82 éves korában meghalt Benkő Imre, a második világháború után induló nagy fotósgeneráció második hullámának kiemelkedő és meghatározó tagja, akinek dokumentarista munkássága rengeteg fotóst inspirált Magyarországon. Benkő több mint hatvan évig alkotott itthon és a világ több pontján – írta a Magyar Művészeti Akadémia.
Benkő Imre Kispesten született 1943-ban, de gyerekkorát a Bakonyban töltötte, csak az ajkai érettségi után költözött vissza Kispestre, édesapja testvéréhez. A gimnázium után az Ipari Szakmunkásképző Intézet híradástechnikai műszerész szakán tanult tovább, alapító tagként részt vett a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának oktatásában és munkájában is. Eközben elkezdte a MÚOSZ újságíró iskola fotóriporter szakát, ahol 1971-ben végzett, aztán évtizedekig dolgozott fotóriporterként többek között az MTI-nél és a HVG-nél is.
A hírszerű pillanatokat ugyanakkor elmondása szerint sosem érezte magához közel, őt az események mögötti csendesebb, de izgalmasabb világ érdekelte. Ezért például a fotóriport fősodrának tartott haditudósítás sem foglalkoztatta, a lehetőségei inkább úgy adódtak, hogy a háborúk utáni területeken járt. Észak-Koreában például a ’80-as években készített sorozatot, amit a Mai Manó Ház Valahol Koreában című kiállításán az elmúlt időszakban meg is lehetett nézni Molnár Zoltán 2023-as, dél-koreai képei oldalán.
Benkő 1988 óta számos ösztöndíjat kapott, így alkotott, utazott a világ számos országába, ahol érdeklődése az emberekre, a társadalmi és szociális struktúrákra irányult. „Sosem voltam az a művészi allűrökkel élő fotográfus, aki éveken át ül otthona falai közt, hátha elkapja majd az alkotói kedv. Helyette végigkalandoztam az emberi létezés különböző színtereit” – mondta egy 2023-as interjúban. Budapesttel, illetve a Sziget Fesztivállal is hosszú ideig foglalkozott, két éve, a város 150. születésnapján ezekből a képeiből is nyílt kiállítás a Mai Manó Házban.
Alkotásait számos díjjal jutalmazták, 1975-ben elnyerte a World Press Photo pályázat ezüst- és aranyérmét, majd 1978-ban ismét aranyéremmel tért haza, 1991-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott. Hazai díjai közül kiemelkedik a Balázs Béla-díj (1981), a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj (2004) a Magyar Fotográfiai Nagydíj (a Magyar Fotóművész Szövetség díja, 2004), a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életmű-díja (2013), a Prima Primissima díj (2016) és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ által adományozott Fotóriporteri Életműdíj (2021). 2025-ben Kossuth-díjat kapott. 2013-ban Simonyi Balázs Történetek szórt fényben címmel dokumentumfilmet is készített Benkőről.
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ – a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Fotóriporteri Szakosztályának szakmai partnerségével – 2018-ban Fotóriporteri Életműdíjat alapított, amit 2021-ben Benkő Imre kapott. A MÚOSZ-nak 1969 óta tagja volt.
Benkő Imre így vall magáról: „hosszú távú sorozatokban, fotóesszékben gondolkodom, a fekete-fehér vizuális álomvilág foglalja egységbe szubjektív korlenyomataimat. Mindig csak szórt fényekben találok rá jelentéssel bíró arcaimra, sajátos hangulatokra. Alkotóként fontos számomra: a folyamatosan változó látványvilágból kiszakított képkonstrukcióim filmre készüljenek, amik egyben hiteles bizonyítványai a kézműves analóg nagyításaimnak”.
Nemcsak oktatóként, hanem baráti beszélgetések, odafigyelés és jótanácsot formájában is szívesen beszélgetett fiatalabb kollégáival. Szívesen és kíváncsian jött el a MÚOSZ Műhelyes rendezvényeire is.
