Sz. Bíró Zoltán volt a Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály vendége
Ugyanúgy, mint a szakosztály orosz és volt szovjet ügyekben járatos tagjai kivétel nélkül, Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára sem tagadta, hogy szinte a február 24-ét megelőző utolsó napig maga is azt gondolta: az orosz agresszió, az Ukrajna elleni nyílt háború, az átfogó katonai hadművelet nem történhet meg. Moszkva azonban végül feláldozta az orosz gazdaságot, felvállalta a nemzetközi elszigeteltséget és az antifasiszta narratívát hangsúlyozta, lényegében megalapozatlanul. Mindez ellentmond a józan észnek, de olykor az érzelmek, a küldetéstudat, a torzított információk és hibás számítások ki tudják kapcsolni a józan észt – ebből a szemünk láttára kibontakozó tragédiából ez a következtetés vonható le.
Az indítékokat lehet magyarázni, az orosz vezetés logikáját meg lehet érteni, de ennek alapján helyeselni, támogatni az orosz agressziót a tények birtokában lehetetlen.
Sz. Bíró Zoltán volt a Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály vendége
foto: Peredi Ági
Sz. Bíró Zoltán felhívta rá a figyelmet, hogy Ukrajnát katonailag és területileg, gazdasági potenciáljában meg lehet gyengíteni, de megszállni és megtartani lehetetlenség. Ráadásul a mai Ukrajna már régen nem az (katonailag, gazdaságilag, elszántságban, szabadságszeretetben), mint ami 2014-ben, a Krím villámmegszállása idején volt. De még ha sikeres is lehetett volna katonailag az orosz agresszió, akkor sem tudná Oroszország a nyakába venni ennek a területileg, lakosságszámban és potenciálban nem kis országnak a gondjait. Nem tudják talpra állítani, pacifikálni és a saját érdekkörükbe vonni, “belorusszizálni” Ukrajnát. És akkor a helyreállítás gigászi költségeiről még nem is esett szó!
Az oroszok nem mérték fel jól a nyugati szankciók súlyát, a fellépő országok egységét és erejét sem. Ugyanakkor ezek a szankciók olykor kifejezetten fájdalmasak a Nyugatnak is. Az orosz földgáz kiváltásához legalább 3-4 évre lesz szükség, ám az olaj és olajszármazékok – amelyek Oroszország fosszilis nyersanyag eladásából származó bevételének a többségét adják – sokkal könnyebben pótolhatók, mutatott rá a szakértő.
Sz. Bíró szerint a katonai helyzetet orosz oldalról a logisztikai problémák jellemzik. Az utánpótlás szinte mindenből elégtelen, de a legsúlyosabb az Ukrajnába betört orosz csapatok élelmiszerhelyzete. Kínára e tekintetben is nagyon számítottak. Kérdésre válaszolva a történész elmondta, hogy szerinte Peking nem lesz valódi és tartós szövetségese Moszkvának, a meggyengült Oroszország ugyanis hosszú távon egyáltalán nincs Kína ellenére. Arra is számítani lehet, hogy a mostani segítségért Kína be fogja nyújtani a számlát – mondta.
A csaknem két órás, szinte minden fontos vonatkozásra kitérő beszélgetés során elhangzott, hogy a megoldás aligha lesz a külső kényszerek következménye. Oroszország – az ENSZ Biztonsági Tanácsában meglévő állandó tagsága okán – diplomácia eszközökkel nem kényszeríthető térdre. Katonailag sem győzhető le, hiszen a világ nukleáris harceszközeinek 45 százalékát birtokolja. Gazdaságilag gyengíthető, megroppantható, de összeomlás nem fog bekövetkezni. Mindennek tudatában Moszkva évtizednél régebben tudatosan destruktív a nemzetközi kapcsolatok terén – amit megtesz, azt azért teszi, mert megteheti, és lényegében ebben van az ereje.
A belátás, a következmények józan felmérése, a „győzelem” legalább befelé bizonyítható látszatának, a célok elérése kijelentésének lehetősége végül is több reményt ad valamiféle kompromisszumos békére, mint bármilyen külső támogatás, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kezében levő eszköz.
mll
