Amikor az 1980-as évek elején pár magyar hegymászó célul tűzte ki a Himaláját, még nem voltak szponzorok által finanszírozott serpacsapatok, előre megszervezett és kiépített alap- és magashegyi táborok, ismert mászóútvonalak és oxigénpalack sem. Volt viszont 50 dolláros valutakeret, ipari alpinmunkából félretett pénz és egy makacs mondat: „felmegyünk”.
Innen indul az a három expedíció – Satopanth 1983, Himalcsuli 1985, Sisapangma 1987 –, amelyekkel a magyarok először léptek be a Himalája világába, és megszerezték az első magyar Himalája-csúcsot, majd az első magyar nyolcezrest.
Erről az időszakról és a csúcsmászásokról beszélgettünk – a MÚOSZ Borászati, Idegenforgalmi és Környezetvédelmi Szakoszályának rendezvényén – Vörös László, Cinóval, aki mindhárom expedíción részt vett és ott volt a sikeres csúcsmászók között.
A részletes beszámolót tartalmazó, eredeti fotókkal fűszerezett beszélgetést itt nézheti meg:
1983 – első magyar Himalája-expedíció
1983 őszén indult el az első magyar Himalája-expedíció Indiába, a 7075 méteres Satopanth csúcsát megcélozva. Tizenkét magyar hegymászó, több mint két évnyi szervezés, 500 kiló felszerelés – ám nem támogatta őket szponzorok hada, sem az azóta kiépült professzionális expedíciós ipar.
Vörös László beszélt arról, hogy 1983-ig magyar hegymászók csak a Pamír magas hegyeibe jutottak el, szovjet segítséggel. A Himalája számukra csak képeslapokon létezett. Ekkoriban döntött úgy két sportegyesület – a Vörös Meteor és az OSC –, hogy megszervezik az első magyar Himalája-expedíciót. A célról és a hozzá vezető útvonalról mindössze annyi információjuk volt, amennyit egy képeslapon láttak.
Az alaptáborig, a 4200 méteren fekvő Tapovanig mindössze 8 serpa segítette a csapatot, feljebb pedig már serpák nélkül haladtak. A kezdetleges felszerelés, a nehéz terepen, jégfalak megmászása, a több száz méter fix biztosítókötél behelyezése, sziklapárkányon ülőbivakban éjszakázás, a szakadó hó, az időjárás rosszra fordulása, valamint a helyismeret hiánya is extra nehéz körülményeket teremtett. Ezek közepette történt végzetes tragédia egyik társukkal, Jankovics Lászlóval, aki megcsúszott és 400 méteres mélységbe zuhant.
Bár az expedíció tagjai már a baleset előtt is a hegyről való lejövetel mellett döntöttek, ám így is több váratlan helyzettel, lavinával, élelemhiánnyal és elbontott alaptáborral kellett szembesülniük.
1985 – első magyar csúcshódítás a Himalájában
1985 tavaszán indult útnak a második magyar Himalája-expedíció. Célpontjuk a 7893 méteres Himalcsuli (Himalchuli) volt a nepáli Himalájában.
A pénzügyi háttér ekkor is fapados volt, ezért a nehezebben mászható oldalról – amelynek jóval alacsonyabb volt az mászási engedély díja, vágtak neki a csúcsnak. Ám az időjárás és a helyismeret hiánya is okozott további nehézségeket a hegymászóknak. Az Alaptábortól a hármas táborig 1200méter fíx kötelet feszítettek ki. Egy 120 méteres és egy 80 méteres jégfalat is ki kellett mászniuk.
A 180–200 km/órás széllel érkező vihar pedig áldozatokat is követelt: két hegymászótársuk, Csanádi Sándor és Greskovits Péter életét.
Felvetődött az is, hogy lehet-e tovább menni egy ilyen tragédia után. Végül a csapat többsége a csúcstámadás mellett döntött, és siker koronázta a vállalkozásukat.
1987 – Sisapangma: az első magyar nyolcezres
Két évvel később, 1987-ben jött a következő mérföldkő: a Sisapangma (Shisha Pangma), a legkisebb, 8000 méter fölötti hegy Tibetben. Ez lett a harmadik magyar Himalája-expedíció, egyben az első magyar nyolcezres-csúcsmászás célpontja.
Dr. Nagy Sándor vezette a hihetetlenül hosszú utazással fűszerezett 68 napos expedíciót. A teljes felszerelést magukkal utaztatták, cipelték Budapestről. A legtöbbet vonatokon és buszokon utaztak.
Bár ekkor már a legkönnyebben mászható 8000-rest választották, ám a körülmények itt sem voltak optimálisak. Hegyi vezetők, serpák és oxigénpalack továbbra se támogatta a magashegyi táborok kiépítését és a csúcsmászásukat. Viszont volt jégfal, éjszakáztak frissen kivájt hóbarlangban, és éheztek a nem megfelelő élelmiszerek miatt.
1987 októberében azonban magyar hegymászók először álltak egy nyolcezres Himalájabeli csúcson.
Vörös László hegymászó azóta is járja a magas hegyek világát, legutóbb 2024-ben mászott a Himalájában.
