André Libik emlékére
Vetítést követően Rózsa Péter beszélget Dénes Gáborral, a film Balázs Béla díjas rendezőjével 2026 február 26-án 17.30-kor a Táncsics-Rát teremben.
André Libik, mint alkotó, sikeres embernek érezhette magát. Egyszerre volt magyar, német, európai és világpolgár.
Apja jómódú, sikeres vállalkozó. Édesanyja a holokauszt borzalmai elől öngyilkosságba menekült. A kamasz André jelen volt, amikor a dráma bekövetkezett, és ez a trauma meghatározta egész életét. Megpróbálta az érzelmeket kizárni az életéből. Kitartóan csak célratörő, racionális döntéseket igyekezett hozni.
Nem kedvelte a verseket, a lírát, az érzelmeket, de a szép női formák, a kalandok egész életét meghatározták. Tanult Sárospatakon, Svájcban, egyetemre is ott járhatott volna, de 1950-ben megzsarolták, hogy hazatérjen. Filmes karrierjét a háború után vegyészként kezdte, majd félbeszakította vegyipari tanulmányait.
Felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de hamar ki is rostálták. Ezután, mint vegyésztechnikus, bekerült a filmgyárba, és ellhatározta, hogy filmrendező lesz. Mivel három nyelven beszélt anyanyelvi szinten, a főiskolai kirúgás után fordításokból élt. Balázs Béla esszéit ő fordította le először németről magyarra, de mire a könyv megjelent, ő már disszidált és nevét levették a címoldalról.
