Az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) június 2-án és 3-án tartotta tisztújító közgyűlését Budapesten. Részvevői határozottan bírálták a magyar kormány politikáját, ami szerintük is veszélyezteti a demokráciát és a sajtószabadságot. A sors különös játéka, hogy egy nappal később a kormány elnapolta annak az „ellehetetlenítési törvénynek” a bevezetését, amely a legtöbb bírálatot kapta. Az alábbi interjú a tanácskozás második napján készült: Ricardo Gutiérrezzel*, az EFJ főtitkárával Lázár Patricia beszélgetett.
Mit csinál tulajdonképpen az Európai Újságíró Szövetség?
A szövetség egyik szerepe az újságíró-szervezetek közötti szolidaritás erősítése. Tehát nem egyéni újságírók, hanem újságíró-szervezetek szövetsége vagyunk, országos szintű újságíró szakszervezeteket vagy más újságíró-szövetségeket fogunk össze. A szövetség célja, hogy szolidaritási hálózatot hozzon létre a tagszervezetek között. Ez azt jelenti, hogy tanulunk egymástól, és támogatjuk egymást.
Ha például a Belarusz Újságíró-szövetség arra kér bennünket, hogy támogassunk egy akciót egy belarusz börtönben lévő újságíró kiszabadítására, akkor európai szinten tudunk fellépni, ami számunkra könnyebb, mert ezen a szinten működünk. A Belarusz Újságíró-szövetségnek sokkal nehezebb európai szinten megbirkózni egy ilyen kihívással. Összefoglalva: Mi vagyunk az újságírók hangja európai szinten. Ez azt is jelenti, hogy kapcsolataink, rendszeres megbeszéléseink vannak az európai kormányközi szervezetekkel. Mint például az Európai Unió, az Európai Bizottság, az Európai Parlament.
Kormányközi szervezetek?
Ez kormányokat összefogó szervezeteket jelent. Például az Európa Tanács 47 kormányt képvisel. Az EBESZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 52 résztvevő államot számlál. Ezek tehát kormányokat képviselő testületek. És amikor ezeknek a testületeknek valamit meg kell vitatniuk az újságírókkal és képviselőikkel, akkor nem minden egyes országgal tárgyalnak. Az EFJ tárgyal velük, mert mi képviseljük az országos újságíró-szervezeteket. Az Európai Unió és más kormányközi testületek együttműködő partnerként tekintenek ránk. Olyanok vagyunk, mint egy szakszervezet, tehát nem a médiát képviseljük, hanem a médiában dolgozó embereket.
Mondok egy példát. Ha az Európai Bizottság egy médiával kapcsolatos irányelvet akar elfogadni és végrehajtani, természetesen szüksége van az Európai Parlament támogatására, de konzultálnia kell az irányelv által érintett ágazat érdekelt feleivel is. Tárgyalni fognak a médiamunkásokat képviselő EFJ-vel, és a médiatulajdonosokat képviselő szervezetekkel. A médiamunkásokat egyetlen szervezet képviseli, az EFJ. De a médiatulajdonosoknak több szervezetük is van. Tehát a munkaadókat öt, hat, hét szervezet képviseli. Nekünk csak egy van, és ez jó is így, mert erősebbek vagyunk azáltal, hogy egyetlen szervezetünk van.
Ugyanez a helyzet országos szinten is. Ha Magyarországon készül egy médiatörvény, akkor általában a MÚOSZ-szal (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) és a Sajtószakszervezettel valamint a médiatulajdonosokkal kell egyeztetni, és figyelembe venni, hogy a törvény által közvetlenül érintett emberek mit gondolnak az adott törvényről. Nem kötelező betartani, amit mondanak, de kötelező meghallgatni őket, konzultálni velük. Ezért fontos tehát, hogy európai szinten is legyen egy képviseleti szervezet, mert azon a szinten is születnek döntések. A legjobb példa erre az EMFA, az európai médiaszabadságról szóló törvény. A törvényre vonatkozó vitákban az újságírók érdekérvényesítésének hatékony és fontos eszköze voltunk, mert amikor a bizottság tudni akarta, hogy mit gondolnak a tervezetről maguk az újságírók, minket, az EFJ-t kérdezett meg.
Néhány évvel ezelőtt ajánlásokat fogadtak el az újságírók biztonságáról. Az ajánlás közzététele előtt természetesen meg kell kérdezni az újságírót: Mire van szükséged, hogy biztonságban legyél? Ezt nyilván egyeztetniük kell valakivel. Kivel? Nem minden egyes országos szintű újságíró-szervezettel, mert hetvennégy tagunk van. Ez természetesen azt jelenti, hogy mi viszont mindegyikkel konzultálunk az ügyben. Az EMFA-val kapcsolatos álláspontunk elfogadásához egyeztettünk mind a hetvennégy tagszervezetünk képviselőivel.
Ez már lezajlott? Vagy még folyamatban van?
Folyamatban van, mert az országok most kezdik el elfogadni és alkalmazni az EMFA-t, és nekünk tudnunk kell, mi történik országos szinten.
Az „elfogadás”-sal kapcsolatos segítség mit jelent pontosan? Kialakítani, hogy hogyan építsenek rá a gyakorlatban?
Nem, ez az újságíróknak nyújtott segítség országos szervezeti szinten annak érdekében, hogy tudják, mit kell tenniük. Tisztában legyenek vele, hogy mi a fontos számukra. Mert az EMFA új szabványokat vezet be az újságírás védelmének biztosítására. Természetesen egyes kormányok nem fogják ezt szigorúan végrehajtani. Tehát szükségünk van rá, hogy az országos szervezet elmondja nekünk, mi történik, és akkor mi is elmondhatjuk nekik: „Nézzék, mindezek fényében érdemes fokozott figyelmet szentelniük az EMFA 5. cikkelyének. Mert a jelenlegi alkalmazása helytelen.” Tehát országos szinten tudunk segítséget nyújtani a végrehajtással kapcsolatban.
Csak az újságírók országos szervezeteivel tárgyalnak?
Néha igen, de néha kormányokkal. Két héttel ezelőtt találkoztam a horvát kulturális miniszterrel, és rámutattam néhány hibára, mert úgy gondolták, hogy egy országos jogszabály elfogadása nélkül is végre tudják hajtani az EMFA-t. Ezért elmondtam neki, hogy a horvát kormánynak törvényt kell alkotnia az EMFA alkalmazásáról, és előtte természetesen tárgyalnia kell a horvát újságíró-szövetséggel és az újságíró-szakszervezettel, valamint a médiatulajdonosok szervezetével. A sajtószabadság védelmében jártam el. Tehát időről időre találkozunk országos szintű vezetőkkel, a kormány embereivel, és közvetlenül tudunk tárgyalni. Ez a szövetség egyik szerepe.
Egy újságíró, aki nem egyénileg, hanem egy országos szervezeten keresztül kommunikál önökkel, milyen egyéb kérdésekkel vagy problémákkal tud az EFJ-hez fordulni?
Bármilyen kérdéssel, bármilyen problémával fordulhatnak hozzánk. Például részei vagyunk az európai sajtószabadság elleni támadásokat figyelő rendszernek. Van egy MFRR (Media Freedom Rapid Response) nevű platform. Ezen keresztül jelenthetjük az egyes eseteket. Ha egy újságírót megtámadnak, ha egy újságírót zaklat egy politikus, akkor riasztást tehetünk közzé. Érdemes szétnézni a következő platformokon: a Media Freedom Rapid Response és az Európa Tanács újságírók biztonságát szolgáló platformja (Council of Europe Platform for the Safety of Journalists) nyilvános adatbázisok. Meg lehet nézni például a Magyarországról szóló adatokat. Ezeken a platformokon riasztásokat teszünk közzé. Az Európa Tanács platformja esetében pedig arra kérjük a kormányt, hogy reagáljon ezekre a riasztásainkra. Például, ha Orbán Viktor zaklat vagy megfélemlít egy újságírót Magyarországon, akkor mi kiírhatunk egy riasztást. Az Európa Tanács pedig felkéri a magyar kormányt, hogy reagáljon a riasztásra. Ez egy úgynevezett „soft power” eszköz. Jelenleg, azt hiszem, kétezer riasztásunk van. Ezt a platformot tíz évvel ezelőtt indítottuk el az Európa Tanáccsal közösen. És nem mi vagyunk az egyetlen résztvevője a programnak. Tizenkét vagy tizenöt szervezet tehet közzé figyelmeztetéseket. Ezek a riasztások nagyon tényszerűek. A legtöbb esetben megfélemlítésről van szó, de vannak gyilkosságok is. Jelenleg, azt hiszem, ötvenhat európai újságíró-gyilkosság adatai vannak fent. Azért is fontos, hogy ezekről az esetekről nyilvántartást vezessünk, mert a kormányoknak szokása azt mondani, hogy „igen, vannak problémák a médiaszabadsággal, de…”. Érti. Érdemes tehát megnézni az oldalt: minden egyes esetre rá lehet kattintani. Például: itt van az a grúz újságíró, akit börtönbe zártak. Először is, itt olvasható a riasztás, a tények. Aztán ott vannak a frissítések. Mi történt azóta, hogy a riasztást kiadtuk? És az adott ország reakciója, így elolvashatjuk, mit mondott az ügyről a grúz kormány. Ez nagyon fontos, mert így hosszú távon is nyomon követheti az ügyeket.
Emellett minden évben közzéteszünk egy jelentést, egy összefoglalót az adatokról, az új trendekről. A legutóbbi jelentésből például kiderül, hogy az egyik új jelenség a deepfake bevetése az újságírók ellen. Tehát a deepfake-kel videót gyártanak, amin az újságíró látszólag olyasmit mond, amit valójában soha nem mondott. Ez az eszköz szintén egy módja az újságírók elleni újfajta támadási trendek azonosításának. A jelentések nagyon átfogóak, széles körűek. Elkerülhetővé teszik, hogy a kormányok azt mondják: „Ó, a sajtószabadsággal csak Törökországban és Azerbajdzsánban van probléma.” Nem, ez nem igaz. Most már egész gyűjteményünk van az esetekről, és összefoglaló táblázataink a riasztások számáról. Ez alátámasztja például, hogy a sajtószabadsággal mindenhol vannak problémák, nem csak a szokásos gyanúsítottaknál. Ami pedig segít nekünk a kormányokat cselekvésre késztetni, mert bizonyítja, hogy nem légből kapott gondolatokról van szó.
Honnan tudnak az esetekről?
A szövetség tagszervezetei szólnak nekünk. Tehát, ha egy újságírónak problémája van, a saját szövetségéhez fordul. Ha pedig ez a dolog országos szinten jelentősnek bizonyul, akkor a MÚOSZ vagy a Sajtószakszervezet szól nekünk, és elmondja: „Itt egy komoly ügy. Kérem, tegyék fel a platformra.” Így hivatalos feljegyzés készül az ügyről, és az államnak kötelessége reagálni. Ez a megnevezés és megszégyenítés eszköze.
Azonban a szövetség sok más tevékenységet is folytat. Két fő területünk van: az egyik a médiaszabadság védelme, ahol az veszélybe kerül, a másik pedig az újságírók munkakörülményeinek ügye. Mindkét téma egyformán fontos. Álláspontunk szerint, ha valóban pluralista, független és hiteles médiát akarunk, akkor sajtószabadságra és jó munkakörülményekre egyaránt szükség van.
Alapértékeink közé tartozik, hogy ugyanolyan elkötelezettek vagyunk mindkét témakörrel kapcsolatban. Európai, kormányközi szinten szakszervezetnek számítunk. Ez különbözteti meg az EFJ-t más sajtószabadságért dolgozó szervezetektől. A többi médiaszabadság-szervezet nem szakszervezet, nem képviselnek újságírókat. Tehát ezzel a fajta reprezentatív erővel csak mi rendelkezünk, a többiek nem.
Mi történik a budapesti közgyűlésen, mi az esemény fő célja?
Először is, a jelenlegi magyar helyzet miatt döntöttünk úgy, hogy idén Budapestre jövünk. Itt vagyunk, 74 újságíró-szervezet képviselője 44 európai országból, és azért pont ide jöttünk, mert tudjuk, hogy a magyar újságírók helyzete jelenleg nagyon nehéz. Ez tehát jelzés, üzenet, hiszen mindig oda megyünk, ahol szükség van ránk. Úgy döntöttünk, hogy Magyarországon tartjuk az idei közgyűlésünket, szolidaritást vállalva a magyar újságírókkal és médiaszakemberekkel, illetve szintén ezért tartottunk egy kerekasztal-beszélgetést is a magyar helyzettel kapcsolatban. Tudatos jelzés, hogy itt vagyunk. Jöttek kollégák Azerbajdzsánból, Törökországból: „nagy Európát” képviseljük, nem csak az EU-t. Ez is fontos dolog, az Európa Tanács 46 tagállamában vagyunk jelen. Van egy orosz tagszervezetünk is, természetesen már külföldön működnek, mivel Moszkvában feloszlatták őket, így Párizsba költözött az újságíró-szövetségük.
Holnap indítványokat fogunk elfogadni. Néhány közülük a magyar helyzettel foglalkozik. Van egy átfogó indítvány a magyar médiaszabadsággal kapcsolatban, egy indítvány az ügynöktörvényről és egy indítvány az LMBTQ-kérdésről. És erről a 120 küldött fog szavazni, akik európai újságírók tömegeit képviselik, ez tehát erős üzenet a magyar kormány számára. Minden európai újságíró úgy gondolja, hogy a magyar LMBTQ-törvény rossz.
Van egy indítvány a sajtószabadságról és a médiapluralizmusról Magyarországon. De a résztvevők módosításokat is kezdeményezhetnek. Például itt egy indítvány arról, hogy kérjük az Európai Bizottságtól a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetését. Természetesen nem fogjuk megszüntetni a hivatalt, de kérhetjük a bizottságot, hogy intézkedjen ez ügyben. Ez egy egyszerű példa. De itt van egy másik példa: az LMBTQ-törvényről szóló indítvány. Az indítvány végén konkrét, végrehajtható lépések találhatók, amelyeket meg fogunk tenni. Nem csak blabla. Cselekszünk.
Mennyire csak az ilyenkor szokásos lépések megtételéről van szó, és mennyire új stratégia alkotásáról? Úgy tűnik, hogy komoly újító, kreatív munka folyik a közgyűlésen. Mennyire igaz ez?
Ez egy roppant kreatív folyamat, mert minden ötlet a szövetség tagjaitól származik. Néhány indítvány nagyon általános. Mások inkább konkrét témára fókuszálnak, például a mesterséges intelligenciára. Több mint 24 indítványunk van, például az újságírók mentális egészségének védelmével kapcsolatban. Ezen a téren jelentős problémák merülhetnek fel: kiégés, poszttraumás stressz szindróma és így tovább. Bármelyik tag javasolhat indítványt, majd ezekkel kapcsolatban mindenki módosítási javaslatot nyújthat be. Az egyes újságírók úgy vehetnek részt, hogy az országos tagszervezetükkel beszélnek, és a szervezet képviselője vesz majd részt a tárgyalásokon. Az indítványokat minden résztvevő egy hónappal a közgyűlés előtt kézhez kapja, így van idejük megvitatni azt a szervezeten belül.
Lázár Patricia
*Ricardo Gutiérrez az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) főtitkára, amely Európa legnagyobb újságíró-szervezete, és 44 országban több mint 295 000 újságírót képvisel. A belga Le Soir napilap korábbi újságírója, a Brüsszeli Szabad Egyetem (ULB) vezető előadója. Tagja a Belga Sajtótanácsnak (CDJ) és az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) Végrehajtó Bizottságának.
E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
