Sajtónapi főhajtással emlékezik 2026. március 13-án (péntek) 14 órakor a NÜB – Nácizmus Üldözötteinek Egyesülete a Magyar Újságírók Országos Szövetségével (MÚOSZ) közösen a Horthyliget gyűjtő- és deportálótábor újságíró áldozataira.
A megemlékezésen – Varga Tamás szobrászművész Boráros téri emlékművénél (a HÉV-megállóval szemben) – beszédet mond Arató András, a Klubrádió vezetője, Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító lelkésze, illetve a NÜB Országos Egyesület nevében dr. Schiffer János elnök.
„Mivel a Horthyliget neve a mai magyar társadalmi köztudatban ismeretlen, a tábor az emlékezetpolitikában nem jelenik meg, a Nácizmus Üldözötteinek Egyesülete a Horthyligetre internáltak emlékére emlékjelet állított a holokauszt 80. évfordulóján. A tervezésre Varga Tamás szobrászművészt kértük fel. Ez az emlékjel a Horthyligetre, majd innen a haláltáborokba hurcolt magyar újságírók, jogászok, művészek névsorát tartalmazza. A Horthyliget áldozatait nemcsak a származásuk, hanem a világnézetük és a Horthy-rendszerrel szemben álló politikai meggyőződésük miatt is üldözte a hatalom. Idén is a magyar sajtó napja alkalmából emlékezünk rájuk, és felhívjuk a figyelmet azokra a mai sajtómunkásokra – újságírókra, tévésekre, rádiósokra, közösségi médiában jelen lévő influenszerekre – is, akiket a mindenkori hatalom igyekszik ellehetetleníteni”, fogalmaz dr. Schiffer János, a NÜB Országos Egyesület elnöke.
A Horthyliget gyűjtő- és internálótábor 1944 márciusától működött a Csepel-szigeten, a Weiss művek egyik lebombázott gyártelepén, a mai Szigetszentmiklós, Tököl és Csepel határában. Több száz zsidót tartottak fogva, a kor neves újságírói közül itt raboskodott Kecskeméti György, Mohácsi Jenő, Tábori Kornél, Vidor Gyula, Jemnitz Sándor, az írók közül Török Sándor és Szatmáry Sándor. De nemcsak újságírókat deportáltak ide, hanem a rendszerre veszélyesnek tartott jogászokat is, köztük Beck Salamon ügyvédet, s üzletembereket, így Bródy Lászlót, a Hungária Nyomda elnök-vezérigazgatóját. Az ártatlanul odahurcolt embereket – akiket szuronyos magyar honvédek őriztek – a lebombázott repülőgépgyárban olyan munkákra osztották be, mint vagonpakolás, szénlapátolás, romeltakarítás. Horthyliget foglyait 1944 júliusában több transzportban deportálták Auschwitzba és más haláltáborokba. Sokan meghaltak annak következtében is, hogy Csepel szigetét 1944. július 30-tól súlyos légitámadások érték, és a tábor nem rendelkezett óvóhellyel. A helyet – ahol mintegy fél év alatt csaknem 600-an raboskodtak – 1944 augusztusában zárták be.
„A zsidó származásuk miatt internáltaknak először a Rabbiképző Rökk Szilárd utcai – ma: Scheiber Sándor utca – épületében kellett jelentkezniük, amely akkor »ideiglenes toloncházként« működött, több nap után innen szállították őket Horthyligetre, a mai Szigetszentmiklós határába. Nem a tábor eredeti helyén szerettük volna az emlékjelet elhelyezni, hiszen az a hely annyira kiesik, hogy szinte senki nem venné észre. Azért választottuk a Boráros teret, mert a toloncházból a Horthyliget felé arra vitték a foglyokat, és ez eléggé forgalmas hely ahhoz, hogy sokan észrevegyék, meglássák és elgondolkodjanak rajta. Varga Tamás szobrászművész alkotására gyerekírással vannak ráírva a mártírok nevei”, teszi hozzá Schiffer János.
