Újabb izgalmas fotós egyéniséggel B. Molnár Bélával találkoztunk az „Ami a képek mögött van” című sorozatunk 2. részében. A megrázó erejű képekről, alkotáslélektani kérdésekről Dénes Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező, a sorozat ötletgazdája beszélgetett a művésszel.
B. Molnár Béla szinte minden fontos közéleti eseménynél jelen van, volt és fáradhatatlanul dokumentálja az élet eseményeit, rengeteg képen, a saját szemén keresztül.
B. Molnár Béla ugyan szerényen hárítja a fotóművész-definíciót. Fotósnak, dokumentátornak, az események krónikásának tartja magát. 18 éve jár az itthoni társadalmi megmozdulásokra, tüntetésekre. Az elkapott pillanatok, a tömegből felragyogó ikonikus szépségű portrék vitathatatlanul művészi értéket képviselnek, és kortársai véleménye szerint is forrásértékűek a történész kutatók számára.
Több mint 500 eseményről eddig 15000 képet készített. Az elnyomottak és a kisebbségek pártján áll: portréja Setét Jenőről, a feledhetetlen roma polgárjogi aktivistáról, vagy „Az alkotmány nem játék” címen meghirdetetett tüntetésen feltűnő Rózsa Milánról ma már az emlékezésben segítenek. „Felháborodom, tehát vagyok”-idézhetjük Bálint György szavait, ahogyan B. Molnár Béla fáradhatatlanul rögzíti közelmúltunk szégyenletes pillanatait is. 2007 augusztus 25-én indult el így először, amikor a Magyar Gárda alakuló ülésére vonultak a gárdisták a Köztársasági Elnöki Palota elé. Elmondása szerint nem félt, fotózta a „deli legényeket”, majd később a neonáci tetoválásokat a Hősök terén vonulóknál.
A sötét időket idézők ellen fellépőket rendszeresen fotózza az Ellen-Emlékműnél a Szabadság téren, és felejthetetlen a legutóbb a Dankó utcában készült két portré: Iványi Gáborról, és az iskola bezárásról értesülő édesanyáról. Újpesten pedig a „Város mindenkié”, a kilakoltatás ellen fellépő csoport küzdelmét örökítette meg.
A keleti pályaudvari menekültek irányított, teátrális elhelyezését szinte kerülte. Nem akart az emberek kiszolgáltatott helyzetével visszaélni. De sikerült ott is egy emlékezetes pillanatot elkapnia. -. Látunk egy gyermekeire büszkén néző édesanyát, aki még reménykedve várja sorsuk jobbrafordulását. 2022. február 24-én, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a budapesti tüntetésről egy a Szabadság hídon hegedülő ukrán kislányt örökített meg. És sorolhatnánk: B. Molnár Béla majd’minden eseményen ottjárt.
A tüntetéseken feltűnő tanárok, kutatók és diákok – a jövő reménységei a képein a budai élőlánctól a Vámház térig megannyi helyszínen. Donáth Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, György Péter és még sok kíválóság nagyszerű portréit is láthattuk az est során.
Művészet, filozófia és irodalom is megjelenik e morálisan mélyen elkötelezett fotós képein: Galkó Balázs József Attila verset mond a dunaparti szobornál, és a Liget Galériában Gerlóczy Sári portréja, és képén az egymásba feledkező és egymásnak feszülő alakjai láthatóak. A „Vagonvariációk”, Böröcz András és Rajk László tervei az Art Department galériában, majd a Vagon, amelyet elindított a szobrász Angelus Ivánnal közösen a 2/b Galériából a Belvároson át a CEU galériájáig. Ez a mozgó emlékmű – a Holokauszt 80. évfordulóján éppúgy figyelmeztet, mint a tüntetők molinói B.Molnár Béla képein.
A MÚOSZ Kulturális Szakosztály estjén ez alkalommal is 3 fotós kolléga készített képeket: Kecskeméti Tibor, Kallus György és Kardos Dániel. Az eseményt videóra vette Kálmán István, az Objektív Filmstúdió vezetője, és látható a MÚOSZ YouTube csatornáján. Kövessék be a csatornánkat!
A teljes beszélgetés itt megtekinthető:
Kiemelt kép: Kallus György
