Reuters
Egy brüsszeli forrás szerint Magyarország belátható időn belül nem jut hozzá az uniós támogatásokhoz, noha itt a GDP 5 %-ának megfelelő összegről van szó. Ugyanakkor választási eredményén felbuzdulva Orbán Viktor emelte a tétet az EU elleni harcban, a demokratikus jogokról kezdve az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokig, miközben Moszkva éppen háborúzik Ukrajnával.
Varsó és Budapest megvetette a sarkát, az unió azonban felvette a kesztyűt az összefogást kikezdő nacionalista kormányokkal, miközben a szervezet olyan létveszélyt jelentő gondokkal néz farkasszemet, mint a járvány, az éghajlatváltozás, valamint az orosz és kínai törekvések.
Gwendoline Delbos-Corfield, aki francia zöld képviselő és az EP jelentéstevője magyar ügyekben, nem sok reményt lát, hogy a két ország hozzálátna a demokrácia helyreállításához. Erre viszont Brüsszelnek határozott választ kell adnia. Azaz fenn kell tartania a nyomást a magyar vezetésre, ám arra csekély az esély, hogy a lengyelek ne blokkolnák továbbra is 7-es paragrafus alapján zajló eljárást, még úgy sem, hogy a két eddigi szövetséges között feszültség keletkezett Oroszország miatt.
A jogállami mechanizmust még ellenőrizni kell, mivel nem tudni, miként működik a gyakorlatban a pénzek visszatartása, mert hogy az idevágó szabályozás eléggé elnagyolt, de hát Magyarország és Lengyelország is közreműködött a megfogalmazásában. Az illetékes biztos szerint 6-9 hónap után jutnak el odáig, hogy javaslatot tegyenek a tagoknak a szankcióra. Utána három hónap alatt kell elfogadni az ajánlásokat, de ahhoz elegendő a kétharmad, nem kell hozzá egyhangú jóváhagyás.
Viszont a németek és a franciák kénytelenek volnának színt vallani, nem tudnának Varsó mögé bújni, amely gátolja a Magyarország-ellenes megtorló intézkedéseket. Viszont Brüsszelben félnek attól, hogy bosszúból Orbán megfúrja a klímavédelmi lépéseket.
https://www.yahoo.com/news/explainer-eu-hungarys-orban-110447502.html
Euractiv
A magyar választás a legújabb bizonyság arra nézve, milyen nehéz megdönteni az illiberális rendszert, amelyet a Fidesz tökéletesített az eltelt évek során, ám a tanulságokat le kell vonniuk mindazoknak, akik harcba akarnak szállni Orbán rezsimjével. Erre figyelmeztet Peter Hefele, az Európai Néppárt Wilfried Martensről elnevezett brüsszeli kutató intézetének politikai igazgatója.
Rámutat, hogy csupán részleges magyarázat a sikerre, ha azt nézzük, hogy a kormány és a párt milyen mértékben uralja a sajtót, illetve a közigazgatást, és mekkora a korrupció. Figyelembe kel venni továbbá az ellenzéken belül tapasztalt ideológiai ellentéteket, az egyeztetés hiányát, egyes tagok nehéz politikai örökségét is. Valamint a választók társadalmi összetételét.
Sokakat megdöbbentett, hogy Orbán milyen mértékben a maga javára tudta fordítani az ukrán háborút. Hiszen szoros a kapcsolata Putyinnal és hintapolitikát folytatott a kelet és nyugat között, ami elidegenítette még a visegrádi partnerektől is. Remek ötlet volt azonban meggyőzni a híveket, hogy csak a Fidesz szavatolhatja a békét és biztonságot, amikor változatlanul meg kell védeni a nemzeti egységet és identitást a liberalizáció és a globalizáció ellen.
Tovább mélyülnek az árkok a magyar kormány és a Bizottság között. Brüsszel részéről minden eddiginél sürgetőbb, hogy használja a jogállami mechanizmust, nehogy még jobban lepusztuljon a magyar demokrácia, illetve segíteni kell a megmaradt civil szervezeteket. De az látszik, hogy az EU egyhamar nem enged a támogatások visszatartása ügyében. A kérdés kapcsán Orbán már a választás éjszakáján kesztyűt dobott az uniónak.
Bizonyosan megpróbálja úgy beállítani, hogy ő az európai jobboldal fáklyavivője. Ám eddig minden eddigi egyesítési kísérlete hasztalannak bizonyult, de arra kihat a francia választások eredménye is. Ugyanakkor változatlanul egyensúlyozni próbál a Kelet és Nyugat között, azt állítva, hogy a nemzeti érdekek legjobb védelmezője.
Ez alighanem csak még jobban elszigeteli az országot, hacsak nem lesz gyors vége az ukrajnai konfliktusnak, ami aligha valószínű, vagy ha a Nyugat netán enged az oroszoknak a szankciók súlyos visszahatásai miatt.
Ugyanakkor a választás váratlan eredményeit megmutatták, mekkora veszéllyel jár, ha ideológiailag elfogultan tekintenek egy országra és egy társadalomra. Kiderült, hogy az ilyen megközelítés alaptalan reményeket kelt, pedig gyakran nincs mögötte más, csupán vágyálom.
Bármely stratégiának, ami Orbán ellen készül, figyelembe kell vennie a politikus sikerének gyökereit és narratíváját, miközben összeomlik a nemzetközi rend és akadozik a globalizáció. Olyan gondok ezek, amelyeket a demokratikus pártoknak kell orvosolniuk, a rendezést nem hagyhatják „erős emberekre”. Messze túlmegy Magyarországon és annak vezetőjén.
Guardian
Putyinnak még vannak barátai a nyugaton, és ők jönnek fel, lásd Orbánt, ám csak remélni lehet, hogy nem csatlakozik hozzá Le Pen, mert a magyar vezető miatt már így is épp elég nehéz egységes választ adni az ukrajnai fegyveres viszályra. A magyar miniszterelnök, az illiberáls demokrácia apostola kirívó példa arra, hogy milyen támogatói vannak az orosz elnöknek az ellenséges vonalakon belül. Nem lehet azt mondani, hogy ’újjáválasztották’, mert nem volt igazi a választás, oly mértékben kezében tartja a médiát és az egész államapparátust.
Putyin-barátságát persze vissza kellett fognia a kampány során, elfogadta a szankciókat, de most visszatérhet cimborájához. Egy tapasztalt megfigyelő azt érzékelte, hogy ha szívességet kell tenni az orosz államfőnek, illetve szabotálni kell az EU újabb intézkedéseit Moszkva ellen, akkor Orbánra mindig lehet számítani.
Az orosz elnök alighanem még nagyobb érdeklődéssel követi holnap a francia választás első fordulóját, merthogy jól áll a szélsőjobbos Le Pen. Nem lehet kizárni a meglepetést. Orbánhoz hasonlóan ő is gyorsan elhatárolódott a Kremltől a harcok miatt, de ha nyer, az szörnyű következményeket vonna maga után. Hiszen a közelmúltig megfúrt minden európai lépést Putyin ellen, utóbbinak elemi törekvése az EU meggyengítése.
Orbán és Le Pen sikere illusztrálja, hogy a putyinizmus erősen gyökeret vert a nyugaton és túlélheti a mostani vihart. Nem elég szankciókkal és fegyverekkel felvenni a harcot ellene. És a küzdelem kimenetele nem is egyedül Oroszországban vagy Ukrajnában dől el. A nagy veszély a Nyugat saját sorain belülről indul ki.
https://www.theguardian.com/commentisfree/2022/apr/08/vladimir-putin-viktor-orban-eu-marine-le-pen
Politico
Orbán ellenzi a leghangosabban, hogy az uniós szankciókat kiterjesszék az orosz olajra is. Így ha rajta múlik, marad a függő viszony. Azaz ő jelenti az egyetlen nagy akadályt, hogy a bojkott kiterjedjen a hatalmas nyereséget hozó energiaszektorra, amely finanszírozza Putyin hadigépezetét. Az EP-ben a képviselők túlnyomó többsége sürgette, hogy azonnal embargót kell bevezetni az olajra, a gázra és a szénre, ezt támogatja a Bizottság, valamint a francia, az olasz, a lengyel és a három balti kormány.
Magyarország azonban keresztbe fekszik. Egy uniós diplomata szerint az olaj ügyében már a németek is feladták ellenkezésüket, de most a magyarok miatt van gond. Orbán azt állítja, hogy itt akkora súlyú a gond, hogy azt az állam- és kormányfők szintjén kell megvitatni, ám ez vörös vonalat jelent Budapest számára, mert ha leállna az orosz energiahordozók importja, az megölné a magyar gazdaságot.
Egy másik beavatott forrás elárulta: van megértés általában a magyar érv iránt, ám az olajat könnyen ki lehet váltani más szállítók révén. Így a kérdés az, hogy mennyire vörös a vonal Orbán esetében.
Bloomberg
A vezércikk szerint Európának véget kell vetnie az orosz gáz okozta függőségnek. Ez nem lesz könnyű, de lehet enyhíteni a vele járó fájdalmakat, ugyanakkor még mindig sokkal jobb, mint a lehetséges alternatíva. A gyalázatos orosz kegyetlenségek csak még sürgetőbb teszik a lépést. Annál is inkább, mert aligha van már sok ideje Ukrajnának, amely nemzetállamként a túlélésért küzd. De a 27-ek közt egyre nagyobb egyetértés mutatkozik ez ügyben.
Németország évtizedeken át csak egyre függőbb helyzetbe hozta magát. Ezért nagy a gazdasági kockázat, ha hirtelen vezetik be a blokádot. De az köztes megoldás volna, ha büntető vámot vetnének ki a gázra, mert ez esetben továbbra is jönne az energiahordozó, csak a Gazprom hasznát csapolnák meg. Az így befolyó összegből enyhíteni lehetne a magas árakból eredő plusz kiadásokat.
Magyarország ellenzi az embargót, a jobboldali Orbán évek óta Putyin cimborája. E héten újraválasztották, azzal az ígérettel, hogy csakis őt tudja távol tartani az országot a válságtól. Az EU és a NATO azonban nem nélkülözheti a közreműködését. Ám a háborús bűnök láttán egyértelmű, hogy a világnak többet kell tennie, hogy ne pénzelje az orosz hadi gépezetet.
Reuters
Németország gyakorlatilag Putyin útját egyengeti, amikor nem hajlandó alternatív forrásokat találni az orosz gáz és olaj kiváltására. Márpedig Moszkva abból a pénzből fedezi az agresszió költségeit, amely a szénhidrogének eladásából folyik be Európából. És ameddig ez így marad, addig a Kreml nem kényszerül rá a hadműveletek leállítására.
A német politikai és üzleti vezetők azt hangoztatják, hogy nincs alternatíva, noha ezzel sok közgazdász nem ért egyet. Ám ez szégyenteli, és hihetetlenül képmutató a legutóbbi idők német történelmének ismeretében. Berlint ugyanis éppen elégszer figyelmeztették az eltelt évtizedekben, ám fontosabb volt számára az olcsó energia haszna, mint a függő viszony felszámolása.
Természetesen igen fájdalmas volna, ha gyorsan leállítanák a szállításokat, de még az is, ha nagymértékben visszafognák azokat. Ám több kutató intézet is kimutatta, hogy egyáltalán nem járna katasztrofális kihatásokkal. Sajnos, Scholz kancellár is azokkal a nagyvállalati vezetőkkel tart, akik nem győznek riogatni. De a napvilágra kerülő újabb és újabb háborús bűnök miatt a kormány már fogcsikorgatva, de elismeri: valamint tenni kell.
Ez a vonakodás azonban éles ellentétben áll azzal, mekkora áldozatokat követelt az érintett államoktól Németország a pénzügyi válság idején. Pedig a végén kiderült, hogy nem is a gazdasági alapokkal volt a gond, a piac pánikba esett. A költségek azonban az égbe szöktek. De talán most tettre sarkallja Berlint, hogy rájön: ha nem szünteti be a gázvásárlásokat, akkor ily módon maga is bűnrészes lesz a tömeggyilkosságokban. Addig továbbra is a németek alkotják a gyenge láncszemet az orosz invázióra adott válaszban és ez szégyen.
Der Standard
Kati Marton azt javasolja, hogy Merkelt küldjék el Moszkvába, mert ő mindig megtalálta a megfelelő hangot Putyinnal. A neves magyar származású amerikai újságírónő, a nemrégiben létrejött Akció a Demokráciáért civil szervezet alapító elnöke, azzal érvel, hogy a korábbi kancellár alaposan ismeri Putyin, annak összes húzását, és bár csekély a siker esélye, meg kellene próbálni, akkora a tét.
Az orosz autokrata teljesen elszigetelődött, de Merkelt komolyan veszi. Rá kell jönnie, hogy segítség nélkül nem tud kikecmeregni a jelenlegi helyzetből. Márpedig mindenképpen be kell fejezni ezt a brutális háborút. És a német politikus 2014-ben meg tudta akadályozni, hogy Moszkva folytassa az agressziót. Elő kellene csalogatni, hogy megmentse a nemzetközi rendet. Hiszen szó szerint és átvitt értelemben is ugyanazt a nyelvet beszélik. (Merkel tud oroszul – a szerk. megj.)
Sokat lendíthet a dolgon, hogy a potenciális tárgyalófél már kiszállt a politikából, de soha semmi rosszat nem mondott orosz partnerére. Azt sem szivárogtatta ki, ami négyszemközt hangzott el köztük. Viszont ő is melléfogott, pl. amikor engedte megépíteni az Északi Áramlat 2-őt. Ugyanakkor gyűlöli a háborút. Nem látni, miként érhet véget a Merkel utáni korszak, amibe a világ hirtelen belezuhant.
Schickt Merkel nach Moskau!
Schickt Merkel nach Moskau!Die ehemalige deutsche Kanzlerin kennt den russischen Präsidenten bestens – samt seinen Schachzügen. Es wäre den…