Telt ház és szakmai kíváncsiság jellemezte azt a február 24-i KPRSZ PRaliné Klub eseményt, amelynek során Sarusi István beszélgetett egykori kollégájával, ifj. Vitray Tamással, a National Geographic magazin magyar kiadásának nemrég leköszönt főszerkesztőjével.
A rendezvény nem csupán egy karrierút felidézése volt, hanem mélyreható elemzés arról, hogyan maradjon releváns az ismeretterjesztés egy olyan korban, ahol a figyelem az egyik legszűkösebb erőforrás.
A beszélgetés első felében a résztvevők a modern újságírás talán legnehezebb területére eveztek. Válaszokat kaptunk arra milyenek az olvasási szokások, a National Geographic magazin olvasóközönségének jellemzői. De ifj. Vitray Tamás az aktuális trendek összefüggéseire is rávilágított. Megtudhattuk tőle, miért olyan kihívásokkal tűzdelt területe a tudományos ismeretterjesztés az újságíró szakmának. Emellett a könyv- és magazinpiaci sajátosságokba; munkásságának főbb szakaszaiba is bepillanthattunk.
Prezentációja során ifj. Vitray Tamás főszerkesztői filozófiájának megfelelően a magyar vonatkozású tartalmakra koncentrált, de nem maradhattak el a külföldi (kép)riportok sem. Így a számára legemlékezetesebb témák, fotók és anyagok készítésére is fény derült, mivel a főszerkesztői székből nézve a legnagyobb kihívás nem csupán a tartalom előállítása volt, hanem a narratíva megtalálása is.
„A magazin szíve a globális látványvilág, de a lelke a hazai történetekben rejlik” – érzékeltette az egyensúly fontosságát Vitray, aki következetesen törekedett arra, hogy a magyar vonatkozású tartalmak ne csak „kitöltsék” a lapot, hanem szerves részét képezzék a nagyvilág történeteinek.
Az esemény ereje a kötetlenségben rejlett. Sarusi István és ifj. Vitray Tamás párbeszéde nem egy „faggatózós” interjú volt, hanem egy szakmai eszmecsere, amelyben az egykori kollégák a közös munka örömét és a szakma kihívásait is meg tudták mutatni. Az este bizonyította, hogy a tudományos újságírás nem a száraz adatokról szól, hanem az emberi kíváncsiságról – legyünk akár a szerkesztőségben, akár a közönség soraiban. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a szakmai és a laikus közönség egyaránt megtalálhatta a számára legizgalmasabb témát.
