Az évadzáró sorozatomban Cserhalmi György, a Nemzet Színésze volt a vendégem, december 10-én, a MÚOSZ-ban. Nagy volt az érdeklődés és nem véletlenül.
Sok, sok évet kihagyva, újra a színpadon áll. Az Örkény Színház színpadján láthatjuk, a Székfoglaló című, lenyűgöző előadásában, ahol megidézi a gyerekkorát, a szüleit, a testvéreit, a rokonait, az emberré válásának történetét, a betegségét, fájdalmat, dühöt, örömet, veszteséget és még sok minden mást.
Ezt a témakört jártuk körbe és lenyűgöző volt az őszintesége, a nyíltsága és az öniróniája is. Felesége, Erzsébet súlyos betegsége idején egy éven át éjjel nappal vele volt és a hosszas és őszinte beszélgetéseik olyan szembenézése volt önmagával, az életével, amelyre nagyon kevesen képesek, de ő megtette.
Évek óta naplót ír, és ami lenyűgöző, hogy a megszólalásaiban nincs semmi szerepjátszás. A kérdésekre válaszolva úgy mesél, mintha a legszűkebb baráti körében ülne. Köztudott, hogy nagyon sikeres pályafutását szakította meg a betegsége, de állta a sarat ugyanúgy, mint filmvásznon, a színpadon és a katedrán is. A Kaposvári Egyetem színművészeti karán, ahol ráérzett arra, hogy két ember lakik a diákjaiban, egy elfojtott és egy manipulált, a tekintélyelvű rendszernek köszönhetően. Így aztán a megfelelési kényszer vezérli őket, ami azért baj, mert aki nem szabad, az nem tud igazat mondani, csak hazudik és a színészet nem ezen alapszik.
Ezt felismerve, azt mondja, hogy ő nem tanította, hanem felszabadította a tanítványait és büszke arra, hogy mindegyik megtalálta a helyét a színházi világban. Beszéltünk édesanyjáról, Varga Magda operaénekesnőről, aki által már gyerekként neki is a Debreceni Csokonai Színház lett a második otthona. Igazából, szinte beleszületett a színházi világba azután, hogy a debreceni nevelőintézetet is megjárta. Kérdésemre, hogy meg tudott-e bocsájtani ezért az édesanyjának, nevetve válaszolt, hogy felnőtként már igen, hiszen az, hogy ő színész lett, abban az édesanyjának nagy szerepe volt.
Szóba került lánya, Sára, aki filmrendező és az első, a Drága besúgott barátaim című filmje is, amelynek megvalósításában fontos szerepet játszott. Élvezettel hallgattuk, a féléves amerikai kalandozását a kilencvenes évek elején, és a nagysikerű rendezését a közelmúltban a székesfehérvári Vörösmarty Színházban Reginald Rose:Tizenkét dühös ember című darabjáról és arról is, hogyan telnek a hétköznapjai. Köszönjük, ezt a felejthetetlen estét!
