Kilencvennyolc éves korában, 2018. február 20-án elhunyt Nemes László író, újságíró, műfordító – értesítette a család a MÚOSZ-t.
Nemes László hetven éven át volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja.
„1938-ban kitüntetéssel érettségiztem a budapesti Zrínyi Miklós reálgimnáziumban, de az akkor már a numerus claususnál is szigorúbb törvények miatt nem tanulhattam tovább. Textilgyárban dolgoztam, 1940 tavaszán emigráltam, egy évig építészetet tanultam, 1941-ben önként jelentkeztem az angol hadseregbe. Közlegényként szolgáltam öt évig a Közel-Keleten (Szíria, Libanon, Egyiptom, Észak-Afrika) és Olaszországban. Leszerelésem után 1946 végén sikerült hazatérnem; 1947-től a Szabad Nép külpolitikai rovatában dolgoztam; 1948 márciusában kötöttem házasságot Fehér Klárával. 1949 tavaszán, a Rajk-ügy kezdetén, mint gyanús, megbízhatatlant, kitettek a szerkesztőségből. 1950-től 1956-ig az Irodalmi Újság olvasószerkesztője, főmunkatársa voltam. 1940-ben jelent meg az Athenaeumnál Két világ című, bűnrossz első regényem. 1976-tól nyugdíjba vonulásomig, 1980-ig voltam újra teljes állásban: a Nagyvilág olvasószerkesztője voltam.
1996-ban elhunyt feleségem emlékére 2003-ban Fehér Klára-irodalmi díj elnevezéssel alapítványt létesítettem a díj névadójának humanista szellemében író fiatal magyar írók támogatására. Az alapítványt 2004-ben a magyar Írószövetségtől a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz helyeztem át.
14 regényem, egy novelláskötetem, feleségemmel, Fehér Klárával közösen írt öt útikönyvünk, körülbelül 25 regényfordításom jelent meg; néhány színműfordításomat Budapesten és vidéken mutatták be” – olvasható pályájáról a Szépírók Társasága honlapján.
