A napokban lehetőségünk volt a MÚOSZ PR és Kommunikációs Szakosztályának szervezésében látogatást tenni a Magyar Állami Operaház impozáns épületében egy „házbejárás” keretében, megpróbáljuk pár mondatban és képben átadni, milyen élményekkel gazdagodtunk!
Az 1884 szeptember 27.-én (éppen napokban van az évfordulója) átadott, Neoreneszánsz stílusban, Ybl Miklós tervei alapján készült épület az ország egyetlen saját társulattal rendelkező, kifejezetten operákat és baletteket előadó színháza, mely nem csak a hazai közönség által igen kedvelt, hanem a folyamatos teltházas előadásokhoz sok külföldi turista is hozzájárul.
Akik nem tudnak részt venni egy életre szóló élményt jelentő előadáson, azoknak sem kell lemondani a pompás belső tér megismeréséről, sőt, a naponta induló bejárásokon akár még olyan részeket is megtekinthetnek, melyek az előadások idején nem látogathatók, így aki teheti éljen ezzel a lehetőséggel!
De nézzünk akkor egy kicsit körül a teljesség igénye nélkül, hiszen pár mondattal és pár képpel nem lehet visszaadni a látottakat, fel kell keresni és fel kell fedezni!
Már maga bejárat díszítése is megér jó pár fotót, de az igazi látványosság az előtérbe, és magába az impozáns „lépcsőházban” ér minket, melyet Ybl más, már működő Operaházak mintájára alakított ki, mintegy folytatva az utcafront elmeit.
Külön érdekesség, hogy akik a vezetett bejárásokon vesznek részt, azoknak ezen lépsorok fordulóján egy kis „színpad” van kialakítva, ahol két operaénekes részvételével egy rövid operaelőadásban lehet részük, ha már itt vannak, ebből az élményből se maradjanak ki!
Az emeltre érve a páholyokhoz vezető folyosóknál találjuk a Királyi páholy előterét, fogadóját, mely csak ilyenkor látogatható, azt a pompát, ami itt vár bennünket nehéz leírni, beszéljen egy kép, meg majd a személyes felkeresés!
Innen nyílik a királyi páholy, mely a nézőtérnek is egyértelműen a fő attrakciója, legszebb része a páholysorok közepén. Ugyan csak benézni és befotózni lehet, de ebből is nagyon jól látszik, hogy minden kétséget kizáróan ez a legjobb hely a házban….
Különben megtudtuk, hogy a 6 üllőhellyel rendelkező királyi páholy, némi bekészítéssel gyakorlatilag bárkinek bérelhető, egyértelmű módon, ha nincs hivatalos, kiemelkedő vendége, így egy egyedi esemény kapcsán elvileg nézhetünk innen is egy előadást, a mélyen a zsebünkbe nyúlunk…
A királyi páholyhoz és az fogadóhoz egyértelműen egy pazarul díszített lépcsőház is tartozik, amin a közönségtől elzártan lehet közlekedni, sőt a tervezésnél még arra is gondoltak, hogy ennek a lépcsőcsarnoknak külön lovas felhajtós bejárata is van.
Ebből gyönyörű lépcsőházból nyílik a „Királyi szalon” is, mely szintén előadásokkor nem látogatható, az itt található elegancia és luxus méltó kiegészítője nem csak magának az Operaháznak, hanem kiemelten a királyi és díszvendégek részére biztosított helységeknek, de beszéljen egy kép…
Csapatunknak abban a megtiszteltetésben volt része, hogy nem csak szakszerű vezetést kaptunk, hanem Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója is fogadott minket, és mesélt nem csak a múltról, hanem a jelenről, és jövőbeni tervekről, nem titkolva a sajnálatos nehézséget sem. Szerencsére azon dolgoznak, hogy ne csak magát az épületet, mint kiemelkedő építészeti alkotást csodálhassuk meg, hanem sok remek operát és balettet is élvezhessünk falai között, amire csak bíztatni tudunk ezúton is mindenkit!
De térjünk vissza a „földi halandó színházlátogatók” által is használható területekre, és kukkantsunk be a büfé részbe. A csodálatos, javarészt eredeti festményekkel is díszített terem ma is ezt a célt szolgálja, ha kigyönyörködtük magunkat.
És egy tipp, érdemes itt megvárni a rögtönzött kis opera előadást, mintha páholyból néznénk a díszes ablakkeretek között, és akusztika is tökéletesebb innen.
És akkor a sokak számára az opera élményt adó területre is lépjünk be, vagyis a nézőtérre! A fejújítást követően az eredeti elrendezés és színvilág került vissza, lényegesen kényelmesebb székekkel, és kis monitorokkal, ahol az operák szövege olvasható a darabok közben.
Kialakításának köszönhetően mindenhonnan jól látni, viszont ezzel is csökkent a befogadó képesség, mint tudtuk meg a vezetőnktől, ahogy a zenekari árok átépítésével is.
A befogadó képességnél meg kell említeni, hogy a Budapesti Operaház messze kisebb Európai társainál, ugyanis a császár nem engedte nagyobbra építeni, hogy meg se közelíthesse a Bécsi Operaház méreteit. Ez nem csak a teltházak miatt aggályos a mai napig is, hanem a költséghatékonyság miatt is, ami sajnos döntően szerepet játszik a jegyárak árképzésében.
Sajnos a színpad és a mögötte levő terület még ilyenkor sem látogatható, de a vezetés során rengeteg érdekességet tudhatunk meg ezekről is, ahogy az építkezésről, az elmúlt több mint 140 évről, kiegészítve sok-sok történettel, anekdotával vagy éppen „pletykával”.
Természetesen, ahogy az elején is jeleztük, ez a rövid kis anyag csak a figyelem felkeltésére elegendő, azt a tengernyi gyönyörűséget, pompát, értéket, amit az Opera épületének a látogatása jelent nem tudjuk és nem is akarjuk visszaadni, hiszen bárkinek lehetősége van gyakorlatilag bármelyik nap felkeresni, és csak ajánlani tudjuk, tegye is meg!
További információ a látogatásról és természetesen az előadásokról: www.opera.hu
Szerző és képek szerzője: Zamody Gábor
