Hosszan tartó betegség után, 92. évében elhunyt Földes Imre Erkel Ferenc-, Prima és Moholy-Nagy-díjas zenetörténész, aki 2025-ben kapott Vastollat.
Földes Imre Budapesten született 1934. március 8-án. Mivel édesanyja felsőfokon zongorázott, és ez nagy mértékben meghatározta érdeklődését és pályaválasztását. Zongoratanulmányait 1943-ban a Goldmark Zeneiskolában kezdte, 1949 és 1955 között a budapesti Zenei Gimnázium és Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés szakán tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakát végezte el Viski János növendékeként 1955 és 1960 között. Nagy hatást gyakorolt rá Bárdos Lajos; diplomamunkáit (kantáta, vonósnégyes) Farkas Ferenc vezetésével készítette el (1962).
Már tanulóévei alatt rendszeresen tartott barátainak zenetörténeti, zeneelméleti órákat a lakásán, zenei ismeretterjesztő köröket, táborokat vezetett Budapesten és Gödöllőn. 1961-től 1966-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zenetörténet-, zeneirodalom-, zeneelmélet- és szolfézstanára, 1961 és 2003 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének zenetörténet- és szolfézs-zeneelmélet-tanára volt. A ’60-as, 70’-es években a Magyar Iparművészeti Főiskolán zenetörténetet, zeneelméleti alapismereteket tanított. kórust alapított.
1971-től tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatán zeneelméletet, szolfézst és zenetörténetet. 1966-tól főiskolai tanár, 1971-től egyetemi docens, 1997-től habilitált egyetemi tanár. Tanított az ELTE-n, az Eötvös József Kollégiumban és az Országos Közművelődési Központ Karnagyi Továbbképzőjén is. Nyugalmazását követően speciális kollégiumokat tartott; zenei-művészettörténeti tanulmányutakat szervezett és vezetett Itáliába, Németországba, valamint fesztiválokra Ausztriába és Lengyelországba.
Oktatási intézményeken kívül is széles körű zenei ismeretterjesztő tevékenységet végzett Budapesten és vidéken. 1960-tól majd’ 60 évfolyamon keresztül tartott zenetörténeti, zeneelméleti, művelődéstörténeti előadássorozatot a budapesti TIT József Attila Szabadegyetemén. A Magyar Rádióban 1972 és 1977 között Magyar zeneművek, 1976 és 1981 között Mindenki zeneiskolája, 1996 és 2001 között Zenetörténet mindenkinek címmel tartott előadássorozatokat.
A hét zeneműve sorozat keretében 25 előadása hangzott el. Előadásokat, szakmai továbbképzéseket tartott Magyarországon kívül a világ számos helyén. Ismeretterjesztő tevékenysége során különös figyelmet szentelt a 20. századi zenének és a kortárs magyar szerzők munkásságának. Nyilvános beszélgetéseket folytatott magyar zeneszerzőkkel, amelyek jórészt nyomtatásban is megjelentek (Harmincasok, Metszet).
Széles körű társadalmi tevékenysége során számos tisztséget töltött be, többek közt volt a TIT Budapesti Ismeretterjesztő Társulat Zenei Szakosztályának elnöke, a FÉSZEK Művészklub alelnöke, majd tiszteletbeli alelnöke), a Zenetanárok Társaságának (ZETA) tiszteletbeli választmányi tagja, a Kodály Zoltán zeneszerző, zenetudós, zenekritikusi Ösztöndíj-bizottság tagja. Az Ifjú Zenebarátok (Jeunesses Musicales) Magyarországi Szervezete tiszteletbeli tagjának választotta. A Bárdos Lajos Társaság, a Liszt Ferenc Társaság, a Magyar Haydn Társaság, a Magyar Kodály Társaság, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság tagja volt.
