Fél évvel ezelőtt felhívott egy nagyon kedves kollégám, barátom, és arra kért, hogy majd én írjak róla nekrológot. Aligha van ennél furcsább és szívszorítóbb kérés, egyben a leginkább megtisztelő, hiszen érződik, hogy akinek szól, abban bízik a másik és kölcsönösen szeretik egymást. László Gyula tudta, hogy hamarosan el fog menni. Mintha ezzel végrendelkezett volna.
László Gyulának, aki 1945-ben született, a MÚOSZ elsősorban nem politikai állásfoglalások színtere volt, hanem az élete. 1977-től volt a szövetség tagja, ezen belül is több évtizedig a Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály egyik vezetője.
A szakosztály egyik legrégebbi és legaktívabb tagját vesztettük el. Gyula minden rendezvény előtt ott ült a terem előtt egy asztalnál és szép, szabályos betűkkel, kézzel felírta egy papírra, ki jött el. Már elkezdődött az ülés, de még az ajtóban várta az esetleg elkésőket. Bajusza alatt egy félmosollyal ezt is megbocsátotta.
Ezeket a papírokat megőrizte, az ülésekről híven beszámolt – először a nyomtatott MÚOSZ lapban, később már a honlapunkon. Mindenkihez volt egy kedves szava. László Gyulának korai éveiben a közlekedési témák voltak a szakterületei, ezen belül az Autó-Motornál is dolgozott, valamint munkatársa volt minisztériumi sajtóosztályoknak és helyi orgánumoknak. Kiemelkedő szerepet töltött be lakhelye, Vác városa látnivalóinak népszerűsítésében, a település turisztikai fejlesztésének érdekében.
Nyolc éven keresztül a szakosztály titkáraként nagyon sokat tett közös munkánk érdekében. Mindig vidáman dolgozott – és mindig sokat. Miután már egészségügyi okok miatt nem tudta betölteni titkári posztját, azután is aktívan részt vett a study tourok, valamint a MÚOSZ székházban rendezett szakosztályi ülések megszervezésében. Mindig szívén viselte a szakosztály idősebb tagjainak segítését, a közös programokban való részvételüket.
Méltósággal viselte az utóbbi években a betegségét. Még leggyengébb napjain, utolsó erejével is igyekezett részt venni a szakosztály rendezvényein, felesége, Zsuzsa segítségével.
Emlékét szeretettel megőrizzük. Temetése december 5-én, pénteken lesz a váci alsóvárosi temetőben, reggel 9 órakor.
