Süddeutsche Zeitung
Orbán Viktor, aki a propaganda atyamestere, két héttel a választás előtt a béke nagyköveteként és a szabadság védelmezőjeként villantott a nyilvánosság előtt. Ellenfelei viszont úgy érzékeli, mintha a kommunista idők tértek volna vissza. Magyarországon persze a választási küzdelem is kulturkampfként, két tábor, két, némán szemben álló világ harcaként jelentkezik.
Az ellenzék a közterületeken jóformán képtelen hirdetéseket elhelyezni, mert ezek a felületek, hirdetőoszlopok Fidesz-oligarchák kezében vannak, mellesleg a kormánypárt sokkal, de sokkal többet tud a tejbe aprítani. Uralja az közmédiát és a sajtó nagy részét is, ott az ellenzék választási hadjáratáról nemigen esik szó. Viszont Orbánék elárasztják célzott reklámokkal a közösségi hálót. Mindehhez bőven használnak fel állami pénzeket.
A fideszes hirdetések célja, hogy megnyugtassák a polgárokat a háború miatt. Orbán nem győzi szajkózni, hogy az országnak ki kell maradnia a válságból, miközben az ellenzék magyar katonákat küldene a halálba. Jámbor András, aki egy kis tömörülés jelöltje a Józsefvárosban, mégis derűlátó, mert ugyan a kormányfő elkerüli a vitát, így nem derül ki, mekkora a düh vele szemben. Ám a következő két hét döntő lesz, lehet, hogy sokaknak már elegük van az inflációból, a magas energiaárakból, és az eddiginél jobb kapcsolatot akarnak az EU-val és a NATO-val, mint amit a politikai pária miniszterelnök fel tud kínálni.
A fideszes politikusok nem túl beszédesek, az interjúkérelmeket helyi szinten is el szokták utasítani a kritikus média részéről. Viszont a hivatalos propaganda megy ezerrel. De pl. a politológus Kiszelly Zoltán azt kihagyta egyik legutóbbi kommentárjából, hogy az adó- és más kedvezmények a többi közt ellopott uniós támogatásból származnak, és hogy ez a forrás elapadni látszik a jogállami vita miatt.
Orbán ugyanakkor nem győzte hangoztatni a biztonságot, stabilitást, a nagyszerű sikereseket, ám egyetlen szót sem vesztegetett Putyinra. Ezzel szemben az ellenzéki megmozduláson a részvevők Ukrajnát és Európát éltették, bár a hangulat nem volt túláradó. Sok baloldali-liberális ugyanakkor lehangolt, nem hisz a demokratikus változásban. Az író Bán Zsófia pl. úgy érzi magát, mint a késői Kádár-korban: gazdaságilag jól állnak a dolgok, de az ország ki van szolgáltatva az oligarcháknak és a kleptokratáknak. Visszaszorul a szólás- és médiaszabadság, sajátos egypártrendszer szabja meg a játékszabályokat.
Török András pedig arról beszélt, hogy visszahúzódik a magánszférába, mert Orbán ameddig csak lehet, hatalmon akar maradni. Ennek érdekében jobb- és baloldali ideológiát gyúr össze, hogy boldog jövőt ígérjen, csak éppen jövő nélkül. Beteg ez az ország – teszi hozzá az interjúalany, aki egy kulturális hírlevelet ad ki.
https://www.sueddeutsche.de/politik/ungarn-wahl-orban-opposition-1.5548890
Le Monde
A március 15-i nemzeti ünnepen Budapesten két Magyarország feszült egymásnak Ukrajna ügyében. A Fidesz nagygyűlését hivatalosan a megemlékezés és a béke jegyében rendezték meg, de valójában erődemonstráció akart lenni Orbán mellett, és nem sok köze volt az ukrán válsághoz.
Az egyik transzparens pl. azt hirdette, hogy Nemet a háborúra, Soros kifelé! Vagyis tükrözte a miniszterelnök megszállottságát az üzletember ügyében. Ugyanakkor a nacionalista vezető rákényszerült, hogy magyarázkodjon a Putyinhoz fűződő kényelmetlenül szoros viszony miatt. Oroszország az ellenzék számára a fő csapásirány lett, a hat párt árulással vádolja Orbánt, amióta csak megindult az invázió.
Beszédében a politikus egyetlen szót sem vesztegetett arra, hogy szolidáris volna a szomszéd országgal vagy az ukránokkal. De kínos helyzetben van, mert ugyan támogatja a szankciókat, ám közvetlenül nem bírálja az orosz államfőt, ugyanakkor ellenzi a fegyverszállításokat, ellentétben a másik három visegrádi szövetségessel.
Mellesleg szinte a tüntetéssel egyidőben Kaczynski, illetve a lengyel, a cseh és a szlovén kormányfő úton volt Kijevbe, hogy kinyilvánítsa egyértelmű támogatását Zelenszkijnek. Az is immár eltérő utakról tanúskodik, hogy ezúttal nem jöttek lengyel nacionalista csoportok Budapestre a Fidesz iránti rokonszenv igazolásaként.
Az ellenzéki megmozdulásokról ugyanakkor nem hiányoztak az európai és ukrán zászlók, a jelenlévők egyperces néma főhajtással tisztelegtek a háború áldozatai előtt. Márki-Zay óvakodott attól, hogy elkötelezze magát a fegyverszállítások mellett, de ez nem is csoda, hiszen a hivatalos propaganda és a csatolt média azzal vádolja – alaptalanul -, hogy csapatokat akar küldeni Ukrajnába. De hát Orbán nagy mestere a megosztásnak.
Der Standard
Orbán Viktor látszólag semleges álláspontra helyezkedik az ukrán válságban, ám ezzel csak elszigeteli országát az EU-n belül. Az elmúlt években persze a politikus készségesen Putyin szolgálatára állt, most azonban, a választás előtt nehéz egyensúlymutatványra kényszerül. Az április 3-i erőpróba ugyanis még rosszul is elsülhet a számára, ezért ún. Békemenetet vezényelt Budapest utcáira. Önbizalmat igyekezett a tömegbe plántálni, de van ezzel egy kis gond: az Ukrajna elleni háború nagy károkat okoz a hitelességének, és odavezet, hogy a magyarok szövetséges nélkül maradnak a földrészen.
De hát Orbán boltolt az orosz oligarchákkal, moszkvai hitelt vett fel a két új paksi reaktor megépítéséhez, és átvette a Kreml hatalmi módszereit, pl. amikor gúzsba kötötte a szabad sajtót, vagy az LMBT-közösség ellen uszított. Márpedig mindez egy egy rémisztő politikai és ideológiai barátságot alapozott meg, ám az most visszahull a kormányfő fejére.
A miniszterelnök csak félszívvel ítélte ez Moszkva agresszióját. Vonakodva hajtja végre a szankciókat, és engedi át a fegyverszállításokat, mert nem szeretne teljesen elszigetelődni. Szíjjártó Péternek nem fűlik a foga, hogy visszaadja a magas orosz kitüntetést, amelyet rajta kívül egyetlen magas rangú európai diplomata sem vehetett át.
Orbán ünnepi beszédéből kitűnt, hogy a magyar politika mennyire eltávolodott a szokatlanul egységes Nyugattól. Úgy beszélt, mintha az EU-nak értékközösségként semmi köze sem lenne a háborúhoz. Azzal próbál jó pontokat szerezni a szavazóknál, hogy első hallásra semleges békeszólamokat hangoztat, és azok találkoznak a polgárok vágyával, mármint hogy biztonságban legyenek.
FAZ
A Kijevet felkereső kvartettből feltűnően hiányzott Orbán Viktor és a csoport összetétele arra utal, hogy az Oroszországgal szembeni viszony alapján alighanem háttérbe szorul az együttműködés a V4-es keretekben, és rövidesen inkább a Kijevi-szövetségről lehet majd beszélni. Mert ahogy a prágai Pravo megfogalmazta: az érintett országoknak bőségesen van tapasztalatuk arról, mit is jelent, amikor az oroszok testvéri segítséget nyújtanak. Orbán kedden egyetlen szóval sem bírálta Putyint.
Ugyanakkor a szlovák miniszterelnök már bánja, hogy hallgatott biztonsági tanácsadójára és lemondta a kijevi utat. Mellesleg két napja az ukrán fővárosban járt a litván diplomácia vezetője is, csak az ő látogatása nem kapott akkora sajtóvisszhangot. Mindenesetre Landsbergis fotót tett közzé az ukrán kollégájával folytatott tárgyalásról és azt írta alá: összevetették elképzeléseiket a folyamatban lévő putyintalanításról, de ezen még dolgozni kell.
The Times
Jól értesült körök szerint éleződik a harc a szankciók miatt az unión belül, mert a németek, főként az olaszokkal, magyarokkal, bolgárokkal és a ciprusiakkal az oldalukon szeretnék lassítani illetve felvizezni a további megtorló intézkedéseket, viszont főként a lengyelek és a baltiak még nagyobb keménységet sürgetnek. A forrás úgy fogalmazott, hogy Berlin egyértelműen és teljesen rátaposott a fékre.
Ily azonban kialakult egy harmadik kör is: a „belgák”, vagyis akik a másik kettő közé szorultak. Az ugyanakkor több helyről is megerősítették, hogy Németország és szövetségesei az EU-nagykövetek eheti értekezletén egyértelműen ellenezték a további lépéseket. Szerintük inkább az eddigi szankciókon tapasztalható lyukakat kellene betömködni. Azt már elérték, hogy az olajon, a földgázon és a szénen kívül a tilalom ne vonatkozzon a titánra, az alumíniumra, a rézre, nikkelre, palládiumra és a vasércre sem.
Ez persze feldühítette azokat a kormányokat, amelyek közelebb vannak az ukrán hadszíntérhez, olyannyira, hogy hétfőn el kellett halasztani az állandó brüsszeli uniós képviselők egyeztetését. A megtorlás hívei attól tartanak, hogy a többiek nem értik, sürgősen lépni kell, miután rakéták csapódnak be a keleti határ tőszomszédságában.
Die Welt
Szakértők meg tudják magyarázni, hogy több kelet-európai ország miért fogadja most tárt karokkal az ukrán menekülteket, amikor 7 éve még teljesen bezárkózott, ám az új hozzáállásból még egyáltalán nem következik, hogy sikerül kvótarendszert létrehozni az EU-ban a migránsok elosztására. Mindenesetre a társadalmi szolidaritás elképesztő, ami hatalmas változás 2015-höz képest.
Egy varsói politológus abban látja a fő okot, hogy az ukránok a vallást és a kultúrát tekintve sokkal közelebb vannak a lengyelekhez, mit a szírek. Továbbá, hogy itt az orosz agresszió áldozatairól van szó, márpedig Lengyelország az eltelt évszázadok során éppen eleget lázadt Moszkva uralma ellen.
Hasonló a helyzet a cseheknél és a szlovákoknál is a Prágai tavasz leverése miatt. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben kedvező vélemény alakult ki az ukrán vendégmunkásokról. Még Magyarország is fogadja a menekülőket, bár azok többnyire továbbállnak. Egy cseh pszichiáter azonban arra figyelmeztet, hogy a nagy lelkesedés után óhatatlanul eljön a kiábrándulás szakasza, és akkor biztosan megfelelő táptalajhoz jutnak az összeesküvés elméletek.
Ugyanakkor – hangsúlyozza egy prágai politológus – Magyarország, Csehország és Lengyelország még sokáig azzal érvel majd a máshonnan érkező menedékkérők szervezett elosztása ellen, hogy nagyon sok ukránnak segítettek, így nincs szabad kapacitásuk.
