Project Syndicate
Az ukrajnai háború 8 tanulsággal szolgált, bár még messze nincs vége.. De az biztos, hogy a végeredményt a harcok teremtette tények szabják majd meg – írja Joseph S. Nye, a Harvard tekintélyes professzora. Az általa levont következtetések:
1. Hat a nukleáris elrettentés, de hogy mennyire, az inkább a téten és nem a tényleges csapásmérő képességen múlik. Mindenesetre Putyin fenyegetése nyomán a Nyugat nem küldött csapatokat, fegyvereket azonban igen.
2. A kölcsönös gazdasági függés nem gátolja meg a háborút, jóllehet megdobhatja annak költségeit.
3. Ha egyenlőtlen a gazdasági függés, akkor azt eszközként használhatja a kevésbé kiszolgáltatott fél. Viszont ha nagyjából egyforma az egymásrautaltság, akkor nem sokat ér. Energia-ügyben pont ez utóbbi áll fenn, viszont a pénzügyeket tekintve Moszkva sokkal sebezhetőbb, ezért idővel hatni fognak a szankciók.
4. A megtorló intézkedések rövidtávon nem befolyásolják a fejleményeket.
5. Sokat jelent az információs hadviselés. Hogy Amerika a viszály elején folyamatosan közzétette a hírszerzési értesüléseket az orosz katonai készülődésről, az egyrészt kilőtte Putyin érveit, másrészt pedig nagyban hozzájárult a nyugati szolidaritáshoz.
6. Számítanak mind a puha, mind a kemény hatalmi eszközök. Az orosz brutalitás akkora felháborodást keltett, hogy Németország elállt az Északi Áramlat 2. vezeték használatba vételétől, amit az USA éveken át képtelen volt elérni.
7. Az internetes csapásmérés nem csodaszer. Az oroszok ugyan hírek szerint több kíbertámadást is indítottak az ukrán közszolgáltatások vezérlő rendszerei ellen, ám minden különösebb hatás nélkül.
8. A legfőbb tanulságban a világon semmi új nincs: megjósolhatatlan, hogy miként végződik egy háború. Az orosz elnök kieresztette a szellemet a palackból, de lehet, hogy az még ellene fordul.
Washington Post
A vezércikk szerint nem szabad megengedni, hogy az orosz államfő megtörje és elhallgattassa Alexej Navalnijt. Az ellenzék legnevesebb alakjáról csak annyit lehet tudni, hogy az eddigi büntető telepről átszállították egy igencsak kemény börtönbe. A hatalom ily módon félelmet akar kelteni, illetve, amint egy másik orosz politikai fogoly, Vlagyimir Kara-Murza a lapban nemrégiben megfogalmazta: a rács mögött az érintettek számára az a legaggasztóbb eshetőség, hogy a világ megfeledkezik róluk.
Navalnij jelentős országos politikai hálózatot épített ki és folyamatosan mozgósított az elnök pártjának „szélhámosai és tolvajai” ellen. A politikust megpróbálták meggyilkolni a biztonsági szolgálatok, szervezetét szétverték. Vezető munkatársai közül jó néhányan külföldre kényszerültek. A politikust csalás nevetséges vádjával cellába dugták, de onnan is tiltakozott.
Az új helyről, Melehovóról az a hír járja, hogy ott módszeresen bántalmazzák az elítélteket. Az eljárásmód megint csak azt tanúsítja, hogy Putyin rendszere immár nem tekintélyuralmi, hanem totalitárius. Az ország persze jó ideje nem számít jogállamnak, de most az önkényuralomhoz tér vissza. Az világos, hogy az elnök azon van: soha többé ne lehessen hallani Navalnijról. A legélesebb kritikusának igyekszik betapasztani a száját. De pont ezért csak még fontosabb, hogy mindenki kiálljon a politikusért, és így hallatszódjon a szava, egészen addig, amíg vissza nem nyeri szabadságát.
FT
Az első számú európai lap szerkesztőségi állásfoglalásban sürgeti, hogy az EU hagyja jóvá Ukrajna tagjelölti kérelmét, amihez persze át kell alakítani az egész bővítési folyamatot, valamint a döntéshozatali rendszert. Az ukránok számára a mostani válságban a tét az, hogy megtartsák szuverenitásukat és az európai jövőt. Azaz hogy nem kívánnak moszkvai mintára tekintélyuralmi kleptokráciában élni, hanem korszerű piaci demokrácia a céljuk.
Mai kijevi látogatása során a francia, német és olasz vezető megvitatja a házigazdák uniós csatlakozás terveit, majd a jövő heti csúcs határoz a jelölti státuszról. Ám a válasz nem lehet kétséges, azzal a feltétellel persze, hogy a felvételi tárgyalások megindulásához az ukrán félnek meg kell erősíteni a jogállamot, ugyanakkor vissza kell szorítania a korrupciót. Ennél kevesebbet kilátásba helyezni, nos, az geopolitikai hiba volna. Egyben nagyon rossz jelzést küldene – nem csupán Kijevnek, hanem Moszkvának is.
A tagállamok megosztottak. Az ukrán állami intézmények krónikus gyengesége folytán a tagság még messze van. Az ellenzők szerint hamis reményeket kelt, ha most megkezdődhet a párbeszéd a felvételről, a várható lassú haladás pedig kiábránduláshoz vezet majd, más jelentkezők körében is. Léteznek másfajta jogos aggályok is, ám ezeknél sokkal fontosabbak a kockázatok, már ha nem adják meg a jelöltséget. Az ukránok közül sokan úgy vennék, hogy nem tekintik őket az „európai család” tagjainak. Moszkva viszont az EU megosztottságára és határozatlanságára következtetne belőle.
Feltehetőleg az volna a célravezető, ha Ukrajna, Moldova és Grúza fokozatosan kapcsolódhatnának be az integrációba, ahogy teljesítik a tárgyalási fejezeteket. Tehát nem akkor nyernék el a tagságot, ha már minden feltételnek megfelelnek. Ily módon egyúttal válaszolna az EU az oroszok által indított háborúra is. Egyes vezetők azt mondják: eljött Európa pillanata. Le kellene rá csapni.
https://www.ft.com/content/8a8d643c-8bbf-4c3f-aa51-410757e89ec9
Bloomberg
Miután Vlagyimir Putyin nemrégiben Nagy Péterhez hasonlította magát, az elemzés arra számít, hogy a politikus hamarosan hódítónak nyilvánítja magát, viszont a moszkvai tervekből az rajzolódik ki, hogy az elnök állandó háborúra készül Európa más részei ellen. Még akkor is, ha a Kreml egyelőre nem bólintott rá a megszállt ukrán területekről elhangzó szándékokra, mármint hogy a kérdéses övezetek népszavazás útján tagozódjanak be Oroszországban.
Az ukrán államfő ehhez képest a héten megerősítette, hogy visszaszerzik az összes elvesztett várost, ami az érintett területek kvizlingjeinek fülében halálos fenyegetésként hangzik. Határozott ígéretet várnak, hogy az orosz vezetés nem vonul vissza és nem szolgáltatja ki őket az ukrán hatóságoknak. Csak akkor támogatják fenntartás nélkül az orosz katonaságot, ha biztosak lehetnek abban, hogy a hódítás révén előállt új határok nem változnak. Mindezt természetesen egyvalakitől remélhetik, habár Putyin éppen most utalt arra, hogy olyan küldetést teljesít, mint egykor Nagy Péter.
Ez az eddigi legegyértelműbb jelzés arra, hogy mit forgat a fejében. De a határok eltolása akkora jelentőségű, hogy arra idáig csupán a Krímben volt példa. Ám ha beismeri, hogy célja a terjeszkedés, azzal betesz a Nyugattal fennálló együttműködésnek. Olyan, mintha kilátásba helyezné, hogy addig nem áll le, amíg nem elégíti ki az étvágyát. Viszont vonatkozhat bármelyik területre, amelyet a „történelmi Oroszország” részének lehet nyilvánítani. Érintheti Kelet- és Észak-Európa javarészét. Már nem volna messze attól, hogy Putyin a saját fejére tegye a birodalomépítő koronáját.
Putin Prepares to Declare Himself a Conqueror
