címlap:ALEXANDER ZEMLIANICHENKO/AP
Wall Street Journal
A konzervatív lap egyértelműnek tartja, hogy az USA azért mondja fel Magyarországgal az 1979-ben kötött adóegyezményt, mert az Orbán-kabinet megtorpedózta a Biden-adminisztráció számára fontos globális minimumadót, amelyet a nagy multikra akartak kivetni. A hivatalos indoklás szerint a kétoldalú egyezmény túlságosan egyoldalú, nem sokat segít az amerikai befektetőknek, illetve vállalatoknak.
A washingtoni pénzügyi tárca azt közölte, hogy ezeket az aggályokat már jó ideje a magyar fél tudomására hozták, ám azóta sem történt semmi, így most nagyjából fél év alatt kivezetik a szerződést. A Tax Foundation nevű szakmai szervezet, amely egyszerűbb adózást és alacsonyabb kulcsokat szorgalmaz, egyértelműnek nevezi, hogy Amerika a nyomásgyakorlással igyekszik kimozdítani a holtpontról a vitát a magyar féllel. Merthogy a húzás igen nagy pofonnak számít és árt a gazdasági együttműködésnek.
Ugyanakkor két republikánus törvényhozó a washingtoni magyar nagykövetségnek írt levélben befejezte ki egyetértését a globális adó ügyében elfoglalt magyar állásponttal. (Szíjjártó Péter pár napja a CNN-nek adott nyilatkozatban bejelentette, hogy a magyar vezetés konzultált az ellenzéki párttal a kérdésben – a szerk. megj.)
Az újság kitér arra, hogy még a Trump-kormányzatnak is voltak gondjai Magyarországgal, mivel az nem akart több amerikai energiát venni, elutasította a katonai kiadások növelését, nem kívánt határozottabban kiállni Oroszország, illetve Kína ellen, továbbá engedte, hogy a kínai technológiai óriás, a Huawei magyar földön rendezze be európai központját.
Die Welt
A német törvényhozás EU-Bizottságának elnöke azt sürgeti, hogy az unió állítsa le az összes támogatás folyósítását Magyarország számára. A zöld Anton Hofreiter arra a tanulmányra hivatkozik, amelyet három tekintélyes nemzetközi jogász, köztük Kim Lane Scheppele és Daniel Kelemen a szintén német környezetvédő EP-képviselő, Daniel Freund megbízásából pár napja hozott nyilvánosságra, és amely arra jutott, hogy az Orbán-kormány alapvetően, sűrűn és nagymértékben megszegi a demokratikus normákat. Továbbá, hogy nincs olyan brüsszeli alap, amelyet ne érintene a rendszerszintű magyarországi korrupció.
A Bundestag törvényhozója hangsúlyozta: ezek a pénzek nem arra vannak, hogy a miniszterelnök a kegyenceit finanszírozza belőlük. Hozzátette: a Bizottság fel tudna lépni a jelenség ellen, mert rendelkezésére állnak az eszközök, ám hiányzik a politikai akarat, mármint hogy érvényt szerezzen a közös értékeknek. A jobboldali lap megjegyzi: Orbán a múlt hét végén elismerte, hogy az ukrajnai háború ügyében elfoglalt álláspontja miatt országa elszigetelődött a nyugati szövetségi rendszeren belül.
Bloomberg
Orbán Viktor nagyon ügyes, ő a világ első számú trükkös diktátora, miután sikerült elhitetnie több elemzővel is, hogy Magyarország demokrácia. Úgy tudta keverni a kártyákat, hogy a hatalmas korrupció és a gyatra gazdasági teljesítmény ellenére továbbra is népszerű és nyer az urnáknál – igaz tisztességtelen választásokon. Ezt Szergej Gurijev, a párizsi Science Po közgazdász professzora nyilatkozta, hozzátéve, hogy a magyar vezető sokat tanult orosz kollégájától, sőt át is vette attól a váltóbotot a ravasz autokraták kategóriájában, amikor Vlagyimir Putyin visszatért a félelemre épülő önkényuralomhoz.
Orbánnak méltó társa a brazil államfő, vagy Silvio Berlusconi, csak ők erős civil társadalommal néznek farkasszemet, ezért nem tudnak, tudtak olyan uralomra szert tenni, mint a magyar vezető. De az látszik, hogy ezek a politikusok tanulnak egymástól, persze ez nem vonatkozik a korrupcióellenes harcra vagy a jogállam fenntartására. Az ilyen típusú autokratákra az a jellemző, hogy az ellenőrzést nem a sztálini brutalitás segítségével szerzik meg, kevesebb embert tartóztatnak le, viszont többet hazudnak.
Demokratikus gúnyát öltenek magukra, manipulálják az információkat és hozzáértést sugároznak. Az orosz emigráns szakember, akik nemrégiben Daniel Treismannal, a UCLA politológia tanárával együtt könyvet írt: „Trükkös diktátorok – a zsarnokság változó arca a 21. században” címmel, modellértékűnek tartja azt, ami Magyarországon és Szingapúrban van. De erősen ebbe az irányba tart a szerb elnök is.
Az említett kötet amerikai társszerzője azt mondta a kettős interjúban, hogy Putyin azért tért vissza az elnyomás közvetlenebb módszereihez, mert felismerte, hogy az addigi eszközök már nem működnek. Ezért ismét nagyobb teret engedett a titkosszolgálatnak, ám ily módon csak befagyasztja a problémák megoldását. Előbb-utóbb a körmönfont zsarnokok is szembesülnek a hogyan tovább problémájával, mert a világ halad, nekik pedig dönteniük kell: elfogadják a demokráciát, vagy pedig megpróbálják-e azt uralni, ami azonban ritkán szokott sikerülni. És minél tovább vannak hatalmon, annál inkább érzik a korszerűsödés nyomását, futnak bele gazdasági válságba.
Ez esetben pedig visszaléphetnek a nyíltabb diktatúrához. De a propaganda akkor is mindennél fontosabb számukra. Csak éppen az nem annyira hatékony, mert nincs semmiféle ideológia mögötte. Így az üzenet kevésbé összeszedett, kevésbé egybefüggő, időnként majdnem skizofrén. Viszont az nemigen megy, hogy valaki újból ravaszabb módszereket vessen be a brutálisabb elnyomás időszaka után, mert már kimutatta a foga fehérjét.
The Times
Vége az orosz és a kínai vezető közti férfibarátságnak: Hszi Csin-pingnek nemigen van ínyére, hogy viszonyozza moszkvai kollégája pekingi látogatását, mert nem szeretné tovább rontani az Amerikához fűződő viszonyt. Bár a harcok még zajlanak Ukrajnában, egyértelmű, hogy a kínai vezető számára fontosabbak a politikai szempontok, és semmiképpen sem szeretne belekeveredni a viszályba. Bár a NATO-bővítést okolja a válságért. Ám nem ismeri el a két szakadár ukrajnai köztársaság függetlenségét, mint ahogy az orosz fennhatóságot sem a Krímben.
Elemzők szerint a két hatalmat továbbra is összeköti az USA-ellenes alapállás, ám a kínaiak semmiképpen sem óhajtják megsérteni a Washington által meghúzott vörös vonalakat. A Fehér Ház jelezte is: nincsenek jelek arra, hogy Peking módszeresen próbálna segíteni a nyugati szankciók kijátszani. Ettől persze Hszi még gátlástalanul átveszi – nyomott áron – az Európában felszabaduló orosz olajat.
A Carnegie elemző intézet egyik szakértője úgy látja, csak idő kérdése, Moszkva mikor zárja el a gázcsapot nyugat felé, akkor pedig Peking lesz messze a legnagyobb vásárló, mert más nagy vevő nincs is a láthatáron. Viszont Kína aligha riad vissza, hogy kihasználja pozícióját és diktáljon, pl. követelje a katonai technológia megosztást, vagy a fegyvereladások leállítását Vietnam és India számára. Emellett csapatokat akar állomásoztatni az Északi-sarkon. Fokozza Oroszország függőségét. Ez pedig végképp betesz annak az orosz állításnak, hogy az ország demokrácia.
End of the bromance: why Xi is wary of going to Moscow
