FT
A Budapestre és Varsóba küldött levél arra utal, hogy a Bizottság az idén már nem tervez újabb akciót a két ország ellen, ám von der Leyen ma várhatóan izzadni fog az Európai Parlamentben, mert a képviselők jelentős része szerint Brüsszel túl lassan mozdul a jogállami vita rendezésére. Hogy a végrehajtó testület most egy sor kérdésben választ vár a magyar és a lengyel kormánytól a korrupció, illetve az igazságszolgáltatás függetlensége ügyében, az csupán kezdeti, előzetes lépés, bár a folyamat vége az lehet, hogy a két országot anyagi szankciókkal, a támogatások egy részének megvonásával sújtják.
Ám sokan felháborodnak, mert úgy ítélik meg, hogy a levelekkel Brüsszel csupán időt próbál nyerni. Viszont ha Fidesz, illetve a PiS nem jól felel a feltett aggályokra, akkor hatalmas összegektől eshet el. Az EP, de saját közvetlen csapatának egy része is már jó ideje szorongatja von der Leyent, hogy indítsa be a jogállami mechanizmust, tekintve a lengyel igazságszolgáltatás elleni támadásokat, valamint hogy Magyarország tesz a közös értékekre, valamint a korrupció-ellenes szabályokra.
A szankciók híveinek szemében a múlt pénteken feladott levél azt jelzi, hogy az új évig már nem lesz további nyomásgyakorlás. Daniel Freund, német zöld képviselő szerint bármilyen új fejlemény legkorábban január közepén várható. Bizottsági illetékesek ugyanakkor azt pedzegetik, hogy megvárják az Európai Bíróság állásfoglalását a jogállami eljárás jogszerűsége ügyében. Az illetékes főügyész jövő csütörtökön teszi közzé véleményét, így az ítélet csupán valamikor 2022 elején valószínű. De a tagállamok von der Leyennel értenek egyet, mármint hogy nem kell elkapkodni a fellépést.
Bírálók szerint ugyanakkor a két ország ily módon haladékhoz jutott, mégsem nem lehet feltételezni, hogy a következő két hónapban megnyílna számukra a bőségszaru, azaz az újjáépítési alap. De ily módon a mostani állapot is tisztítótűzzel, azaz anyagi büntetéssel ér fel, hiszen egyelőre nem kapnak pénzt, még akkor is, ha a szankciók továbbra is igen távolinak tűnnek.
Süddeutsche Zeitung
Kényes levelet kapott Brüsszelből a magyar és a lengyel kormány, miután a Bizottság előkészíti a jogállam mechanizmus beélesítését és annak nyomán visszafoghatja a támogatásokat a két ország számára. Az üzenet mindkét esetben igen lényegbevágó kérdéseket feszeget, a magyarok esetében 11, a lengyelek esetében 12 oldalon. Felsorolja a jogállamiság, a költségvetés ellenőrzése, valamint a korrupció elleni küzdelem során tapasztalt hiányosságokat. Részletesen tudni akarja, hogy a két párt miként kívánja orvosolni a bajokat.
De ez még nem a hivatalos jogállami mechanizmus kezdete, az EU nem hivatalos formában szeretne felvilágosítást kapni az aggályokra. Ha a válasz nem kielégítő, akkor viszont gyorsan beindulhat a hivatalos procedúra. Ezzel együtt dühösen a bírálók az Európai Parlamentben. Daniel Freund azért háborog, mert Budapest és Varsó már megint legalább két hónapnyi menedéket kapott. Ám arra is felhívja a figyelmet, hogy a levelek tanúsága szerint a Bizottság teljes mértékben tisztában van a demokratikus hiányosságok léptékével. Ezért nehezen lehet azt hinni, hogy a két kormány ki tudná védeni a jogállami mechanizmust, bármi is lesz a válaszüzenetben.
https://www.sueddeutsche.de/politik/eu-ungarn-polen-rechtsstaat-1.5470237
Reuters
Aggasztónak látja a magyar sajtószabadság helyzetét a választások előtt az ENSZ szólásszabadságért felelős fő szakértője. Irene Khan, a világszervezet különleges jelentéstevője azt tapasztalta Budapesten, hogy a médiaviszonyok teljesen eltorzultak, ám a tömegtájékoztatásnak tisztességes és pártatlan módon kell foglalkoznia a választással. Arra is kitért, hogy a politikusoknak nem szabad erőszakot és gyűlöletet gerjeszteniük, visszaélve a szabad véleménynyilvánítás jogával.
Ugyanakkor érzékelte a látogatás során, hogy kérdéses a sajtó sokszínűsége, és függetlensége. Ezért roppant fontos, hogy a kampány során minden jelölt azonos megszólalási lehetőséghez jusson, és hogy a közmédia elfogulatlan legyen az összes párttal, illetve képviselői helyek várományosaival szemben.
A Bizottsághoz hasonlóan ő is úgy véli, hogy az állami hirdetések javarészt a kormánybarát szerkesztőségeknél kötnek ki, márpedig ez közvetett politikai befolyásolással egyenértékű. A jelentés magyarázatként megjegyzi, hogy a Fidesz szövetségesei tartják kézben a kereskedelmi sajtó jelentős hányadát, a köztévé, illetve –rádió pedig leginkább a hatalom szócsöveként működik. A kormány tagadja a vádat, hogy aláásná a sajtószabadságot. Ugyanakkor nem válaszolt a hírügynökség kérdéseire Khan magyarországi útja kapcsán.
https://www.yahoo.com/news/u-n-expert-raises-concerns-125906874.html
Deutschlandfunk
A tapasztalatok alapján a magyar ellenzék masszív választási csalástól tart, miután a kormánypárt lehetővé tette, hogy senkinek ne kelljen kötelezően ott laknia, ahová bejelentkezett. Ennek alátámasztására az összeállítás idéz egy kárpátaljai magyart, aki legutóbb a keleti határ menti Kispaládon szavazott: „Mindenki tudja, hogy megy ez: az nyer, aki a legtöbbet fizeti”.
A szomszédos országokban, Ukrajnában, Romániában, Szerbián és Szlovákiában mintegy kétmilliós magyar közösség él. Banuta Zsófia, az Unhack Democracy civil szervezettől úgy látja, hogy Orbán igen jelentős kedvezményeket adott ezeknek az embereknek, ideértve a pénzt és az állampolgárságot. Így érthető, hogy a szívük a Fideszhez húz. Ám mennyire tisztességes, hogy olyan körzetekben döntsenek a magyarok sorsáról, ahol nem is laktak? – kérdezi a szakértő. Így idáig nem is voksolhattak volna ott, ha nem lettek volna oda bejelentve. A Fidesz-stratégia egyértelmű része volt, hogy részvételre serkentette a határon túliakat.
Akik amúgy egy sor kedvezményt élveznek: nyugdíjat, vonatutazást, vagy ingyen, vagy mérsékelt áron, továbbá Magyarországon mehetnek orvoshoz is. Ezt persze nem nézik jó szemmel az anyaország lakosai. Egyikük azzal érvel, hogy az érintettek egy doboz gyufát nem tettek arrébb magyar földön, mégis innen veszik fel a nyugdíjat.
Politico
Egy brit szakértő szerint ugyan a boszniai szerbek vezére megérdemel minden elmarasztalást, amiért fel akarja rúgni a Daytoni békeegyezményt, de a fejleményekért nagy felelősség terheli a nemzetközi közösség előző képviselőjét. Ivor Roberts, aki volt nagykövet Belgrádban, az akkori Jugoszlávia fővárosában, meg állt az Oxfordi Trinity College élén is, óva inti az EU-t attól, hogy alvajáróként belesétáljon a Nyugat-Balkán elvesztésébe, mert ezt Európa egyszerűen nem engedheti meg magának.
Az elemzés súlyos hibának tartja, hogy Valentin Inzko, aki a 26 éve kötött megállapodás alapján a nyár végéig teljes jogkörrel felruházott megbízottként ellenőrizte a dolgokat a köztársaságban, öt évvel sújtható bűncselekménynek nyilvánította, ha bárki kétségbe vonja a szrebrenicai mészárlás tényét. Tehát hogy ott 26 éve népirtás történt. Az osztrák diplomata, aki a karintiai szlovén kisebbség tagja, látni akarta, miként reagál Dodik. Ám ily módon az utóbbi jó negyedszázad legnagyobb válságát robbantotta ki, és ismerve, milyen brutális háború folyt ott annak idején, lépésével nem lehet egyetérteni.
Ráadásul pont akkor határozta el magát, amikor Európa becsapta az ajtót a térség felvételre váró államai előtt. Egy egész nemzedék álmai foszlottak szét ily módon, úgy hogy nem is igen tudnak mit ígérni népüknek az Európa-barát politikusok.
Dayton alkalmas volt arra, hogy véget vessen a véres harcoknak, de az államalapítást már nem szolgálta. Hiszen rögzítette a köztársaság etnikai megosztottságát. És azóta is megy a vita, mert az egymást váltó nemzetközi képviselők összpontosítani kívánják a hatalmat, a szerbek viszont a decentralizálás mellett vannak.
Ennélfogva most Biden igyekszik rendet teremteni az erőtlen EU helyett – Európában. Márpedig ez sokat árt az unió tekintélyének, de persze van más nagyhatalom is, amely szívesen kihasználná a légüres teret. Ha Brüsszel tényleg komolyan gondolja, hogy békét és stabilitást akar Boszniában, akkor világos menetrendet kell összeállítania a régió számára, és az út végén a tagságnak kell állnia.
Time
Az Eurázsia Csoport nevű washingtoni kockázatelemző intézet elnöke nem gondolja, hogy Putyin valóban meg akarná támadni Ukrajnát, noha már jó 100 ezer katonát irányított a közös határtérségbe, fegyverzettel együtt. Ám az esetleges háború – mondja Ian Bremmer, aki másodállásban alkalmazott geopolitikát tanít a Columbia Egyetemen – olyan anyagi veszteséggel, illetve emberáldozatokkal járna, hogy azt Moszkva semmiképpen sem engedheti meg magának.
A Kreml tagadja ugyan, hogy bármi rosszat forralna, meg azt is, hogy hadfelszerelést küld Ukrajna keleti részén a szakadároknak, Európa és az USA mégis aggódva figyeli a fejleményeket, Kijev pedig kifejezetten fél attól, hogy komolyra fordulnak a dolgok. Ám az orosz államfőt nagy valószínűséggel az vezérli, hogy próbálja valahogy helyreállítani megcsappant hazai népszerűségét. A legutóbbi közvélemény kutatás 53 %-ra teszi a támogatottságát – 9 éve nem volt ilyen alacsony. És a történelem azt mutatja, hogy ilyen helyzetben segíthet, ha harcok robbannak ki Ukrajnával.
Ám ha rászánná magát, nem lenne olyan könnyű dolga, mint a Krímben, vagy a Donbasszban, mert ott a helyi oroszok örömmel fogadták, ám a két agresszió ellene fordított több millió ukránt. Pont ezért kerülne sokba az esetleges előrenyomulás. Ukrajna a szárazföldön nem tudná legyűrni az oroszokat, akiknek politikailag azonban túl sokba kerülne igazolni a rengeteg elvesztett katonát, illetve fenntartani az elfoglalt területet. Az orosz közvélemény egyébként úgy véli, hogy egy kaland nem javítana Putyin hazai megítélésén.
Ukrajna azonban kénytelen nagyon odafigyelni a dolgokra és az EU, valamint Washington is érzékeli, hogy kemény nyilatkozatban kell óvniuk a támadástól, mert különben könnyen rossz irányba fejlődnek az események. A háború kockázata ugyan csekély, de addig senki sem nyugszik meg, amíg nem vonják vissza az orosz egységeket.
https://time.com/6122671/vladimir-putin-ukraine/
FT
A kommentár úgy ítéli meg, hogy az elkövetkezőkben a nemzeti szuverenitás híveinek áll a zászló Európában, azaz ki fog éleződni a harc Brüsszel jogköre ügyében, mert több nemzetállam, így Magyarország és Lengyelország is vissza akar venni egy sor jogot. Figyelmeztető jel, hogy Barnier, a Brexit fő tárgyalója, a két lábon járó „jó európai” a britekkel szemben következetesen képviselte a közösség alapelveit, ám most már azt mondja, az uniós jognak nem okvetlenül kell elsőbbséget élveznie, és nem kell okvetlenül befogadni migránsokat.
Hogy ily mértékben jobbra át-ot hajtott végre, abban szerepe lehet annak, hogy meg akar mérkőzni Macronnal az elnökségért. De a nemzeti szuverenitás fontos téma a magyar és a lengyel kormány, sőt a német Alkotmánybíróság számára. Igaz, utóbbi visszalépett, de az ominózus tavalyi karlsruhei állásfoglalás lovat adott a Fidesz, illetve a PiS alá. Úgy hogy kezdődik a harc a jogok visszavételéért az EU-val szemben. Merthogy az már beleszól olyan területeken is a tagállamok dolgába, ami korábban kizárólagosan nemzeti hatásköbe tartozott. Lásd a bevándorlást, noha az sok államban éles vitákat vált ki.
Ráadásul a lengyel Alkotmánybíróság nemrégiben arra jutott, hogy egyes kérdésekben a nemzeti jogot kell elsődlegesnek tekinteni az EU-s normákkal szemben. Nem kétséges, a Jog és Igazságosság el van szánva, hogy akár nyílt vita legyen az ügyből. Miközben egyértelmű a párt rosszhiszeműsége több vonatkozásban is. Csak tetézi a bajt, hogy itt két olyan dolog fonódik egybe, aminek értelemszerűen semmi köze egymáshoz: az uniós jog primátusa, illetve a bíróságok önállósága.
Az elemzés végkövetkeztetése az, hogy a továbbiakban immár egyáltalán nem egyértelmű az „mind szorosabb unió”, azaz, hogy Brüsszelnek az esetek nagy többségében okvetlenül igaza van. Így bőven belefér, hogy a legközelebbi alkotmányjogi szabályozás már a nemzetek érdekeit tükrözi majd az EU-ban.
Europe’s war over sovereignty is just beginning
