Bár központi fekvése miatt sokszor elmegyünk előtte, és megcsodáljuk monumentalitását, szépségét, az is lehet, néha lövünk egy-egy képet is róla, illetve adventkor felkeressük az előtte levő vásárt, de valljuk meg őszintén, nem igazán jut eszünkbe, hogy belülről is megcsodáljuk ezt a gyönyörű épületet.
Január közepén ezen változtattunk, mert lehetőségünk nyílt egy szakmai látogatásra. Így a Kommunikációs és PR-szakosztály, illetve a BIK tagjai bejárták ezt a pompás épületet.
Sokan nem is tudják, de a Parlament mellett, a MOL Campus után a főváros második legmagasabb épületébe lépünk be, melyet neoreneszánsz stílusban építettek, római katolikus főszékesegyháznak. Az 1851-es építésének kezdetét követően igen viszontagságos volt a sorsa, míg nem 1905 őszén fel nem szentelték, ekkor már Szent István tiszteletére.
A történetéről, érdességeiről, látnivalóról konkrétan kötetnyi anyag jelent már meg, az interneten, és a weboldalakon megtalálunk róla mindent, és remek idegenvezetőket is találunk a megismeréséhez, mi inkább most nézzünk körül a pompás épületben.

A szemet kápráztató márvány és műmárvány borítású belső térbe lépve a lélegzetünk is elakad, azt sem tudjuk hova nézzünk, először csak bolyongunk, fotózunk, gyönyörködünk. Dedák Angéla, turisztikai vezető információiból mindent IS meg lehet tudni. Például, hogy eleink ezt a burkolatot a falfestés helyett választották, és hogy a műmárvány nem csak tartósabb, és változatosabb, de drágább is volt, mint a márvány. Természetesen azért a szobrok és a fő elemek carrarai márványból vannak…
Az első, ami egyértelműen szembetűnő a főoltár, menjünk hát közelebb! Az impozáns szentély, oszlopsorral körülvett, főoltárának baldachinja alatt áll a bazilika névadó szentjének carrarai márványból faragott szobra, kezében az apostoli és királyi hatalom jelképeivel: a kettős kereszttel és az országalmával. Ez igen kivételes, hiszen nem szoktak király szobrot tenni az oltárra Jézus helyett, de itt a Vatikán engedélyezte.
A fantasztikus oszlopsor mögött bronz domborművek sorozatát láthatjuk, ezek a Szent István király életéhez kapcsolható életképek, Szent István legyőzi Koppányt, Asztrik apát megérkezik Rómából a Szent Koronával, Pannonhalma megalapítása, Szent István átadja az intelmeket Szent Imre hercegnek.
De nem tudunk nem elcsodálkozni a szószéken sem! Nem egyszerűen csak egy szemet gyönyörködtető remekmű. Olyan akusztikája van, hogy annak idején semmiféle hangosítás nem kellett a hatalmas templomtérben a misékhez, mindenhol hallható volt az ige.
Felfelé is érdemes nézni, hiszen egy elképesztő mennyezet és főleg kupola magasodik felettünk, ami az egyik legnagyobb az országban. Ráadásul a legszebb is, az biztos. Különlegessége, hogy nem a látvány csal, nem freskók néznek vissza ránk a magasból, hanem a javarészt Velencében készült üvegmozaikok! Túl azon, hogy szebb összképet biztosítanak, tartósabbak és könnyebben javíthatóak is, ezért választották annak idején ezt a díszítést, nem kis örömére a ma látogatóinak.
Az egyes képekről és a kupolateret körülvevő szobrokról részletes leírásokat találunk, Viszont, akit konkrétan érdekelnek, annak érdemes utána olvasnia, vagy helyben ismertetőt igénybe vennie. Mi, vezetőn jóvoltából, mindent megtudhattunk, de az egy külön cikk lenne, inkább merüljünk el a csodákban!
Mert van még miben, hiszen a kupoláról levéve tekintetünket elénk tárul a híres, hatalmas orgona, mely egyértelműen uralja az oltárral szemközti teret. Az arany borítású, fa „orgonaszekrény”, benne a sípokkal ezernyi fotóra érdemes látványt nyújt. Külön érdekessége, a homlokzatból kiálló trombitasor.
Az eredetileg 65 regiszteres orgona a többszöri felújítás folyamán 93-ra bővült, 22 nyelvjátéka van, és most figyeljünk, 7544 sípja, melyek közül a legnagyobb 10,5 méter, míg a sort legkisebbként egy 5 milliméteres zárja. Csodás lehet itt egy orgonakoncert, akinek lehetősége van, hallgassa meg!
De induljunk el körbe! Hiszen nem kevésbé impozáns oltárok sora veszi körbe a központi teret, melyek legalább annyira szépek és mondanivalóval telítettek, mint a főoltár.
Egyértelmű, hogy utunk elsőként a Szent Jobbhoz vezet, ami Szent István királyunk kézfeje. Hányatott sorsáról rengeteget lehetne írni, mi most „csak” megcsodáltuk a hatalmas ezüstből készült ereklye tartóban elhelyezett ereklyét, melyet az augusztus 20-i körmenetnél körbevisznek a környéken.

Ezután jöhetnek az oltárok! Mindegyikről lehetne írni egy regényt, kiemeltek a Szent Adalbert oltár, a Szent Kereszt oltár, a Szent József oltár, a Szent Imre oltár, a Nagyboldogasszony oltár és a Szent Cecília oltár. A korábban említett Szent Jobb, a Nagyboldogasszony oltárnál található.
Érdemes néhány szót szólni az üvegablakokról is! Természetesen a háborúk következtében nem az erdeitek, de óriási szerencsére megmaradtak a feljegyzések róluk, ezért pontos másukat tudták elkészíteni, így ugyanazon a képeken át szűrődik be napsugár felénk, amit felszenteléskor láthattak az emberek a templomtérben.
Viszont, nehogy azt higgyük, hogy azzal, hogy végigbóklásztuk és megcsodáltuk minden pontját a Szent István Bazilika belső terének, végeztünk, és mehetünk dolgunkra! Szó sincs róla, hiszen igazi különlegességek várnak még ránk a hatalmas, díszített ajtókon belül! Az altemplom építészeti kialakításának megszemlélése után következett az igazi különlegességek birodalma, a kupola tér és a 65 méteres magasságban található körterasz!
Lehet csigalépcsőt választani akár fel, akár le irányban, de bizony ez testmozgást igényel. Vagy választhatjuk két lépésben a lifteket, ez viszont várakozással jár. A végén mindenképpen lépcső vár ránk a kupolatérben, de ennek óriási előnye, hogy egészen különleges látványban lesz részünk.
A teraszra kiérve meg lehetne próbálni leírni azt a panorámát, ami elénk tárul a pesti oldal legmagasabb épületének tetejéről, de reménytelen vállalkozás lenne! Ezt át kell élni, látni kell! Bár az időjárás most nem volt kegyes hozzánk és a ködben igen korlátozott volt a kilátás, így is életre szóló élménnyel gazdagodtunk.
Koránt sem ért véget a látványosságok sora, ugyanis a csigalépcsőn lefelé haladva elérkezünk a kincstárba, a mesés szakrális tárgyak birodalmába. A terület nem nagy, de minden tárgy hihetetlen értéket képvisel. Legtöbbjüket jelenleg is használják különféle egyházi eseményeken.
Külön érdekesség a Mindszenty József hercegprímás, bíboros emlékvitrin, ahol személyes tárgyai éppen úgy helyet kaptak, mint egyházi eseményeken használt ruhája, eszközei. Ilyen gyűjtemény egyben csak itt található.
A leplek érdekessége, hogy van, amelyik a sűrű szövéseknek, arany fonalnak, betéteknek köszönhetően akár 25-30 kg-ot is nyom, így nem is olyan egyszerű a viselése a miséken. Az egyik lepel érdekessége, hogy a Krisztus „képet” Sisi hímezte saját kezűleg, majd utólag került fel a miseruhára, ami egyébként is egy csodálatos darab.
Mielőtt elbúcsúznánk ettől a mesteri alkotástól, ejtsünk néhány szót a harangokról is, hiszen ez elmaradhatatlan kísérője a templomoknak, és legalább ezek hangját élvezhetjük, ha az orgonát nem is szólaltatják meg mindig. Ez most azért is aktuális, mert a kis toronyban lévő harangok felújítás alatt vannak, így a máskor csak ünnepek alkalmával megszólaló, Szent István harang hangját élvezhetjük minden nap! Mély, öblös hangját 9250 kg-os súlyának és mesteri öntésének köszönheti, amivel egyben az ország legnagyobb harangja is.
Kilépve a bazilikából még vessünk egy pillantást a monumentális homlokzatra, melyen Jézus Krisztus szavai olvashatók: „Ego Sum Via Veritas Et Vita”, „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”. A szoborcsoportban találjuk Szűz Máriát, a kisded Jézust, magyar királyokat, szenteket és a 12 apostolt. A hatalmas korinthoszi oszlopok és az egész homlokzat nagyságot, méltóságot sugároz, tekintélyt parancsol. Éreztetve a szemlélővel, hogy Európa egyik legnagyobb szakrális épülete előtt áll.
Mi minden vár ránk ebben a fenséges fővárosi bazilikában? Leírni képtelenség, és nincs is értelme! Egyszerűen rá kell szánni az időt és fel kell keresni! Külön élményt jelent, ha ottjártunkat összekötjük egy orgona koncerttel, ami már önmagában is egy életre szóló élmény! Csak bíztatni tudunk mindenkit a látogatásra, mert hatalmas élmény!
Köszönjük a lehetőséget és a vezetést Dedák Angélának és Lovász Dénesnek, illetve az összes ott dolgozó kollégának!
Kiemelt kép és további képek: a szerző felvételei






