Van egy kicsi kis étkezde a Budapest belvárosában a Klauzál téren, mely szó szerint világhírnévre tett szert, hiszen rengeteg külföldi híresség is felkereste amellett, hogy mind a magyar „ismert”, mind az „átlag” emberek körében az egyik legkedveltebb vendéglátóhely volt, 1957-s nyitása óta, a Kádár étkezde.
Ezt az étkezdét most a Costes csoport, a lehető legjobban megőrizve a hely szellemét, viszontagságos felújítás után a napokban újra nyitotta.
Amikor meghallottuk ezt a remek hírt, nem is volt kétséges, hogy azonnal fel kellett keresnünk, és kipróbálnunk, milyen lett, ténylegesen megőrizte a régi mivoltát. Nézzünk hát körül, milyen is most ez a „történelmi” vendéglátóhely!
A bejárat némi változást nyílván mutat, hiszen rendbe kellett hozni, és az előírásoknak is meg kell felelni, de alapvetően megőrizte régi egyszerűségét, kerülve minden látszatát annak, milyen híres étkezde is van a falai, ajtaja mögött.
Belépve az ajtón egyértelműen látszódik, hogy amit csak lehetett megőriztek a régi hangulatból. Ami szembetűnő, hogy a mellette levő lakás megvásárlásával kibővült maga az étkezde, mint mondják kérdésünkre, erre is az előírások miatt volt szükség, túl kicsi volt előtte, meg hát praktikus is, hiszen anno mindig az egyik legnagyobb gond a helyhiány volt.
Ahogy régen, az „ültetés” is maradt, a családias, kockaabroszos négyfős asztalokhoz „összeültetetik” az embereket, vagyis minden helyet kihasználnak, ha nincs szabad asztal. Akik nem ismerték a helyet bezárás előtt, azoknak lehet egy kicsit furcsa, de hát ez is hozzá tartozik a hangulathoz! Mondjuk nem a személyes vagy üzleti találkozók színhelye, de soha nem volt az, ide a hely „lelkéért” és a finom ételekért jöttek mindig is az emberek.
No de együnk is végre, hiszen nem csak körbe nézni és fotózkodni jöttünk! Az nyitási étlap még elmarad a tervektől, ami szerint az összes régen kínált étel kapható lesz, ami az évtizedeken keresztül idevonzotta az embereket, de már így is nehéz a választás a sok házias finomság közül.
Mivel messze földön híres volt sóletjéről a Kádár, így egyértelmű volt, hogy ezt mindenképpen meg kellett kóstolni! Viszont itt ki kell emelnünk, hogy bár ez zsidó étel, és az étterem a Klauzál téren van, a Kádár soha nem volt, és most sem „kóser éterem”, így az ételek „magyarosan” készülnek, a sólet is.
A többféle lehetőség közül mi a sült libacombos változatot választottuk egyik fogásnak, sem a sóletben, sem a libában nem csalódtunk, bőséges, nagyon, de nagyon finom, és már ránézésre is pompás fogás!
De ne menjünk ennyire előre, hiszen egy jó húsleves macesz gombóccal szinte kötelező, az adag nagysága miatt két főnek ajánlott, ha utána főfogást és esetleg desszert is fogyasztanánk!
Nagy volt a dilemma a főételt illetően a sólet mellé, hiszen bármelyiket örömmel megkóstoltuk volna, viszont mivel minden porcikájában házias étkezde volt mindig is a Kádár, így egyértelmű volt, hogy egy házi tökfőzeléket fasírttal ki kell próbálni! Bármikor visszakóstolnám, nagyim főztje köszönt vissza, fenséges!
Szerencse hogy többen voltunk, így még belefért egy jókora adag székelykáposzta is a menüsorba! Mit ne mondjak, ezért is érdemes lesz visszatérni….
Mint ahogy a töltött paprikáért is, amit szintén sikerült kóstolni, igaz csak egy kanállal, de már nem is akarom magam ismételni, egyértelmű, hogy többször be kell ide térni, és mindent rendesen végigkóstolni, és erre buzdítok mindenkit!
Azért ha valaki nem ezekre a magyaros ízekre vágyik, tökéletes választás egy Milánói spagetti pompás kis rántott szelettel, ami szintén a kínálat része.
Asztaltársunk fogása nem kevésbé kötelező tétel az étlapról, mi is lehetne más egy házias étkezdében, mint egy vérbeli paprikás csirkecomb pörkölt galuskával!
Akinek még maradt hely a gyomrában, mondjuk elég éhesnek kell lenni hozzá, de azért próbáljunk meg a desszertet is enni! Emlékszünk még nagyanyánk mákos nudlijára, amit finom kis vanília öntettel borított le? Ha szeretnénk ugyan ezt az ízt érezni, akkor irány a Kádár étkezde!
Nem kevésbé kelleti magát az aranygaluska sem, finom kis borhabbal szervírozva, mivel több darab van a tányéron, így az asztaltársaságnak érdemes rendelni egyet belőle…
Mivel ez egy étkezde, így szeszes ital nincs, viszont ami nagyon ajánlott az az igazi régimódi szódavíz hagyományos üvegben és a belőle készülő házi szörp!
Az étterem jelenleg csak öt napot van nyitva, és csak ebédeltetés van, ahogy régen is volt, de ezzel el akarnak a hagyományoktól térni, és reggeltől estig, a hét minden napján tervezik majd a vendégeket fogadni, de ez még a jövő, most keddtől szombatig tömhetjük tele a hasunkat a házias finomságokkal.
Az asztalok fele előre foglalható, így elkerülhető, hogy ne kapjunk helyet, ami könnyen előfordulhat, hiszen rengetegen várták az újranyitást, és mindig is tele volt, javarészt törzsvendégekkel, de a maradék asztalokhoz bármikor megpróbálhatunk beülni.
És mi vár még ránk itt a minden porcikájában „eredeti” Kádár étkezdében? Nos, felesleges tovább írogatni róla, hiszen a képernyő nem tudja visszaadni a hely szellemiségét, és az ételek finomságát, egyértelmű, hogy el kell látogatni ide, át kell élni, meg kell kóstolni!
