A ny. vezérezredes volt a Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály vendége
A Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály kezdeményezésére Dr. Szenes Zoltán tartott érdekfeszítő tájékoztatót az ukrajnai helyzetről a MÚOSZ-székházában. Nagy érdeklődés fogadta az egyik legtekintélyesebb magyar kül-, katona-, és biztonságpolitikai szakértő, az egykori Szovjetunióban, valamint a NATO-ban és Washingtonban szerzett diplomáciai, politikai tapasztalattal rendelkező egyetemi tanár előadását.
A harcok mellett valóságos kíberháború zajlik.
foto: Kárpáti János
Bevezetőjében Szenes professzor kiemelte: hatalmas hibrid háborúról van szó, amelynek kiterjedését, a vele kapcsolatos adatokat illetően nagy a bizonytalanság. Mintegy 45 ország különböző szakértő csoportjai vesznek részt ebben és abban a nagyon nagy információs és kíber háborúban, ami kíséri a harcokat. Ez gyökeresen megváltoztatta a Nyugat és Oroszország kapcsolatait is.
Nem mindig volt ilyen kiélezett az Oroszországi Föderáció (OF) és a Nyugat viszonya. Például 2010-ben az OF még a NATO „stratégiai partnere”-ként szerepelt, bő egy évtizeddel később pedig már ellenféllé vált. Az OF-et kigolyózták a nagy nemzetközi szervezetek egy részéből, például a G8-akból, amely így lett G7-ek, és tervbe van véve Moszkva kizárása a G20-as csoportból is.
Közbevetőleg a vezérezredes vetített prezentációjából megtudhattuk a nemzetközi biztonságpolitika egyik alapfogalmának, a fenyegetésnek a tartalmát. Eszerint agresszív szándék, földrajzi közelség és aggregált hatalom alkotják a fogalom gerincét. Ezzel összefüggésben képet kaphattunk a NATO keleti irányú terjeszkedéséről, globális erővé válásáról is. Ma a NATO-nak különféle konstrukciókban mintegy hetven ország-partnere van.
Oroszországgal a viszony rosszabbra fordulása már 2007-ben, Vlagyimir Putyin elnök Münchenben, a nemzetközi biztonsági fórumon elmondott ingerült hangvételű beszédével elindult. Rontott a kapcsolatokon a 2008-as orosz-grúz, vagy dél-oszétiai háború. Ezt követték a 2014-2015-ös események, amelyek Délkelet-Ukrajnában „alacsony intenzitású konfliktushoz” vezettek, amely azonban 14 ezer halálos – többségében civil – áldozatot követelt. És Oroszország bekebelezte a Krím félszigetet, amely a hatalmas ország területének mindössze 0,14 százaléka. Mégis, ezzel a húzással Putyin nagyon megnövelte népszerűségét.
Azon az úton, amelyen a NATO megítélése szerint ellenfélből ellenséggé vált Oroszország, tavaly decemberben Moszkva már főpróbát tartott. 15 pontos biztonságpolitikai követelés-listát tett közzé, amely Nyugaton nem talált a várt fogadtatásra. A Nyugat által „irreálisnak” tartott követelések kiegészítéseként Putyin már akkor „katonai-technikai intézkedésekkel”, magyarul háborúval fenyegetett. Egyetlen reálisnak tartható követelést lehetett felfedezni: hogy Ukrajna ne legyen NATO-tag. Moszkva feltételei között szerepelt a térségben a rövid- és a közép-hatótávolságú rakéták telepítési tilalma is. Aztán február 24-én kirobbant a háború, amelynek jelenlegi szakaszában Délkelet-Ukrajnára helyeződik a hangsúly.
A szónok kitért az információs háborúra is, amelyben meglátása szerint Ukrajna vezet. Ám hozzátette: mindkét oldal adatai megbízhatatlanok. Utalt a vitára is, amely a háború célját próbálta azonosítani. Vajon a semleges Ukrajnáról, kijevi rendszerváltásról, és/vagy a Krím, valamint a két délkelet-ukrajnai szakadár „népköztársaság” oroszországi területként való elismeréséről van szó? Dr. Szenes ennek kapcsán felhívta a figyelmet a Kremlhez közel álló, jól értesült Pjotr Akopov, a RIA Novosztyi (ria.ru) újságírójának szélsőséges álláspontként felfogható írására az „új orosz világ” megteremtéséről.
Mint megtudtuk, különféle forgatókönyvek vehetők számításba a háború szakaszairól. Rövid távú, hosszú távú, nagy európai háború (ez utóbbi lehetőségét az előadó gyakorlatilag kizárta).
A háború szakaszai:
1. Villámháború (ez a terv, amit az előadó „mestertervnek” nevezett el, kudarcot vallott). Zelenszkíj ukrán elnök nem követte az OF elképzelését és a kijevi vezetés nem omlott össze, az ukrán elnököt az amerikaiak kimenekítették Kijevből, az elfogására-elpusztítására a háború első napján Kijev kormánynegyedébe küldött OF kommandó küldetése meghiúsult.
2. A kialakult harc négy fronton folyik.
3. A Donyec-medencére, Délkelet-Ukrajnára összpontosított küzdelem. Dr. Szenes szerint nem kizárható akár az évekig elhúzódó küzdelem sem.
A támadók számlájára írható kudarcok, tévedések:
1. A villámháború kudarcba fulladt.
2. Az ukrajnai ellenállást alábecsülték.
3. Elmaradt az OF-támadók lakossági támogatása.
4. Kiderült, hogy a stratégiai célokat nem lehet (ukrajnai) taktikai műveletekkel elérni.
5. A Nyugat váratlanul gyors és erős összefogása, az oroszországi energiafegyver vártnál alacsonyabb hatékonysága hidegzuhanyként érte Moszkvát.
6. Az oroszországi haderő felkészültsége és motiváltsága sem volt megfelelő. Az OF „csodafegyverei”, a Kinzsal, Cirkon többszörös hangsebességű rakéta-űreszközei első sorban az USA-val való szembenállás fegyverei, nem pedig Ukrajna ellen valók.
Az előadó rámutatott, hogy a NATO-nak a keleti szárnyon elegendő, mintegy 336 ezer katonája állomásozik, ebből százezer amerikai. Ha a legrosszabb forgatókönyv szerint alakul a helyzet, Ukrajnából 10 millió menekültre, elhúzódó (Líbia, Szíria típusú) háborúra számíthatunk. Szenes professzor ugyanakkor jó hírként és tényként közölte: Kijev megmenekült. Végezetül elhangzott, hogy Magyarországot nem érintik az esetleges hadműveletek.
A csaknem háromórás, rendezvény több mint a felét a roppant aktív hallgatóság által feltett kérdések és azok megválaszolása töltötte ki. Tapssal köszönték meg Dr. Szenes Zoltánnak az igen magas színvonalú, sok információt adó előadását.
( borítókép: Hanti Vilmos )
