címlapkép: Attila Husejnow/Sopa Images/Rex/Shutterstock
Die Presse
Végfázisba ért a küzdelem a Magyarország által kért uniós milliárdok ügyében, de ha visszatartják a pénz egy részét, az riasztólövés volna a nemzetközi befektetőknek, akik egyébként is javában vonják ki a tőkét a magyar gazdaságból. A kormány mindenesetre hosszas ellenkezés után azt ígérgeti, hogy megreformálja az igazságszolgáltatást és az EU-pályázatok odaítélésének módját. Ám egyelőre bizonytalan, hogy ily módon hozzájuthat az összes, áhított támogatáshoz.
A következő hetek adnak választ arra, hogy az Orbán-kabinet számára mégiscsak megnyílik-e a koronaalap, illetve hogy megússza-e a Fidesz a blamát, mármint hogy az első tagállam lesz, amelytől a brüsszeli pénzek megcsapolása miatt a jogállami mechanizmus alapján megtagadják a szubvenciók folyósítását. Ezen múlik a gazdaság sorsa, miután az infláció az idén 12 % körül alakul, a forint pedig példátlan mélyrepülésbe váltott át a régión belül. Ha az Unió nem nyújt segédkezet, szinte 100 %, hogy súlyos visszaesés jön.
A Bizottság szerint Magyarországon a súlyos, rendszerszintű korrupció jellemzi a közbeszerzések elbírálását, abból barátok, hívek profitálnak, de legfőbbképpen Orbán veje. Még az is benne van a pakliban, hogy Budapest egyetlen centet sem lát a hosszú távú költségvetésben előirányzott 21,7 milliárd euróból. Bár ez nem valószínű.
Hogy a magyar fél milyen változtatásokat helyezett kilátásba a Brüsszelnek küldött válaszban a fenyegető baj elhárítására, az titkos, bár azért egy-két részlet kiszivárgott. Az EU-nak szeptember 22-ig van ideje, hogy előkészítse indítványát az Európa Tanács számára. Utána a pénzügyminiszterek egy, maximum két hónap alatt határoznak. Vagyis egyre hangosabban ketyeg az óra.
De függőben van a koronaalap is, a maga 5,8 milliárdos szeletével. A két eljárás párhuzamosan zajlik, ám mindkettő esetében a meggyengült jogállam és az orbáni rendszerben grasszáló korrupció képezi a fő akadályt. Az idő azért sürget, mert Magyarország visszavonhatatlanul elveszti e pénzek java részét, ha az év végéig nem kap zöld jelzést von der Leyenéktól.
https://www.diepresse.com/6180909/endspiel-um-ungarns-eu-milliarden?from=rss
Wall Street Journal
Az amerikai jobboldal szemében a populista Orbán Viktor éppen az a vezető, akinek a szerepét szerintük Trumpnak kellett volna betöltenie – írja William Galston, a konzervatív lap rendszeres szemleírója, a Brookings Intézet egyik főmunkatársa. Hogy a magyar politikus csillaga ilyen mértékben emelkedett az USA új jobboldalán, az azt jelzi, hogy megingott az, amit egykor Reagan képviselt az ilyen erők számára. A híveket most már nem gazdasági remények, hanem a kulturális félelmek vezérlik.
Úgy látják, hogy a nyugati civilizációt belülről támadja a liberalizmus, ami ámokfutásba kezdett. A vád az, hogy a szabadelvűség mindent megenged, csupán a jobboldali társadalom felfogást nem, sőt utóbbit mind többször érik jogi és kulturális atrocitások. És mivel itt létveszélyről van szó, minden eszköz megengedett az elhárítására.
Orbán is a kulturális aggályokra összpontosít, ezzel azonban foglalkozniuk kell az ellenfeleinek, mivel a lényeg a liberalizmus jelentése. Itt egyrészt egy politikai filozófiáról van szó, központjában azzal az aggállyal, hogy a túlzott hatalom zsarnokságba fordulhat és elnyomja a szabadságot. Ennek megakadályozására fel kell osztani a hatalmat. A szabadságot ezen kívül a polgári jogok szavatolják. A független igazságszolgáltatás a jogállamot védi és korlátozza, hogy egy kormány mit tehet meg és mit nem.
Másrészt az utóbbi évtizedekben a liberalizmusnak lett egy kulturális dimenziója is, ami kétségbe von hagyományos felfogást, a többi közt a faj, az etnikum, a gender, a szexuális hovatartozás és a vallás kapcsán. Ez zavarja leginkább a magyar vezetőt és az új amerikai jobboldalt. Ők a bevándorlásban nem gazdasági lehetőséget látnak, hanem kulturális fenyegetést. Úgy ítélik meg továbbá, hogy ha visszaveszik a fő áramlatba azokat, akiket előzőleg kizártak onnan, akkor ezáltal gyengül a nyugati civilizáció.
Csakhogy a mai USÁ-ban a melegség még a republikánusok többsége számára is elfogadottá vált, ezért a konzervatívok a transzgender témára nyergeltek át. Most arról állítják, hogy az alapjaiban veszélyezteti a nyugati kultúrát.
Közismert, hogy Orbán meghirdette az illiberális demokráciát. Ha ez csupán azt jelentené, hogy az általa szorgalmazott világban az emberek elvetik az egyneműek házasságát és a bevándorlók befogadását, az nem sértené a politikai liberalizmust. Csakhogy egyúttal meggyengítette az alapvető intézményeket, így a szabad sajtót és a független bíróságokat. Ezen nem lehet simán túllépni, hát még eltűrni.
A konzervatívok tévednek, amikor megkérdőjelezik a jogállamot, beleértve, hogy a választások után a nép döntésének megfelelően időnként békésen át kell adni az irányítást. A kulturális liberálisok viszont túllőnek a célon, amikor elmossák a különbséget meggyőződésük és a liberális politika kívánalmai között. Az igazi szabadelvű embereknek meg kell óvniuk a létfontosságú politikai intézményeket, miközben fenntartják a lehetőséget az eltérő kulturális vélemények és azok gyakorlása számára.
Guardian
Erősödő ellenszélre számítanak Lengyelországban a transzgender közösség tagjai, mivel a jövő évi választások közeledtével mind gyakoribbá válnak az ellenük irányuló kirohanások, bár a jelek szerint a PiS még nem döntötte el, hogy ez lesz-e a főcsapás iránya a kampányban. Ám mivel a melegellenesség alábbhagy, a jobboldal egyre inkább az LMBT-ideológia ellen fordul. Ezért nagyon is elképzelhető, hogy a transzfóbia kerül az új politikai stratégia középpontjába.
Az egyik jogvédő szervezet munkatársa azt mondja, ez a réteg kevésbé elfogadott, ez viszont azt jelenti, hogy kedvezőbb célpontot nyújt az ellenoldal számára. És az utóbbi két évben egyre több az erőszak, gyakoribb a gyűlöletbeszéd.
A jobboldal az egész világon nyomul a transzneműek jogai ellen. Magyarországon Orbán Viktor hadjáratot folytat a „gender ideológia” ellen. A kormány törvényen kívül helyezte, hogy a nemváltoztatást feltüntessék a személyi okmányokban.
Aktivisták azt mesélik, hogy amióta a Jog és Igazságosság hatalomra került Varsóban, már nem kérnek állami támogatást, mert jó esetben semmi értelme, rossz eseten pont ellentétes hatást vált ki. Inkább azon vannak, hogy ráirányítsák a közfigyelmet a jelenségre és megértést harcoljanak ki a társadalom részéről.
Idáig egyébként csak Kaczynski rohant ki e nemi kisebbség ellen, de a hatalombarát sajtó nem szállt be a hadjáratba. Vagyis még nem dőlt el, hogy erre épül-e a választási propaganda.
Euronews
A magyar kormány, illetve az ellenzék és a civil szféra továbbra is teljesen ellentétesen ítéli meg, miként hat a háború Magyarországra, illetve hogy a konfliktus mennyire segítette elő a Fidesz választási sikerét. A Miniszterelnök Hivatal azt közölte a televízió kérdésére, hogy a világ a gazdasági válság szélén áll. Ezért Magyarországnak ki kell maradnia a viszályból, meg kell védenie a családok biztonságát. Ehhez pedig a kormánynak mozgástérre és arra van szüksége, hogy bármikor azonnal cselekedni tudjon.
Donáth Anna ezzel szemben emlékeztet arra, hogy a magyar vezetés az EU-n belül egyedüliként próbál Putyin kedvében járni. Csak az érdekli, hogy kapjon olcsó orosz gázt. A tévé hozzáteszi, hogy a hivatalos politika semlegességet hirdet Ukrajna kapcsán, de szakértők oroszbarátnak minősítik a hozzáállást.
Dojcsák Dalma, a TASZ stratégiai elemzője kiemeli, hogy a fegyveres összecsapások kapóra jöttek Orbánnak, így úgy léphetett fel, mint aki megvédi a nemzetet a fenyegető bajtól. És ez sokat számított az urnáknál. Majd utána ugyanerre hivatkozva bevezette a rendeleti kormányzást. Vagyis minden parlamenti jóváhagyás nélkül dönthet. Ily módon azonban a saját céljait igyekszik elérni és nem az foglalkoztatja, hogy megvédje az embereket.
New York Times
A háború hat hónapja átalakította mind Oroszországot, mind Ukrajnát, miközben az aggódó Európa próbálja megőrizni a szolidaritást Kijevvel, ám a földrész tele van rémülettel. Maga a megtámadott ország ugyanakkor kettős képet mutat: a 1500 kilométeres fronton hullanak az emberek, megy a rombolás, néhány száz kilométerrel odébb, a fővárosban viszont zsúfoltak a kávéházak.
A harcok lövészárkokban, illetve tüzérséggel folynak, de javarészt az amerikaiak és az európaiak szeszélye határozza meg kimenetelüket. Így a következő szakaszban meghatározó lehet, hogy a szövetségesek mennyire hajlandóak elviselni az inflációt és az energiahiányt. Senki sem tudja persze, mi lesz a vége. A putyini orosz állam elfojtotta az elégedetlenséget. Az ukrán felet ugyanakkor felbátorította a lakosság kiállása, a többnyire egységes Nyugat támogatása. Zelenszkij elnök nem lát sok esély a megállapodásra, ellenállásra szólította fel népét.
Moszkva 20 %-nyi ukrán területet tart ellenőrzés alatt, de messze van attól, hogy az országot visszatérítse az orosz nyájba, viszont nem sok minden utal arra, hogy véget akarna vetni a küzdelemnek. Ugyanakkor az ukránok nagy része számára viszonylag biztonságos az élet, a kormány a helyén, a hadsereg sértetlen. Ám az egyre romló gazdasági helyzet, a légicsapások veszélye és az állóháborúval járó veszteségek megtörhetik a harci kedvet.
Az ENSZ szerint idáig 5587 civil vesztette életét, de a tényleges szám ennél jóval magasabb lehet. A fegyveres erők nagyjából 9 ezer halottat számlálnak. De készülnek az ellenoffenzívára.
Az oroszoknál nem sok maradt a független sajtóból, az állami propaganda harcias ultranacionalimust harsog. Ugyanakkor Putyin nem engedett a legbuzgóbb hívek felhívásának és nem rendelt el mozgósítást. Viszont jelentős mértékben sikerült tompítania a szankciók hatását. Arról viszont nem sokat árult el, milyen véget tart elfogadhatónak a háborúban. De közben azon van, hogy megossza a Nyugatot. A Dugin-lány meggyilkolása után militáns körök úgy látják, hogy a tét nem csupán egy elvesztett birodalom visszaszerzése, hanem hogy a liberalizmus írmagját is kiirtsák az orosz társadalomból.
Guntram Wolff, a Német Külkapcsolati Tanács igazgatója úgy értékeli, hogy Európában még a szankciók ügyében is nagyjából egyetértés van, de jelentős új akciókra nem számít. Ugyanakkor kiábrándítónak nevezi, hogy a franciák és a németek vonakodnak gyorsan további fegyvereket Ukrajnának, mert félnek, hogy ha a védők túl sikeresek, akkor a NATO is belekeveredhet a csatározásokba. Az USA messze többet segít.
De még a lengyelek is egyre nehezebben küzdenek meg a sok millió menekült jelentette terhekkel, a szankciók ügyében ugyanakkor vannak ellentétek. Főleg Magyarország és Szerbia szoros kapcsolatokat ápol Moszkvával és elutasítja a megtorló intézkedéseket. Egy francia szakértő szerint az igazság pillanatát a tél hozhatja el a háború okozta gazdasági-szociális nehézségek miatt, és mert a populisták megpróbálják úgy beállítani, hogy a hazai bajok a szankciók folytán álltak elő. Olyan retorika ez, amit a Kreml igencsak pártol.
Washington Post
Éppen fél éve indult meg a hadművelet, amely felforgatta az egész világot, csupán csak azért, hogy az orosz elnök megvalósíthassa álmát és felszámolhassa az ukrán demokráciát, illetve helyreállítsa az orosz befolyást az országban – a nemzetközi jog kirívó megsértésével – állapítja meg a vezércikk. Hogy az ukrán állam mégis fennmaradt, sőt meg tudta tartani területe nagy részét, azért elsősorban és mindenekelőtt a népet illeti elismerés. De kellett hozzá a külföldi barátok támogatása, ideértve nem csupán Bident, hanem az amerikai Kongresszus mindkét pártját.
A háború most jutott el a kezdet végéig. Hogy mi jön ezek után, azt csak a jó ég tudja megmondani. Kijev nagyjából világossá tette, hogy ellentámadást szervez, mert vissza akarja szerezni Herszont. Ehhez más sikeres dróncsapásokat mért az ellenségre, illetve szabotázsakciókat hajtott végre a Krímben az orosz vonalak mögött. Továbbá bizonyította az amerikai felszerelések képességét. Ily módon azoknak lett igazuk, akik azt mondták: nem kell attól tartani, hogy a fegyverszállítások provokálják Moszkvát, sőt újabb és újabb harceszközöket kell küldeni.
De ettől még az orosz hadsereg megszállva tartja a szomszédállam területének 20 %-át és úgy tűnik, hogy a másik félnek nincs elég embere a támadók kiűzésére. Ugyanakkor a szankciók hatnak ugyan, az orosz gazdaság mégis viszonylag jó állapotban van, hála a gabona- és szénhidrogén szállításoknak. Viszont a háború szörnyű emberáldozatai még a felszínre hozhatnak belső feszültségeket, illetve tiltakozásokat az orosz társadalomban. Egyelőre azonban Putyin kézben tartja a dolgokat, mivel módszeresen elnyom minden lázongást.
Az ukránok számára csak hónapok múltán várható érdemi előrenyomulás, ha csapataik további nyugati kiképzésben részesülnek, illetve jönnek a fegyverek. A gazdasági szankciókkal nincs is gond, viszont Franciaország és Németország a többiek mögött kullog a katonai támogatást tekintve. Az összefogás gyenge pontja éppen a tehermegosztásnál van, itt kell megoldani a dilemmát, ha a cél az, hogy Ukrajna sikert arasson.
Opinion | Ukraine has survived half a year, but the war is probably not half over
