Rendkívüli közleményt tett közzé Panyi Szabolcs közösségi oldalán, miután az Orbán-kormány kémkedés miatt feljelentette az oknyomozó újságírót.
„Közlemény és segítségkérés lehetséges forrásokhoz
A magyar kormány kémkedés miatt tett feljelentést ellenem, legalábbis erről beszélt ma Gulyás Gergely a kormányinfón. Oknyomozó újságírók megvádolása kémkedéssel egészen példa nélküli a 21. században egy európai uniós tagállamtól. Ez tényleg a putyini Oroszország, Belaursz és a hasonló rezsimek sajátja.
Mivel már több mint egy évtizede dokumentálom, hogyan hálózzák be orosz kémek és érdekek a magyar politikát, valószínűleg én vagyok most a legkevésbé meglepődve ezen a fejleményen.
Annak ellenére, hogy a magyar kormány egyre több jel szerint a Kreml szövetségeseként működik, és egyre több intézkedése az orosz mintát másolja, én azért továbbra is bízom abban, hogy a magyar állam bizonyos szeleti, illetve a magyar igazságszolgáltatás még azért a magyar, nem pedig az Oroszországi Föderáció alkotmányának kíván megfelelni.
Nem hogy nem kémkedtem soha – a saját oknyomozói munkámra úgy tekintek, hogy az egyfajta újságíró kémelhárítói munka, kezdve a magyar külügyminisztérium orosz meghekkelésének feltárásától egészen mondjuk Georg Spöttle működésének bemutatásáig.
Az ilyen hazug vádakkal szemben, mint amiről Gulyás ma beszélt, sokkal könnyebben tudnék védekezni a nyilvánosságban, ha nem újságíró lennék, és nem kötne a forrásvédelem. Számomra viszont még ebben a helyzetben is ez a legfontosabb, mivel az a hivatásom alapja. Ez azt jelenti, hogy például nem fedhetem fel, hogy újságíróként kitől és milyen információkat kapok, például Magyarországon, a magyar kormányzati és állami szférán belül is.
Amennyiben nem lennék újságíró, most fel tudnék sorolni rengeteg olyan tényt, amiből világosan kiderülne: teljesen kizárt, hogy rólam a magyar állam tényleg elhiggye, hogy kémkedek. Hiszen ebben az esetben bizonyos találkozóim, bizonyos személyekkel való kapcsolattartás, bizonyos információk megszerzése soha meg sem történhetett volna.
Viszont ez a teljesen igaztalan vád most arra kényszerít, hogy több részletet osszak meg arról a konkrét nyomozásomról, melynek részeként egy minden jelek szerint titkosszolgálati eszközökkel lehallgatott beszélgetést folytattam egy bizalmas forrással. Normális esetben a most következő információknak majd egy kész cikk, illetve az íródó könyvem fejezeteiben kellene szerepelnie, nem pedig itt. (De senki nem aggódjon, szerepelni fognak majd ott is.)
2023 óta nyomozok konkrétan azon gyanú után, hogy Szijjártó Péter és orosz tisztviselők kapcsolata esetleg túlmegy a törvényes határokon. A megvágott, nyilvánosságra hozott hangfelvételen is szóba kerül, hogy Szijjártó és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kommunikációját európai uniós titkosszolgálatok rögzítik. Azok a részek már kevésbé kerültek bele, ahol arról beszélek, hogy ezen kommunikáció alapján erősen felmerül az Oroszország érdekében végzett politikai hírszerzés és befolyásoló ügynöki magatartás gyanúja.
Ezek borzasztó súlyos vádak, amit ráadásul a dolog természete miatt rendkívül nehéz bizonyítani. Oknyomozó újságíróként az én eszköztáram pedig eleve korlátozott: senkit nem tudok kényszeríteni rá, hogy leüljön velem beszélgetni, és elmondja nekem az igazat. Vagy hogy adjon nekem dokumentumokat. Éppen ezért tart, tartott ennyi ideig összeszedegetni az információkat. És ezért beszéltem azzal a bizonyos bizalmas forrással is (miközben tudtomon kívül ezt rögzítették).
Súlyos állítások mellé súlyos bizonyítékok is kellenek – azt hiszem, hogy ezeket részben azért már sikerült összegyűjtenem. És ennek során semmiféle kémkedést nem végzetem.
Továbbá semmilyen külföldi titkosszolgálattal nem működtem együtt Szijjártó Péter lehallgatásában, megfigyelésében – ezzel szemben az történt, hogy a Szijjártó és Lavrov kommunikációjáról évekkel korábban keletkezett információkat, részinformációkat próbáltam utólag begyűjteni, megerősíttetni.
Többek közt azt – és mint már írtam, erről szól a lehozott felvételen hallható pár mondat is – hogy a már jóval korábban rögzített Szijjártó-Lavrov kommunikáció milyen csatornákon, milyen telefonszámokon zajlott. És hogy létezhet-e esetleg olyan titkos, az orosz által ügynöki kommunikációra rendszeresített csatorna, amiről senki nem tud. Vagyis használhat-e Szijjártó Péter egy olyan telefont és telefonszámot vagy más eszközt, amit eltitkol mindenki elől a magyar külügyben.
Azon európai nemzetbiztonsági szolgálatok számára, melyek Szijjártó és az oroszok közti illegitim, politikai hírszerzés gyanúját felvető kommunikációt rögzítettek, semmilyen információértékkel nem bírt az a két telefonszám, amelyen a magyar külügyminiszter rendszeresen hívta Lavrovot. Ez a két szám előttük régóta ismert volt. Én próbáltam kideríteni, hogy lehet-e esetleg egy harmadik, negyedik stb. szám is a Szijjártó-Lavrov közti kommunikációban – olyanok, amiket európai szolgálatok láttak, de a magyar külügyben ezekről nem tudnak. Erről, és nem másról van szó.
Ez azonban a forrásommal folytatott beszélgetésünknek, illetve az én kutatásaimnak csak az egyik fele volt. A másik, ennél is súlyosabb téma, amiről számtalan, a kormányzat működését ismerő forrástól is igyekeztem információkat kideríteni, a következő:
EU-s és NATO-s nemzetbiztonsági szolgálatainál ismereteim szerint legalább 2016-2017 óta olyan információk keletkeztek, hogy magyar kormányzati repülőgépeken, illetve magyar kormányzati figurák által használt magángépeken nagy összegű készpénz, illetve drágakő érkezhet Oroszországból. Legalább hat különböző ország tisztviselője számolt be ilyen információkról.
Ezeket az információtkat nem magyar célszemélyek vagy magyar infrastuktúra lehallgatásán vagy megfigyelésén keresztül rögzítették. Hanem például lehallgattak két orosz tisztviselőt, akik erről fecsegtek, vagy egy szállítmány előkészítésével bízták meg őket.
Kutatásaim során Szijjártó és Lavrov kommunikációja mellett tehát azt is megpróbáltam így kideríteni, hogy a kormányzati gépek, illetve a magángépek repülései során hogyan végzik a csomagok átvilágítását, ki- és bepakolását, melyik tisztviselő jellemzően mekkora táskákkal utazik. Moszkvából több csomaggal érkeznek-e esetleg haza, mint amennyivel kimentek, idehaza pedig jellemzően hogyan lehet megoldani, hogy a hasonló szállítmányok mondjuk egy delegáció vagy a reptéri személyzet számára minél kevésbé legyenek feltűnőek.
Pontosan tudom, hogy ez is nagyon súlyos gyanú, és éppen ezért nem is kívántam volna még ennyit sem írni róla – de miután nem tudom, még mit kívánnak megvágva kihozni a beszélgetésből, és az alapján milyen mondvacsinált okkal – pl. terrorizmus előkészülete stb. – akarnak még megvádolni, azt gondolom, hogy ennyit most meg kell osztanom a nyilvánossággal.
És vézetetül, hogy miért kutatom mindezt.
Rengeteg, a magyar állam, és köztük a kémelhárítás működését is ismerő magyar forrásom elmondása szerint az orbáni rendszerben egyszerűen nincs olyan független állami szerv, ami valódi nyomozást folytathatna, jelzéseket küldhetne, eljárhatna, ha felmerül annak a gyanúja, hogy egy magas rangú kormánytag kémtevékenységet folytat.
A kormánytagok azok, akik utasítják a titkosszolgálatokat, a kormány fogalmazza meg a politikai elvárásokat – sajnos láthattunk erre nagyon konkrét esetet, nagyon részletes információkat a Direkt36-nak köszönhetően –, a titkosszolgálatok pedig eszköztelenek és hatáskörük sincs rá, hogy egy kormánytagot érintő kémelhárítási nyomozást lefolytassanak.
Mindig is tudtam, hogy nehéz fába vágom a fejszém, amikor elhatároztam, hogy én viszont csakazértis végigjárom ezt a történetet, és megpróbálom legjobb tudásom (és néha túlzott rámenősségem) segítségével felggyöngyölíteni ezt a gyanút is. De azt gondolom, hogy a mai Magyarországon nagyon kevesen tudják és merik ezt megtenni, ezért kötelességemnek éreztem, hogy én viszont megkíséreljem.
Így jutottunk el odáig, hogy ma az Orbán-kormány – melynek továbbra is tagja Szijjártó Péter – tudva a terveimről és pontosan sejtve, hogy ez számukra mekkora kockázatot jelent, elővágásként pont engem kezd most el kémkedéssel gyanúsítani.
Magyar hazafi vagyok, a magyar nyilvánosságot szolgálom, oknyomozó újságíróként a hatalom elszámoltatása a feladatom. Ettől sem a rezsim politikai színháza, sem jogi fenyegetései nem tudnak eltántorítani.
Ha megosztod ezt a bejegyzést, megköszönöm.
Még inkább megköszönném, ha jelentkeznének nálam biztonságos csatornán (spanyi kukac protonmail pont com) a magyar kormánygépek, illetve a politikai elit által használt magángépek gyanús csomagszállításairól információval rendelkező személyek.
Különösen érdekelne a budapesti reptér kisgépes terminálján az ilyen jellegű csomagok kezelése, illetve az, hogy a magyar kormánygépekre a táskákat hogy, hol pakolják fel és le. Akadnak-e esetleg néha utasok nélküli, vagy egy-két utassal, de rengeteg nagy táskával forduló járatok. Kik azok konkrétan, akik ilyen információ birtokában lehetnek? És hasonlók.
Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget!”
