2026. március 16., már majdnem este hat óra. Kíváncsi emberek gyülekeznek a Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány kiállítótermében. Sok az ismerős, van, akit a meghirdetett esemény vonzott be, de akadtak páran, akik egy másik kiállításról jöttek át egy közeli utcából.
Érdeklődésük oka pedig, hogy nem mindennapi módon ezen a patinás helyszínen nem csupán rajzok lógnak a falon, hanem gondolatokat ébresztő írások is, vizuális próza formájában.
Az ötletet a kiállításhoz Molnár Valéria Az És grafikusai 1960–1979 című könyve adta, melyet az esemény alatt be is mutatunk a nézőknek. Az Élet és Irodalom hasábjain nem csupán írások szerepeltek, de a rajzok is önálló alkotásként ébresztettek gondolatokat az olvasókban. Ezt az ideológiát folytatja a kiállítás koncepciója is: a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának, valamint a Karikatúra és Művészeti Szakosztálynak 25 művésze 110 művel, kész történetekkel lepi el a galéria falait. Vannak közöttük karikatúrák, rajzok, novellák, humoros cikkek, festmények és mémek is.
Egy kedélyes beszélgetéssel kezdünk. Molnár Valériát kérdezem a könyvéről, valamint az izgalmas kutatómunkáról és arról, ami mögötte állt. Az ÉS különlegessége az volt, hogy az irodalmat összekötötte a szociográfiával és a napi politikával. Megtudjuk, hogy Valéria nem csupán átnézte az archívumokat, hanem gyakorlatilag a közel kétéves kutatómunka alatt a művek között élt. Az Arcanum digitális adatbázisában, valamint az Élet és Irodalom szerkesztőségében 1100 művész 7700 alkotását dolgozták fel.
Bár nagyon sok remek munka volt a „kosárban”, kellett egy szempont, amely szerint bekerülnek majd a könyvbe. Így került sor azokra a rajzolókra, akik több mint négy évig publikáltak, legalább 19 rajzzal. A kiválasztott 51 művész közül 10 nő volt, a legfiatalabb pedig a megjelenés idején 19 éves.
Halász Géza, a Karikaturista Szakosztály elnöke folytatja a sort. Beszédében megemlíti az Élet és Irodalom jelentőségét a hatvanas években, amikor a művészet lassan elkezdett megújulni és nyitni a külvilág felé, a szocreál pedig lassan szürreálissá vált. Majd a karikatúra műfajához híven szó szerint humoros vizekre eveztünk. Bemutatja Humorország Karikatúramánia nevű szigetét, ahol az Alsó- és Felsőhumorfalva között vékonyak a határok, Kartonfalvából a fiatalok mémgyárakba járnak dolgozni, és mindenki mindenben ludas.
Végezetül pedig a már ekkor vidám közönséget két fiatal, tehetséges stand-up (Stand-up Budapest, valamint a Dumaszínház Workshop) előadó repíti a humor felhőkarcolói közé.
Szőke Dániel, aki néha eltéved a mecseki erdőkben előadások előtt, arról beszél, hogy miként lehet taxizni egy rendőrautóval, hogyan tájékozódik döglött galambok segítségével, és miért gondolja róla John Malkovich, hogy hajléktalan.
Nényei Zoárdnak pedig konfliktuskerülőként meggyűlik a baja az óvodás motoros bandákkal, de indul Uszonypuszta sellő politikusaként, és az oviban ő a legfiatalabb szülő, pedig igazából nem is apuka. Ebben a jó hangulatban nyitom meg a kiállítást, ahol meleg borral és hideg pogácsával fogadjuk a vendégeket, vagy valami ilyesmi.
A kiállító művészek pedig: Alex Fidler, Bojcsuk Iván, Császár Tamás, Csikós György Lajos, Deák Kázmér, Fábry Tímea, Fenekovács László, Gedeon Péter, Halász Géza, Kazinczy Tamás, Keczely Gabriella, Kós Mihály, Marabu, Mező István, Nemes Zoltán, Pápai Gábor, Rák Béla, Rozs Borbála, Sajdik Ferenc, Szerényi Gábor, Tettamanti Béla, Tónió, Török Tivadar, Urszinyi Fehér Csaba, Vén Zoltán, valamint az Élet és Irodalom jeles grafikusai Molnár Valéria könyvének tolmácsolásában.
