Baksa Roland, aki a Matolcsy Györgyről írt oknyomozásáért Tarnói Gizella-díjat kapott, 18 év után belefáradt a szélmalomharcokba, és más pályára vált – írja a Média1.
„…Az pedig a nap megkoronázása – többször is, ugye -, hogy a bűncselekményekben való részvétellel még a fideszes ügyészség által is vádolt képviselők bemennek ( a parlamentbe – a szerk. ) és törvényeket szavaznak meg arról, hogy te meg én hogyan adózzak, hogyan viselkedjek, milyen szabályt tartsak be.”
Talán már ez az egyetlen mondat is igen jól kifejezi a közállapotokat, amelyek miatt nap mint nap erkölcsi és fizikai akadályok sokaságába ütközik egy újságíró. Baksának pedig igencsak sok, hasonló tapasztalata van, amiket most össze is foglalt „búcsúlevelében”. A többi között ezt írja:
„…végtelenül idegesítő, hogy huszonéves nevesincs minisztériumi sajtós senkik csuklóztatnak, vagy a te meg az én adómból fizetett közszolgák hívják rám a biztonsági őrt, hogy dobjon ki, mert oda mertem menni a válaszolni másfél hónapja nem hajlandó közhivatalba érdeklődni, hogy tetszenek-e még élni. Azt is nagyon felemelő átélni, hogy látod a soktízmilliós karórát a valamilyen egzotikus nyaralásról hazaérkező, magánrepcsiről épp kiszállingózó, közpénzből megvásárolt, majd a családnak átjátszott milliárdos villában magát meghúzó, a fotózáskor a bokor mögé beugró, nagy Porschegyűjtő kölkön, akinek a faterja egy bolond, utálja a 8-ast és a tízmilliószoros napokon direkt mond a szokásosnál is nagyobb hülyeséget. Remek dolog perekre járni, amiket az EU-t is szétlopó közszolgálati egyetem indít ellened.”
Baksa Roland végső sorban azért hagyja el a pályát, mert azt – amint írja – csak hittel, pörögve, a köz ügyei iránti szüntelen érdeklődéssel lehet és érdemes művelni, s ahol – itt, a NER uralta közéletben – ezt akadályozzák, gáncsolják, vagy mert több millió szavazó szerint mindez lényegében rendben is van, ott nem érdemes tovább elégni, kiégni vagy magát lehűtve rossz újságíróvá válni.
