Mindig mindent megmondanak előre (általában Kötcsén vagy Tusnádfürdőn). Előre bejelentették a civilek zaklatását, a kormányprogrammá emelt irracionalitást új keretbe foglaló sorosozást, és most azt is, hogy a sajtó lesz a következő ellenség. Hargitai Miklós írása a Népszavában.
Mindig mindent megmondanak előre (általában Kötcsén vagy Tusnádfürdőn). Előre bejelentették a civilek zaklatását, a kormányprogrammá emelt irracionalitást új keretbe foglaló sorosozást, és most azt is, hogy a sajtó lesz a következő ellenség. Nem úgy általában a média, nem az a része, amelyik a Fidesz kiszolgálásából él az adófizetők pénzén, hanem a többi, a maradék.
A játék nem babra megy. Láttuk, hogy mit jelent, ha ez a kormány valakit ellenségnek tekint. Átéltük személyesen, a Népszabadságnál (és most nemcsak az immár jogerősen törvénytelennek minősített lapbezárásra gondolok, hanem arra is, hogy az ottani újságírókkal szemben elkövetett sorozatos jogtiprást a magyar állam összes illetékes szerve hónapokon át tétlenül nézte), és közelről figyelhettük akkor is, amikor a támadások szervezett lejáratássá, fizikai erőszakká fajultak konkrét sajtómunkásokkal szemben. A módszereket és a társadalmi reakciókat letesztelték, mindenki tudja, mire számíthat(unk), mint ahogyan azt is, kitől lehet esetleg segítséget remélni.
A kormány és a kormányoldali média – ideértve az állami tévét, rádiót és hírügynökséget is – hosszú ideje a törvényen kívüliség állapotában él. Pedig a jelen médiaszabályozást a Fidesz-KDNP írta saját magának, rajtuk kívül semelyik politikai erő támogatását nem élvezi. Mégis, az elmúlt hónapok médiakonfliktusaiban visszatérő elem, hogy a kormányzat, illetve a pártsajtó lép át nagyonalúan a sajtójogon (kötetnyi ügyet lehetne felsorolni az újságírók parlamenti kitiltásától a 444-es kollégával szembeni durva atrocitásig), miközben a megtámadott média semmi mást nem tesz, mint amit az alkotmány és a médiatörvény a feladatául előír. Azt már tényleg csak a tréfa kedvéért írjuk ide, hogy a magyar alaptörvény (szintén saját márkás Fidesz-termék) a kormányt bízza meg az államműködés törvényességének biztosításával – a legkevesebb, ami elmondható, hogy ez a sajtóval kapcsolatban nem sikerült, ami akkor is súlyos kormányzati mulasztásnak minősülne, ha nem maga a kormány sértené meg folyton a maga kénye-kedve szerint írt sajtótörvényeket.
Bő egy hónap múlva elkezdődik a választási kampány, amelynek a hetedik éve regnáló kabinet úgy fut neki, hogy ex katedra ellenséggé nyilvánítja a szabad választások legfontosabb külső kellékeit, az információtovábbításban és a hatalom kontrolljában is pótolhatatlan szerepű újságírókat. Történelmi tapasztalat (a saját tapasztalatunk a saját történelmünkből), hogy ilyet csak az tesz, aki fél a sajtótól. Az Orbán-kormánynak – a háta mögött a bekebelezett megyei lapokkal, a teljes közmédiával, az egyetlen országos frekvenciájú rádióval, a két kereskedelmi tévécsatorna egyikével, a második leglátogatottabb hírportállal, két országos napilappal, számtalan hetilappal, a települési-önkormányzati sajtó közel 100 százalékával, meg a teljhatalmú, de a kormányzati jogsértések fölött rutinszerűen szemet hunyó médiahatósággal – csak akkor van oka félni, ha olyasmi van a rovásán, ami a nyilvánosság elé jutva érdemben befolyásolhatja a választás kimenetelét.
Ők szóltak, és mi is időben szólunk: ez a tét.
Forrás: Népszava, 2017. július 27.
