Politico
Bár még tart a nyári szünet, az Orbán-kormány igencsak elfoglalt, már amikkor nem az köti le, hogy kirúgja a Meteorológiai Intézet vezetőit. Mindenesetre a hatalom a héten jelentette be, hogy megválaszolta a Bizottság kérdéseit, ami feltétel volt ahhoz, hogy hozzájusson a milliárdokhoz a gazdasági újjáépítési alapból. Azt közölte, hogy több mint 10 változtatást javasolt, mármint hogy végrehajtja azokat október végéig, ha sikerül megállapodnia Brüsszellel.
Az EU nem volt hajlandó nyilatkozni a kulcskérdésben, mármint hogy a magyar fél eleget tett-e a feltételeknek, csak annyit árult el, hogy alaposan tanulmányozni fogja a levelet. Egy hónapja van rá.
Közben a költségvetési biztos visszautasította, hogy az üzenet tartalmát megossza az Európai Parlament jelentéstevőjével, a német Daniel Freunddal. Johannes Hahn szerint a játékszabályok értelmében bizalmasnak minősül a magyar állásfoglalás, és ártana a kölcsönös bizalomnak, ha az információk nyilvánosságra kerülnének. Az EP viszont fel van háborodva, hiszen a tét sokmilliárd euró, amit a nyugati adófizetők tettek bele a közösbe.
Bloomberg
A kommentár arra figyelmeztet, hogy nem kell kitalálni, mire készül az orosz államfő, csak oda kell figyelni arra, amit mond, márpedig abból az derül ki, hogy leginkább társadalmi nyugtalanságot próbál kiváltani nyugaton. Európa helyzete cseppet sem megnyugtató, mert kemény télnek néz elébe, gyengül az euró és az energiapiac máris válság üzemmódban dolgozik. A kormányok azonban le vannak maradva a cselekvéssel, éspedig részben azért, mert az köti le őket, hogy megfejtsék, mi lesz Moszkva következő lépése.
Nem titok, hogy Vlagyimir Putyin vissza akarja vonatni a szankciókat és ehhez az energiát veti be fegyverként. Azt hiszi, hogy a földrész bedobja a törülközőt, amihez a maga részéről kettős stratégiát dolgozott ki. Egyfelől fenntartja a bizonytalanságot a gázszállítások ügyében. Nem küld elegendő mennyiséget és már a gondolat zavart kelt, hogy miként lehet átvészelni a hideg időszakot orosz földgáz nélkül.
Másfelől azon van, hogy társadalmi elégedetlenséget robbantson ki az ellenoldalon, ezért hangoztatja, hogy a Nyugat gazdasági öngyilkosságot követ el, amit azután felerősít a propagandája a közösségi médiában. A Német Marshall Alapítvány megvizsgálta az orosz dezinformációs hadjáratot és arra jutott, hogy a Kreml azt szeretné, ha a közvélemény elbizonytalanodna a megtorló intézkedések ügyében és kiállna Ukrajna mögül. Ezért tünteti fel Moszkva úgy, hogy a háború megnöveli a megélhetési költségeket. Neki az volna az ideális, ha olyan tömegmozgalom bontakozna ki, mint amilyen a franciáknál a sárga mellényesek lázadása volt.
Nem kizárt, hogy ez be is következik, ezért a nyugati vezetőknek nem szabad kertelniük, fel kell készülniük az eshetőségre. Hiszen pl. a németeknél 500-1000 euróval emelkedhetnek a télen a fűtési költségek az átlagos háztartásokban. A szegényebb családoknak jelen állás szerint választaniuk kell, hogy mire költsenek: a melegre vagy élelmiszerre.
Emmanuel Marcon azt válaszolta, hogy hatósági áras lett az energia, részben, mivel semlegesíteni igyekszik Marine Le Pent, részben pedig mivel nem szeretne újabb szociális nyugtalanságot. Azaz megveszi a társadalmi békét.
Az elemzés idézi az IMF-et, amely szerint a magyaroknál, cseheknél és szlovákoknál recesszió jön, ha az oroszok beszüntetik a gázszállítást. Félő, hogy a Kreml politikai feltételeket szab, az pedig tönkre tehet sok mindent, amit az EU a háború kirobbanása óta elért.
A soksebességes Európa nem vált be, a szervezet akkor a legjobb, amikor egységesen és összehangoltan cselekszik. Meg kell vitatni a tehermegosztást, mert csökkenteni kell a háztartások kiadásait, illetve meg kell találni a hosszú távú finanszírozás módját, mivel ki kell vívni az energiafüggetlenséget. Ha nem sikerül segíteni az embereken, akkor az hatalmas károkat okoz a társadalmakat összetartó szövetnek. Macron mondta a minap, hogy a szabadságnak ára van, de megéri megfizetni. Ám fontos, hogy az ár tisztességes legyen.
Politico
A gáz igazából Európát juttatja megfelelő eszközhöz, mivel Oroszország nem tudja hová eladni az energiahordozót, ezért csak rövid távon tud fellépni az erő helyzetéből, hosszú távon a játszma igencsak kockázatos számára. Ezt a véleményt fejti ki Amy Myers Jaffe, a Tufts Egyetem kutató professzora, illetve Joe Webster, az Atlanti Tanács vezető munkatársa.
A közös cikkben rámutatnak, hogy a jelenlegi csillagászati árak miatt ugyan úgy néz ki, mintha minden ütőkártya Moszkva kezében lenne, de nem szabad csak azt fontolóra venni, hogy a világ túléli-e a brutálisnak ígérkező telet. A Gazprom ugyanis erősen próbál piacot találni másutt a szibériai szénhidrogének, de a számok mindent elárulnak. Évente 15 milliárd köbmétert szándékozik küldeni Kínának vezetéken keresztül, ám normális körülmények között Európának 200 milliárd megy 12 hónap alatt.
Ráadásul egyre inkább alternatívát kínálnak a megújuló források, ideértve a hidrogént is, így lehet, hogy az oroszok a végén ülhetnek a készleteiken. Ennélfogva 2030 után nem sok lehetőség marad számukra. Ráadásul Peking már most jelezte, hogy inkább Amerikától venne cseppfolyósított gázt. Le is kötötték a tengerentúli kapacitás nagyjából egyharmadát.
Európa ugyanakkor legkésőbb az évtized végéig függetlenítheti magát az orosz földgáztól , már most próbálja visszaszorítani a fogyasztást, de más módon is nyomást tud gyakorolni a Kremlre. Így csatasorba kell állítania mozgó, tengeri cseppfolyósítókat, továbbá kis, egységekből összerakható atomerőműveket.
Ha kiderül, hogy a földrész komolyan el van szánva, a tőzsdei befektetők otthagyják a Gazpromot, így az nem tudja segíteni az orosz GDP-t. Putyin elnök valószínűleg arra számít, hogy a magas árak és a gazdasági félelmek a populistáknak kedveznek a választásokon, ezáltal javulnak az ő pozíciói az alkotmányos demokráciákkal vívott összecsapásban. Bízik abban, hogy a tél majd jobb belátásra bírja a másik felet.
Csakhogy ez veszélyes kiindulópont, részben mivel nem jut hozzá az LNG-felszerelésekhez, részben pedig mivel a permafroszt olvad az orosz vezetékek alatt. És ha Európa megnyeri az első fordulót, akkor Oroszország hosszú távon vesztésre áll.
Neue Zürcher Zeitung
Az olasz választás áldást jelent Oroszország számára, mert azt szeretné, ha az olaszok ismét gyenge láncszemnek számítanának, és nem is alaptalanul reménykedik. Merthogy benne van a pakliban a jobboldali-nemzeti fordulat, és mivel az emberek akkor járulnak az urnákhoz, amikor ukrán földön zajlik a háború, és így alapvető fontosságú az európai egység. Nem véletlen, hogy Moszkva ennyire odafigyel, egyre több jelentés érkezik arról, hogy az oroszok próbálják befolyásolni a dolgokat.
A cél a destabilizálás, mert Mario Draghi nem illett bele az orosz koncepcióba. Hiszen támogatta a NATO-t, a szankciókat és a fegyverküldeményeket, továbbá a gázárak befagyasztását. És gyorsan rátette a kezét orosz érdekeltségekre. Emellett egyértelműen kiállt az EU, illetve a hármas együttműködés mellett a franciákkal és a németekkel.
A feltörekvő olasz jobboldalon ugyanakkor közismert Matteo Salvini és Silvion Berlusconi Moszkva-barátsága, aminek ugyan ártott a háború, de fel lehet újítani. Főleg ha visszaütnek a magas energiaárak és tovább romlanak a gazdasági kilátások.
Giorgia Meloniról nehéz megmondani, hogy hol áll. De az oroszok feltehetőleg abban bíznak, hogy töréstesztnek teszi ki az Uniót, ha ő lesz a miniszterelnök. Hiszen inkább Magyarországra, semmint Párizsra veti vigyázó tekintetét. Ebből pedig még lehet konfliktus.
Jók az esélyek, hogy Olaszország ismét Európa lágy alsó teste lesz, azaz támadási pont olyan erők számára, amelyek egyáltalán nem jóindulatúak a kontinenssel szemben. De mintha az olasz politikai elit ezzel nem lenne igazán tisztában.
Economist
Börtönbe kell mennie a megátalkodott kleptokratának, az ország volt miniszterelnökének – Malajziában. A lap szerint nagyon jó ez így, és ott is kell maradnia, mert az ítélet a jogállamot erősíti, bár még a sokadik ítélet után is megúszhatja, ha a szultán amnesztiában részesíti.
Najib Razak 4,5 milliárd dollárt tulajdonított el, ez több, mint amennyiből a fél világon gazdálkodnak a kormányok. Jutott belőle luxus életmódra, szuperyachtra, szerencsejátékra, de még egy 12 millió dolláros nyakékre is. No meg részben finanszírozták belőle a Wall Street Farkasait – mint emlékezetes, a film a pénzügyi csalásokról szólt.
Az ügyben már a maláj legfelsőbb bíróság is kimondta a döntő szót:12 évi szabadságvesztés és 47 millió dolláros kártérítés. A vádlott számláin egyébként 700 milliót foglaltak le. Hatalmas siker ez a demokrácia számára – globálisan, a szálakat hat ország igazságügyi hatóságai közösen fejtették fel. Sok csaló vezető alighanem beleborzong a hírbe.
A kormánypárt több, mint 50 év után belebukott a botrányba, nem segített az etnikai és vallási megosztás sem, amivel a politika próbálta elterelni a figyelmet az urambátyám-rendszerről és a korrupcióról. Még azonban több további per is folyamatban van, így a fő delikvens, a felesége, valamint a párt elnöke ellen.
De Razak még visszatérhet, az azonban rettenetes fordulat volna. Nem csupán az ország kanyarodna vissza a fosztogatás útjára, hanem jelzés volna a kleptokraták számára az egész földkerekségen. Mármint hogy mindig van kiút. Maga a főbűnös semmi megbánást nem tanúsított és nem ismerte be vétkeit. De nem szabad megengedni, hogy büntetlen maradjon. Aligha volna ennél rosszabb precedens. Az uralkodónak, aki magasan a politikai intézmények fölött áll, a demokráciát kell támogatnia, nem pedig egy csaló klánt.
A brazen kleptocrat has gone to jail in Malaysia. He must stay there
