A Finn Nagykövetségen szervezett június 7-i pódiumbeszélgetésen Kőműves Anita, a Népszabadság újságírója és Tóta W. Árpád, a HVG publicistája számolt be az idén májusban rendezett helsinki konferencián szerzett élményeiről. Az Unesco World Press Freedom Day című rendezvényen a világ számos országából érkező újságíró osztotta meg tapasztalatait a hazájában jellemző, sajtószabadságot korlátozó intézkedésekről és a sajtó működését befolyásoló politikai-gazdasági tényezőkről.
Kétszázötven éve, hogy Svédországban és Finnországban kiadták a sajtószabadságról szóló rendeletet – a világon elsőként. Enne tiszteletére rendezték Helsinkiben a nemzetközi szakmai konferenciát, melyről Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke, a budapesti Finn Követségen szervezett fórum moderátora bevezetőjében kiemelte, hogy a résztvevő országokban nagyon eltérő mértékű a sajtószabadság veszélyeztetettsége.
Tóta W. Árpád [Fotó: Karvaly Bence]
Tóta W. Árpádot – saját elmondása szerint – főleg azok az országok érdekelték, ahol a sajtószabadság korlátozása kevésbé jellemző. Mint mondta, a jó példák hibáiból is sokat lehet tanulni. Emlékeztetett továbbá, hogy Finnországban is volt a cenzúrának hagyománya, mely a hidegháború idején a rendszer velejárója volt. A HVG újságírója egy másik példát említve hozzátette: Svédországban, ha kikérik a közérdekű adatokat, rendszerint meg is kapják, ám megfelelő keresőeszköz nélkül. Így az adatok rendszerezése és feldolgozása rengeteg időt vesz igénybe.
Kőműves Anita a finn államvezetés átláthatóságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, ott az állami költések legkisebb tételeit is közzéteszik az interneten, az adatújságírók dolgát is megkönnyítve ezzel. Érzékeltette ugyanakkor, hogy a skandináv országban sem tökéletes a média helyzete. Az oknyomozó újságírás a gazdasági nehézségek miatt munkaerőhiánnyal küzdő szerkesztőségekben ott is szabadidőben végzett tevékenység.
A beszélgetés során elhangzott: egy 300 ezer előfizetővel bíró finn lap könnyebben ellenáll a politikai-gazdasági nyomásnak, sokszor a hirdető adja fel a harcot, mivel nem teheti meg, hogy nem jut el egy ilyen méretű és jelentőségű olvasótáborhoz.
Kőműves Anita
Az előadók az öncenzúra veszélyeire is felhívták a figyelmet. Finnországban korábban az orosz szankcióktól tartottak, ma, hazánkban és más államokban többek között az állami vagy piaci szereplők hirdetéseinek megvonása készteti óvatosságra a sajtóban dolgozókat.
A skandináv lapok – hazánkkal ellentétben – jelentős számú külföldi tudósítót foglalkoztatnak, mert úgy gondolják, az ország kis mérete miatt nincs nagy hatással a világra, a világ azonban hatással van rá. Az is előfordul, hogy egy évre riportert küldenek Afrikába. Magyarországon nem csak ez a szemlélet hiányzik, hanem az olvasók külföldi tudósítások iránti érdeklődése is.
Weyer Balázs megemlítette Lampé Ágnes Varga Zoltánnal készített interjúját, melyben a Centrál Média tulajdonosa kifejtette, hogy – az akkor még Sanoma nevet viselő – cég eladásakor a korábbi finn tulajdonos kijelentette, hogy magyar oligarchával nem üzletelnek. Az erkölcsi értékrend mellett – jegyezte meg Tóta W. Árpád – ennek az is lehet az oka, hogy otthon el kell számolniuk az üzlet tisztaságával.
Weyer Balázs
Arra a kérdésre, hogy hazánkban miért nincs egy minden újságírót képviselő szövetség, Weyer Balázs azt mondta: ennek egyrészt történeti okai vannak, akik a rendszerváltás után kezdtek el dolgozni, távol tartották magukat a Magyar Újságírók Országos Szövetségétől, viszont a MÚOSZ ahhoz túl erős maradt, hogy egy másik jelentékeny újságíró szövetség alakulhasson. Továbbá hiányzik az a közös érdek, amit egy szervezetbe tömörülve kéne megvédeni.
