Amint arról április 29-én mi is hírt adtunk, a Magyar Hang mögött álló cég, az Alhambra Press egy másik, egyelőre névtelenségét megőrizni kívánó hazai médiavállalkozással együtt panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz tiltott állami támogatás miatt. A Telex május 12-én hosszú cikkben mutatja be az ügy hátterét, jelenlegi állását és várható hatását.
A panasz konklúziója, hogy a kormány narratíváját követő, kormánybarát tulajdonban lévő médiát jogsértő eszközökkel juttatták versenyelőnyhöz, de az egész ügy léptékét az mutatja igazán, hogy a panaszhoz benyújtott közgazdasági elemzés szerint kamatokkal együtt 441 milliárd forintnyi tiltott állami támogatást kellene visszajuttatni az államkasszába. Ekkora a kár, amit a kormány médiapolitikája okozott 2015 óta.
Azért is brutális ez a következtetés, mert a magyar média egészében, azaz minden rádióban, tévében, online és nyomtatott sajtóban összesen 384,4 milliárd forint értékben vásároltak reklámot 2024-ben. Tehát a panasz szerint a magyar kormány egy teljes év médiában hagyott reklámköltésénél is nagyobb léptékű pénzzel torzította a magyar sajtót 2015 és 2023 között.
A panaszt alátámasztó közgazdasági elemzést Kai-Uwe Kühn, az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának korábbi vezető közgazdásza jegyzi. Jelzésértékű, hogy egy olyan szakértő áll a panasz mögött, aki korábban pontosan belelátott az uniós versenypolitikai ügyekbe, és egykori kollégái fogják vizsgálni a panaszt. Kühn persze nem egyedül dolgozott a beadványon, magyar és külföldi szakemberekből álló csapat áll a panasz mögött, és nemzetközi médiafigyelem kíséri az ügyet. Kühn nyilatkozott a Financial Timesnak, jelent meg anyag a témáról a Bloombergen, a holland közszolgálati csatornán, és az EB Versenypolitikai Főigazgatósága is kapott már újságírói kérdést az ügyben.
Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója szerint ennek az érdeklődésnek és nyomásnak is hatása lehet arra, hogyan és mikor reagál az EB a magyar panaszra. Korábban, 2019-ben is érkezett már Magyarországról panasz az állami hirdetések torzító hatása miatt az EB-hez, akkor a beadvány mögött a Mérték Médiaelemző Műhely, a Klubrádió és Jávor Benedek akkori európai parlamenti képviselő állt. Arra a panaszra azóta sem reagált az EB.
„A mostani beadványban szerintem az a kulcs, hogy leválasztja a politikai szintről a kérdést, és tisztán a piac torzítására, a szabad verseny korlátozására fókuszál. Így szerintem az EB Versenyjogi Főigazgatóságának is sokkal könnyebb döntést hoznia, hiszen ez a szakterületük” – magyarázta Lukács, aki szerint épp ezért vizsgálja a beadvány a baloldali kormányok idején is ugyanezt a kérdést, hozzátéve, hogy 2010 óta azért a Fidesz sokkal nagyobb léptékben használta már az állam hirdetési gépezetét.
Lukács szerint 2019-ben még azt gondolhatták az EB-nél, hogy Orbán kormánya kezelhető, mostanra azonban már egyértelmű lett, hogy a magyar miniszterelnök nem az Unió pártján van, és közben a világban is nagyobb lett az érdeklődés a magyarországi helyzet iránt. Lukács Csaba így abban bízik, hogy ezek a tényezők arra késztethetik az EB-t, hogy gyorsan foglalkozzon a beadvánnyal.
Kühn arra alapozza az elemzését, hogy az uniós jog szerint a hirdetések terén egy állami szereplőnek is úgy kell viselkednie, mint egy piaci szereplőnek. Egy reklám akkor sikeres, ha minél több emberhez eljut, egy állami hirdetőnek is elvileg ez lenne a célja. A gazdasági elemzés azonban arra a következtetésre jut, hogy a magyar állam a hirdetéseivel nem ezt a logikát követi, hanem inkább jutalomként osztogatja a neki kedves újságoknak, online oldalaknak, tévéknek. Az elemzés több példán keresztül mutatja be ugyanazt a folyamatot: egy ponton kormányhoz közeli tulajdonba kerül egy médium, ekkor az állami hirdetések mértéke az adott cégnél a piaci hirdetésekhez képest jelentősen megugrik, és ez így is marad, amíg ez a médium kormányközeli érdekkörben van.
Ehhez a piactorzító beavatkozáshoz a 2015-ös G-nap után új rendszert épített ki a kormány, több új szabályozással. Létrehozták a központi médiabirodalmat, a KESMA-t, ami alá behúzták szinte az összes kormányközeli tulajdonban lévő médiumot, és az egész bekerült a Mediaworks irányítása alá.
Az összes megyei lapot, az Origót, a Borsot vagy a Hír TV-t működtető céggel létrejött a teljes médiapiacot leuraló óriás, amit a kormány gyorsan nemzetstratégiai jelentőségűvé tett, ezzel eltakarítva az útjából bármilyen itthoni versenyjogi vizsgálódást. Ennek a cégnek az átláthatóságát nehezítve a Mediaworks 2022 óta nem közöl adatokat arról, hogy pontosan kik hirdetnek nála. A mostani beadvány szerint a KESMA-t fel kellene darabolni a magyar médiapiac helyreállításához.
Az EB-hez eljuttatott panasz azt is elég világosan levezeti, hogy milyen álca mögé bújt a kormány a kormányzati kommunikációs közbeszerzések kiírásával, és a Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) kiépítésével. Ez a rész többek között a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) korábbi munkájára támaszkodik, amely végigvezette, hogyan maradt egyedüli „versenyzőként” talpon az állami kommunikációs megbízásoknál Balásy Gyula két cége, a New Land Media és a Lounge-csoport, az a konzorcium, amely az Átlátszó összesítése alapján 293,7 milliárd forint értékű állami megbízást nyert el az elmúlt években.
Az Európai Bizottság szóvivője egyelőre annyit mondott, hogy a panasz feldolgozása folyamatban van. A panaszosokat képviselő uniós versenyjogra szakosodott ügyvédi irodától Oliver Bretz azt nyilatkozta a Financial Timesnak, hogy nyilvánvalóan tiltott állami támogatásról van szó, és ha nem a médiáról, hanem egy másik szektorról lenne szó, az Európai Bizottság nem ülne ennyit a beadványon.
Ha a bizottság végül vizsgálatot indít az ügyben, az már önmagában jelzésértékű lenne, főleg az ellen az ország ellen, amely egyedüliként szavazott nemmel arra az EU-s médiaszabadságról szóló rendeletre, amely például előírja, hogy a cégeknek az állami hirdetéseken és pénzügyi támogatásokon keresztül befolyó közpénzekről is számot kell adniuk.
A teljes cikk elolvasható a Telexen.
Kiemelt kép: Telex
