz alatt vásárolni, mert közmunkásként keres átszámítva 150 eurót. Abból nem tud 100-at tüzelőre költeni.
(Nincs link)
Euronews
Az olasz és svéd választások eredménye láttán azon tanakodik az elemzés, vajon megint ismét jobbra billen-e el a politika Európában. Hiszen Rómában a háború óta először szélsőjobbos miniszterelnök került hatalomra, Stockholmban pedig áttörtek a nacionalista, szélsőséges Svéd Demokraták. De a jobboldali populisták jól szerepeltek a bolgároknál, svájciaknál, a cseheknél és a finneknél is.
A nemzetközi IDEA intézet egyik szakértője szerint sok helyütt jönnek fel a fennálló a renddel szembeni pártok, amelyek valami radikálisan mást ígérnek. Így a populizmus már bizonyos fokig elfogadottá vált. Sőt nézeteiket nem egyszerre átvette a politikai fősodor, lásd a bevándorlás elutasítását. Ugyanakkor jó néhány demagóg tömörülés feladta ellenkezését az EU-val szemben.
Egy másik jelentős tényező, mondja van der Staak, hogy a mostani kormányzati rendszer nem működik. Nem tudja szavatolni a jólétet és képtelen választ találni a társadalmi-gazdasági gondokra. Ebből következik, hogy a demokrácia visszaesett a fejlett világban, ideértve az uniós tag Magyarországot, Lengyelországot és Szlovéniát. Mindháromnál kitartó és szándékos támadások érik a demokratikus rendet, mind politikusok, mind a kormányok részéről.
Ezzel szemben a Tony Blair Intézet egyik elemzője szerint a populisták csupán néhány államban tudtak előretörni. És a svéd, illetve olasz hasonlat is sántít, mert a két fejleménynek teljesen eltérő okai vannak. Az viszont egységes az európai populistáknál, hogy migránsellenesek és mindenütt jól szerepeltek, ahol a bevándorlás kiemelkedő kérdés.
Washington Post
A vezércikk óva int attól, hogy a Nyugat éppen most meginogjon az orosz agresszió, Ukrajna támogatása ügyében. Egyáltalán nem tartja meglepőnek, hogy a Kreml előkapta az ukrán radioaktív piszkos bomba veszélyét, mert próbálja elterelni a figyelmet saját harctéri kudarcairól. A dezinformáció egyúttal arra is jó lehet neki, hogy ürügy legyen a maga részéről valamilyen, nem hagyományos harceszköz bevetésére.
Még valószínűbb, hogy ily módon játszik rá megint az atomháború miatti nyugati félelmekre, mert rá akarja venni a szövetségeseket, hogy lassítsák, vagy függesszék fel a Kijevnek szánt fegyverszállítmányokat, illetve a Kreml igyekszik meggyengíteni a NATO-t.
Vlagyimir Putyin jól gondolta, hogy a nyugati szolidaritás döntő lesz, ám melléfogott, amikor azt hitte, hogy az elszántság hamar megtörik, noha kétségtelenül mutatkoznak kezdeti repedések az összefogáson. Pl. a két nagy amerikai párt között, mert főleg Donald Trump és Tucker Carlson ösztönzésére a republikánus szavazók egy része kezdi azt hangoztatni: kidobott pénz az ukránoknak adott segítség. A milliárdokat inkább hazai célokra kellene költeni.
Ám ha az ellenzék a novemberi időközi választásokon megszerzi az alsó- vagy felsőházat, illetve mindkettőt, akkor rajta múlik, hogy feltartóztassa a bezárkózó szemléletmódot és együttműködjön Bidennel – Kijev érdekében. Hogy a párt egymásnak ellentmondó jelzéseket küld ez ügyben, az muzsika az orosz elnök füleinek. Ám most nem olyan idők járnak, amikor a két párt törvényhozói kételyeket támaszthatnak.
Guardian
Timothy Garton Ash úgy látja, hogy az új miniszterelnökkel új korszak nyílt meg a szigetországban, ám egyúttal vége a brexitista illúzióknak. A hatalmas feladatok láttán a kormányfő kénytelen lesz keményvonalas Brexit-híveket is bevenni a kabinetbe, ám mivel realista, azt is felismeri, hogy új úton kell elindulnia.
Az oxfordi egyetem professzora szerint az elmúlt hetek kaotikus belpolitikai eseményei alapján búcsút kell inteni annak a tévképzetnek, hogy a britek képesek egymaguk boldogulni. A csúfos kudarcot vallott Liz Truss gazdaságpolitikája a lehetetlennel próbálkozott, ugyanakkor felerősödött az euroszkepticizmus. Radikalizálódott a jobboldal.
Csakhogy beköszönt a valóság, így közvélemény is eszmél. Ha most lennének a választások, azok virtuálisan kisöpörnék a torykat. De még beszédesebb, hogy a kilépés ellenzői immár 54 %-os többségben vannak. De hát a gazdaság nem tündököl, a Brexit felemészti a GDP 4 %-át. A Moody’s és a Standard and Poor’s is stabilról negatívra rontotta a kilátásokat.
Rishi Sunak minden, csak nem meggyőződéses európai. De mára már bizonyosan nem táplál téveszméket a kiválással kapcsolatban. Számára a szilárd pénzügyi alap és a piaci hitelesség a fontos, akárcsak egykor Thatcher asszonynak. Márpedig a különleges viszonyok azt követelik, hogy a cégek számára könnyíteni kell a kapcsolattartást az egységes piaccal, és nem szabad további korlátokat emelni.
Csak éppen a konzervatívok krónikusan megosztottak. Ha a brit demokrácia úgy működne, mint a legtöbb nyugati jogállam, akkor most választást írnának ki. De a britek így vagy úgy, el fognak jutni odáig. Akkor pedig jön a mérsékelt középbal. Látszik, hogy az út merre vezet: Nagy-Britannia megindult, hogy hosszas és fájdalmas átmenet után feladja a brexitizmus érzékcsalódását.
Der Standard
Paul Lendvai úgy értékeli az előző kormány egyik kulcsfigurájának leleplezése nyomán, hogy az osztrák jobboldal elszomorító képet állított ki magáról, ám ily módon veszélybe került a párt, valamint az egész liberális rendszer jövője Ausztriában. A legutóbbi felmérések megerősítik, amit Alexander Van der Bellen államfő mondott, hogy ti. a botrány miatt sokan iszonyodva elfordulnak a politikától.
A pénzügyi tárca volt államtitkárának vallomása 454 oldalon át példátlan betekintést nyújt az osztrák politika feltételezhetően bűnös rendszerének mélységeibe. A gyanúsítottak 45 fős listája olyan, mintha az ország politikai és pénznemességének almanachja volna. Igaz, minden érintett tagad.
A Nemzeti Bank korábbi elnöke, aki többször is szóba került a Néppárt gazdasági minisztereként, megdöbbentőnek nevezte, hogy a korábbi kancellár, Kurz klikkje hatalomvágytól vezérelve magához ragadta az irányítást a pártban és az országban. A tekintélyes közéleti személyiség egyben felszólította a miniszterelnököt, hogy Kurz-mentesítse a pártot, távolítson el mindenkit, aki terhet jelentene az ÖVP számára, továbbá vessen véget a visszás viszonyoknak.
De Claus Raidl már a nyáron óvott attól, hogy eltussolják az ügyet, csak éppen felhívása aligha talál széles körben meghallgatásra a konzervatívok soraiban. Inkább az látszik, hogy a párt igyekszik kibekkelni a válságot, mivel három tartományban is választások közelednek.
Közben a visszaélések miatt jönnek fel a jobboldali populisták, mert mind többen csalódnak a polgári középen, a demokráciában. Olaszország a legfrissebb példa arra, miként bomlik fel egy nagy, kereszténydemokrata néppárt a saját hibájából.
Betrübliches Selbstbild der ÖVP
