Paul Lendvai, a magyar származású, Bécsben élő nemzetközi hírű elemző leginkább e két tényezőben látja Orbán elsöprő választási győzelmének az okát. A Der Standarban megjelent kommentárjában kifejti, a Magyarországon működő német nagybefektetők gyávák, és nem mernek a kormánytól független sajtóban hirdetéseket elhelyezni, ezzel viszont hozzájárulnak a kormánymédia túlhatalmának fenntartásához.
Paul Lendvai úgy ítéli meg, hogy a hatalmas választási vereség után a magyar ellenzék a gyászmunkánál tart, de a független társadalomtudósoknak és kommentátoroknak nincs más választásuk, mint hogy belső emigrációba vonuljanak. A Bécsben élő elemző 50 éve nem tapasztalt ilyen szintű letargiát a közvéleményben. A barátok, ismerősök közül rengetegen fontolgatják, hogy külföldre költöznek.
Az ellenzéki kudarc okát a kommentár csupán részben vezeti vissza arra, hogy Orbán mesterien meglovagolta a háború miatt érzett félelmeket (2015-ben ugyanezt csinálta, csak a migránsokkal), illetve hogy 4,5 milliárd eurónak megfelelő ajándékot osztott szét a népnek. De emellett az is sokat számított, hogy a hatpárti szövetségnek nem volt meggyőző programja, a leendő miniszterek listája nem ragadta magával az embereket, és így nem tudta megnyerni a korrupt orbáni rendszerből kiábrándult tömegeket.
Lengyel László, akit Lendvai az egyik legokosabb politikai szakértőnek tart, főként a német befektetőket hibáztatja, amiért azok gyávaságból és közönyből nem hirdettek a független sajtóban. Az EU-nak pedig azt rója fel, hogy semmi érdemlegeset nem tett a jogállam és a médiaszabadság leépítése ellen. Ideérve Merkelt és az SPD-t is. Most viszont olyan, teljesen jelentéktelen jelképes lépésekről megy a vita, hogy az ellenzéki képviselők ott legyenek-e az Országgyűlés alakuló ülésén.
A NER hosszú távon olyan jobboldali, tekintélyelvű és személyre szabott rendszerré alakulhat át, mint amilyen 1932 és 1974-ben Portugáliában volt, Salazar diktatúrája idején. Ám Orbán nem zárja be a bírálókat, a határok nyitva maradnak. A számlát azonban nem a korrupt, Fidesz-közeli elit, vagy a miniszterelnök újgazdag családja fizeti meg, hanem a lakosság. Kiszámíthatatlan ugyanakkor, hogy mi lesz akkor, ha bekövetkezik az ébredés. És ez vonatkozik a nagyképűség által elvakított és mindezidáig komoly veszéllyel nem szembesülő kormányfőre is.
( A cikket Szelestey Lajos szemlézte )
