Libération
A legutóbbi vasárnap az európai populisták vereségének hosszú napja volt. Macron lenyomta Le Pent és szlovénoknál a demagóg Jansa simán kikapott, ez pedig azt illusztrálja, hogy megvannak az illiberális, Európa-ellenes modell vonzerejének korlátai. Úgy hogy szomorú vasárnap lesz ez a populista, euroszkeptikus, illetve EU-ellenes erők történetében. Szlovéniában az utóbbi két évben a jogállam folyamatosan szorult vissza, köszönhetően a miniszterelnöknek, aki Orbán szövetségese és Trump nagy csodálója.
Le Pen ezúttal hanyagolta kampánytémaként a kilépést az unióból, illetve az euróövezetből. Tudomásul vette, hogy a franciák nem kívánják követni a nacionalista tévutat, ezért kerülő úton próbálkozott. Merthogy pártja változatlanul nem szereti Európát, a németeket, de az atlanti együttműködést sem, viszont annál inkább pártolja Oroszországot.
Logikus, hogy ezek után Macron kinyilvánította: a választás népszavazás lesz az unióról, illetve arról, hol van Franciaország helye a világban. Ennek köszönhette sikerét és nem annak a veszélynek, amit Le Pen jelent a demokrácia és a szabadság számára. Szlovéniában viszont éppen ez volt az a két téma, ami beadta a kulcsot Jansának.
Sem ő, sem Orbán nem szeretné otthagyni az EU, mert pontosan tudják, hogy gazdaságilag nagy szükségük van rá, mint ahogy a védelemben a NATO-ra. Viszont a szlovén és a francia populista kudarc minden eddiginél jobban rávilágít a magyar és a lengyel illiberális modell gátjaira. Viszont tény, hogy főként a földrész keleti és déli részén egy mind nagyobb kisebbség igen vonzónak találja a bezárkózást, a tekintélyuralmat, és ez szükségessé teszi a demokratikus eszközök, de egyúttal az uniós politika alapvető megújítását.
FT
A lap külpolitikai főkommentátora úgy látja, a győzelemmel megnyílt az út Marcon számára, hogy meghatározza Európa jövőjét, amihez mindenki másnál előnyösebb helyzetben van, de ehhez előbb véget kell vetnie a személyéhez fűződő vitáknak. Gideon Rachman szerint a földrészen e pillanatban nincs befolyásosabb politikus az elnöknél. Ha bejönnek a tervei, akkor öt év elteltével a kontinens geopolitikai főszereplő lesz, egy szinten Kínával és az USÁ-val.
Hogy Európa szuperhatalommá váljon, az távolinak, sőt illuzórikusnak tűnik, de még soha nem voltak ennyire kedvezőek a körülmények, hogy Marcon belevágjon az elképzelés megvalósításába. Sok körülmény alátámasztja, hogy igaza van, amikor mélyebb integrációt akar. A Covid kikényszerítette pl. a közös hitelfelvételt, ami máskor is lehet a finanszírozás forrása. Ukrajna folytán pedig az országok a védelemre fordítanak az eddiginél több pénzt. Főleg, hogy Trumpnak jó esélye van visszatérni a hatalomba.
Az államfőnek fontos szövetségese von der Leyen és az olasz miniszterelnök, viszont jókora akadályokat kell vennie. Az egyik ilyen, hogy ő maga tud elbűvölő és briliáns, ugyanakkor nagyképű és lelombozó lenni. Könnyen megbánt másokat, viszont ő maga hamar megsértődik. Első időszaka tele volt éktelen diplomáciai botrányokkal, pl. amikor szélsőjobbos antiszemitának nevezte a lengyel kormány első emberét.
Ily módon kétséges, hogy össze tudja-e fogni a földrészt 2027-re. De EU-n kívüli vezetőkkel is tüskés a viszonya. Közép-Európában gyanút keltett vele szemben, hogy nyitva akarja tartani a csatornákat Putyinhoz. De éppen a háború gátolja leginkább a politikus európai programját. A sikerhez Macronnak rengeteg energiára és kitűnő ötletre van szüksége. Továbbá olyan tulajdonságokra, mint a türelem és az empátia, ami azonban kevéssé jellemző rá.
New York Times
A vendégkommentár riasztónak nevezi, hogy Franciaországban immár a politikai főáramlat része lett Le Pen. A szerző, Rokhaya Diallo, aki francia író, újságíró és filmes, nem lát semmi okot arra, hogy Marcon a mellét döngesse, amiért ezúttal is megverte ellenfelét. Inkább arra figyeljen oda ő és a tábora is, hogy a Nemzeti Tömörülés gyűlöletes programja szalonképessé vált a párizsi politikában. Az ellenzéki kihívó növelte befolyását és olyan képet fest magáról, amivel tisztára mossa veszedelmes törekvéseit.
Így felvetődik, hogy mekkora tömeg nem tartja többé Le Pent fenyegetésnek. Biztos, hogy sikerült kikeverednie a sarokból. Pedig nem kétséges, hogy egy korábbi náci kollaboránsok és fasiszták által alapított párt élén a legszélsőbb szélsőjobb szekértolója. Rajta túl jobb felé már nincs semmi a politikai palettán.
Rendőrállamot akar, és sajnos, Marcon későn bélyegezte meg az RN-t rasszistaként. Akkor az már a jött erősen fel a közvélemény kutatásokban. A kormány sem figyelt oda kellőképpen a veszélyre. Viszont keményen nyilatkozott a bevándorlásról, az iszlámról és a biztonságról, ez pedig hozzájárult, hogy elfogadottá váljon Le Pen idegengyűlölő és rasszista beszédmódja. Ez pedig nyugtalanító mindenki számára.
https://www.washingtonpost.com/opinions/2022/04/25/marine-le-pen-france-elections-mainstream-macron/
Neue Zürcher Zeitung
Az uniónak szerencséje van Macronnal, mert nagy tapasztalatú vezető, ám ha sikerre akar jutni a földrészen, akkor meg kell tanulnia Kelet-Európa fejével gondolkodni. Ezt állítja a kommentár, hozzátéve, hogy az új tagállamok még nincsenek meggyőződve arról: a kontinens szempontjából a franciák a lehető legjobban döntöttek múlt vasárnap.
Ukrajnában háború zajlik és a jövő bizonytalan. Meg kell találni a választ az orosz revizionizmusra. Ebből a szempontból jó, hogy Franciaország, az EU legfőbb katonai, és második legerősebb gazdasági hatalma élén olyasvalaki áll, akit érdekel a stratégia, illetve a biztonságpolitika. Ám a bírálók a szemére vetik, hogy ötletei gyakran kiérleletlenek, nem egyeztet a partnerekkel és sokszor a tipikus francia önhittséget tükrözik.
Ám az orosz támadás igazolta Macron véleményét, miszerint meg kell újítani a NATO-t. Azon kívül az EU munkáján is nagyot lendít, ha létrejön az elnök által kezdeményezett többsebességes Európa. Az viszont igaz, hogy jobban oda kell figyelnie keleti tagokra. El kell oszlatnia az érintett kormányok bizalmatlanságát, ha sikeresen végig akarja vinni Európa-politikai célkitűzéseit. A mostani helyzetben lesz rá bőven alkalma.
Le Monde
Szlovéniában példátlan vereséget szenvedett az ország populista vezetője, Orbán bizalmasa. A győztes azt ígéri, hogy helyreállítja a szabadságot, miután ultrakonzervatív és euroszkeptikus elődje sorozatosan támadta a bíróságok és a sajtó függetlenségét, a Fidesz módjára. A magyar vezető ily módon újabb szövetségesnek inthet búcsút a régióban. Pedig nyíltan támogatta Jansát.
A nyertes Golob pártja azt is kilátásba helyezte, hogy rendezi a viszonyt az EU-val, miután az előző kabinet folyamatosan provokálta Brüsszelt. A külügyminiszteri tisztség várományosa közölte: a jövőben egy szót sem ejtenek az illiberális demokráciáról. Visszahozzák a demokráciát, minden jelző nélkül.
A magyar modellből kiindulva, Jansa igyekezett befolyásolni, mi jelenik meg róla a sajtóban. Orbánhoz közeli magyar vállalkozók pozíciókat foglaltak el a szlovén sajtóban és azokon keresztül a miniszterelnököt segítették, az ellenfelekről pedig egy csomó álhírt terjesztettek. Ám a választáson a politikus rajtavesztett, mert a nagy többség elvetette az ország „orbanizálását”.
FT
A szlovénok nagy győzelemhez juttatták a liberális Robert Golobot, miután hátat fordítottak a populista-konzervatív Jansának. A nyertes azzal kampányolt, hogy liberálisabb társadalomra van szükség és azt ígérte, hogy véget vet az eddigi elnyomó intézkedéseknek. Merthogy a távozó miniszterelnök keményen a markában tartotta az országot, mind inkább az Orbán által fémjelzett pályán haladt.
Ám szoros barátsága a magyar erős emberrel, elidegenítette a szavazópolgárokat és aggályokat keltett, mármint hogy Szlovénia „magyarizálódik”. A háttér az volt, hogy Jansa is átgázolt a bírálóin, illetve az önálló médián. Elemzők szerint ugyanakkor Golobnak nem lesz sima ügy beváltania az ígéreteit. Várhatóan felülvizsgál egy sor törvényt, megszabadul jó pár politikai kinevezettől, csak kérdés lesz-e türelmük mindezt kivárniuk az embereknek.
Egy független elemző szerint a választási eredmény azt tükrözi: a lakosság jelentős része nem kért az orbáni stílusú politizálásból. Budapest két potenciális szövetségest is vesztett egyazon napon: Le Pent és Jansát. Azaz megmutatkozott, hogy a tekintélyuralom korlátokba ütközik, ez pedig sokat ígér Európa számára – mondja Danilo Turk, a korábbi szlovén elnök.
https://www.ft.com/content/185e2923-dd5d-4953-bc58-0a3073ead886
Der Standard
Salvini hónapok óta lejtmenetben halad az olasz belpolitikában, és nincs szerencséje francia stratégiai partnerével sem, mert Le Pen éppen most húzta ki a gyufát odahaza a választóknál. Az idegenellenes és EU-kritikus olasz politikus igencsak lejáratta magát, amikor nagy példaképe, Putyin lerohanta Ukrajnát. Ily módon a legújabb felmérésekben a Liga már csak 15 %-on áll, pedig három éve, az európai választásokon még kétszer annyian szavaztak rá.
Ebből azonban még nem következik, hogy a populistáknak leáldozott volna Olaszországban. Mert amit Salvini elveszt a vámon, azt megnyeri Meloni a réven. A posztfasiszta Olaszország Fivérei egyre jön fel a felmérésekben. E pillanatban 22 %-kal az élen áll, míg 2019-ben csak 6 %-ig jutott. Viszont ha ideszámítjuk a Liga, valamint Berlusconi támogatóit, akkor a három erő már 45 %-ot tud felmutatni. Vagyis lehet, hogy 11 hónap múlva Meloni kormányfő lesz.
Italien: Salvini leidet mit Le Pen und Putin – Meloni im Umfragehoch
Italien: Salvini leidet mit Le Pen und Putin – Meloni im UmfragehochNach der gescheiterten Bewerbung von Marine Le Pen um die Präsidentschaft in Frankreich haben Europas Rechtspopu…
