1937-2020
Elment egy újságíró, akinek szent volt a szöveg, íróként, szerkesztőként, olvasószerkesztőként. Különleges képességgel látta meg a lényegest a lényegtelen tengerében, s eredeti módon tudott tényeket úgy elemezni, hogy azokon túl mindig megjelent egyfajta filozófia, egy távolabbi fókuszból való rálátás. Szelíd volt és töprengő, inkább kérdezett, mint kijelentett, inkább meggyőzött, mint rábeszélt. Ízléssel nyúlt mindenhez, ami kultúra, legyen bár színház vagy klasszikus zene, festmény vagy szobor, kiállítás vagy tánc. Alaposság, tényszerűség, széles körű tájékozottság jellemezte, s egyfajta konok kérlelhetetlenség a minőséggel szemben.
Volt újságíró és főszerkesztő a Szolnok megyei Néplapnál, rovatvezető és olvasószerkesztő a Népszabadságnál, dolgozott a Társadalmi Szemlénél. Támogatta a tehetségeseket, szeretett és tudott is tanítani: információelméletet, médiaismereteket, internetes újságírást, s tanórákon túl, baráti beszélgetéseken világlátást. Közelképtár címmel jelent meg kötete, a magyar tudományosság és művészet hazai és határon túli kiválóságaival készített interjúiból.
Büszke volt kispesti születésére, s arra is, hogy gyerekként együtt focizott Puskás Öcsivel. Újságíróként, szerkesztőként, tanárként úgy volt egy-egy csapat része, hogy a közös egész lebegett mindig a szeme előtt: önzetlenül tudott örülni mások sikerének, számos szakmai gól mögött az ő „gólpassza” áll.
Ötvennégy évig élt együtt pedagógus feleségével, két fiuk született. A mindig mosolygó és energikus Kati három éve ment el, olyan űrt hagyva maga után, amelyet semmilyen hétköznapi rutin, megszokás nem segíthetett már feloldani. Nekem közeli, jó barátaim voltak mindketten.
Ebben a harsány világban most egy csendes töprengővel kevesebben lettünk megint.
Doros Judit
