FT
Lengyelország (is) azzal néz szembe, hogy a jogállami vita miatt nem kapja meg az uniótól a felzárkóztatási támogatások jelentős részét. Varsó ugyan bizonygatja, hogy a kidolgozott reformok szavatolják az igazságszolgáltatás önállóságát, de ez ügyben a Bizottságnak továbbra is kétségei vannak. Így a Morawiecki-kormány a járványkeretből sem jut hozzá egyelőre a milliárdokhoz.
Jövőre választások lesznek és az ellenzék azzal vádolja a hatalmat, hogy az feláldozza a brüsszeli forrásokat, mert fontosabb neki, hogy kézben tartsa a bíróságokat. A gond az, hogy a kohéziós alapok csapjait csak akkor lehet megnyitni, ha nincs semmiféle kifogás az alapjogok kapcsán. Márpedig beavatott források szerint Brüsszelből nézve a bírói függetlenség nagyon is hagy maga után kívánnivalót.
Az uniós ügyek új lengyel felelőse, aki a múlt héten vette át a tisztséget, arra figyelmeztet, hogy a belpolitika gátolja a kifizetéseket, de a belépéskor vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell. A pénzügyminiszter szerint viszont csak idő kérdése, mikor érkeznek az átutalások, az első kérelmet már december előtt benyújtják: 2,85 milliárd eurót szeretnének vissza nem térítendő támogatásként, 1,37 milliárdot pedig kölcsön formájában.
FT
Vörösen villog az összes vészjelző a világgazdaságban, mert sokszoros válság fenyeget – állapítja meg a vezércikk. Azaz súlyos helyzetbe került az energiaellátás, felfelé száguldanak a kamatok, ugyanakkor lelassult a kínai növekedés. Ezek a tényezők összekapcsolódhatnak és akkor megnézheti magát a világ.
Nem sűrűn fordul elő, hogy globális méretekben egyszerre állnak le a hajtóművek: a visszaesés szélén állnak olyan országok, amelyek az új érték egyharmadát állítják elő a földön. Az amerikai, kínai kilátások valóban haloványak. Az infláció 40 éve nem volt ilyen magas.
A feltörekvő államok helyzetét súlyosbítja, hogy a dollár értéknövekedése folytán adósságterheik emelkednek, ugyanakkor tömegesen hagyja ott őket a külföldi tőke. Mindenütt többet kell fizetni a hitelekért, a családoknak és a vállalkozásoknak is.
A kiváltó ok alapvetően a járvány és az orosz invázió volt. Mivel Putyin fegyverként veti be a földgázt, ez sokként éri Európát. A kínai gazdaságot a zéró Covid-politika sújtja, túl azon, hogy összeomlott az ingatlanpiac. A politikusok mindenütt nehéz egyensúly-mutatványra kényszerülnek, mert csak úgy serkenthetik a fejlődést és segíthetnek a háztartásoknak, valamint a cégeknek, hogy azzal ne nyomják fel még inkább az árakat, illetve ne növeljék az államadósságot. A jegybankoknál viszont az is az inflációt gerjeszti, ha nem kellő mértékben szigorítanak a pénzpolitikán.
A tanulság az, hogy a gazdaságpolitikát jól kell belőni, számot vetve a kockázatokkal. A britek példája mutat, hová vezet, ha a hatalom úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban. Azaz nem vesz tudomást a valóságról. Józanul, hosszú távra kell tervezni, mert különben a világ csak az egyik gazdasági válságból tántorog a másikba.
https://www.ft.com/content/48d674a8-ae51-4f75-909c-0e5b6e38475c
Foreign Policy
Az orosz világ, vagyis Putyin világa jelenleg minden eddiginél kisebb, az elnök erkölcsi és stratégiai kudarcot kénytelen elkönyvelni a háborúban, ezért vége a birodalmi álmainak. Ám emeli a tétet, amikor 300 ezer embert mozgósít és belengeti a nukleáris csapás lehetőségét, ha a Nyugat továbbra is segíti az ukránokat. Semmit sem tanult a hibákból. Így foglalja össze a véleményét Angela Stent, a Brookings Intézet vendégkutatója.
A politikus négy ponton számolta el magát:
1. Túlbecsülte az orosz hadsereg erejét és hatékonyságát
2. Nem vetett kellőképpen számot az ukrán néppel és fegyveres erőkkel. Téves információt kapott, ezért nem fogta fel, hogy a Krím megszállása felerősítette az ukrán nemzeti identitást és a harci elszántságot. De hát a tét a nemzet túlélése, és ez mozgósította az orosz anyanyelvű ukránokat is, főleg az orosz megszállók kegyetlenkedései láttán. Ezen felül úgy tűnik, hogy az orosz titkosszolgálat nem talált senkit, aki hajlandó lett volna Kijevben oroszbarát kormányt vezetni
3. Azt hitte, hogy a Nyugat ezúttal is megosztott és nem fog össze ellene
4. Bízott abban, hogy Európa annyi szállal kötődik Oroszországhoz, különös tekintettel az energiafüggésre, hogy nem lesz hajlandó szankciókra.
Moszkva célja kezdettől fogva az volt, hogy helyre állítsa Oroszország nagyhatalmi státuszát. Ukrajnát azért kellett volna leigázni, hogy ily módon megerősödjön a térségben az orosz uralom, és a Kreml nagyobb befolyáshoz jusson nyugaton. Ha bejön a terv, akkor újra egyesült volna a birodalmi Oroszország jelentős része, akkor pedig újra lehetett volna szabni a földrész biztonsági felépítményét.
A helyzet úgy áll, hogy az orosz állam ismét kézbe kaparintotta a magánszektor jelentős hányadát, Putyin pedig ragaszkodik birodalmi elképzeléseihez. Ám mivel messze van attól, hogy mesteri stratéga legyen, pontosan az ellenkezőjét érte el, mint amit szeretett volna az agresszióval. Nehéz látni, miként tudná megfordítani a hadiszerencsét ebben az értelmetlen háborúskodásban, de a jelek szerint nem kíván véget vetni az öldöklésnek.
Politico
Le Pen képviselői újabban ugyan öltönyben és nyakkendőben jelennek meg a parlamentben, ám a kozmetikai változás mit sem változtat azon, hogy a párt továbbra is ellenséges a bevándorlással szemben, viszont nagyon is rokonszenvez az illiberalizmussal. Ezt Robert Zaretsky, a Houstoni Egyetem tanára írja.
Úgy véli, a francia politikában az utóbbi időben tektonikus mozgások mentek végbe, így az elnök-, illetve parlamenti választás eredményeként a példátlan már egyáltalán nem számít rendkívülinek, ami pedig korábban elképzelhetetlennek volt, az most fel sem tűnik. A lényeg: a szélsőjobb még soha nem élvezett ekkora befolyást, amióta Franciaország köztársaság.
A Nemzeti Tömörülés kulcspozíciókhoz jutott a törvényhozásban. A neves politológus, Jean-Yves Camus szerint a legjobb úton halad afelé, hogy tekintélye legyen. És ezt nem csupán a fő áramlat pártjai segítették elő, hanem a tömegtájékoztatási eszközök is.
Le Pen mozgalma nemrégiben volt 50 éves, az ünnepségen az elnök asszony igyekezett kerülni, hogy említenie kelljen az alapítót, a saját apját, mint ahogy azt is, hogy az induláskor egykori náci kollaboránsok, valamint francia algériai lázadók is ott voltak. De ettől még a lényeg nem változik.
The makeover of France’s National Rally
