Június 10-én 18 órától tartotta első, nagyszabású tüntetését a budapesti Kossuth téren, az Országház előtt a Polgári Ellenállás mozgalom. A háromórás demonstráción kéttucatnyi közreműködő osztotta meg gondolatait a teret megtöltő tömeggel, többségük élőben, néhányan videoüzenetben. A műsorvezető Lampé Ágnes újságíró volt, rajta kívül három újságíró mondott beszédet: Dévényi István (Magyar Hang, a MÚOSZ elnökségi tagja), Stumpf András (Válasz Online) és Ács Dániel (444.hu). Az ő beszédeiket az alábbiakban közöljük.
Lampé Ágnes
Mindannyiunknak van miért felemelni a hangunkat. Nekünk, újságíróknak leginkább a civileket és a médiát érintő ún. átláthatósági törvény, más néven önkénytörvény miatt. A törvénytervezetet ugyanis nem vonták vissza, csak elhalasztották. Ezért a független és hiteles sajtó védelme érdekében nekünk, újságíróknak is meg kell szólalnunk. És ezt meg is tesszük, ahogy most én is ezt teszem.
Rendkívül különleges és egyedi alkalom a mai, hisz ilyen sok művész, zenész, színész, blogger, rapper, influenszer és újságíró egyszerre korábban még egyetlen tüntetésen sem szólalt fel. Ehhez pedig mindenki olyan kifejezési formát választott magának, amilyet akart.
Dévényi István
Üdvözletem! István vagyok, újságíró. Pont ezért az égvilágon semmi keresnivalóm nem lenne ezen a színpadon egy normális országban. Mondjuk a polgári Magyarországon, amit a Fidesz hazudott nekünk. És elhittük. Én magam elég sokáig elhittem. És ezt – mutatta fel a papírt, amelyről a beszédét olvasta volna fel – most elrakom, ugyanis az előbb történt valami. Kaptam egy üzenetet egy idős hölgytől – felolvasnám. (Elővette a telefonját.)
„Kedves István! Vidéki, 70 pluszos állampolgárként kérlek, mondd el a tüntetésen, hogy én, mint munkáltató, felmondom a kormány munkaviszonyát. Köszönöm.”
És amikor elolvastam ezt az üzenetet, akkor rájöttem, hogy ez az igazi, és ez az én dolgom. Nem az, hogy itt álljak, és dörgedelmes beszédet tartsak. Egyébként fasza beszéd lett, majd felrakom a Facebook-oldalamra. (Akkor majd mi is közöljük. – a szerk.) Van benne Kádár János, meg Moszkva, meg Oroszország, meg Putyin – de nem ez az én dolgom. Az én dolgom az, hogy elmenjek a legapróbb faluba is, és megmutassam azt, hogy élnek az emberek. Az én dolgom újságíróként az, hogy olyanoknak legyek a hangja, mint ez az idős hölgy. Aki egyébként nem tud megszólalni, vagy ha meg tud, akkor elhallgattatják. Ez a mi dolgunk.
És még egy dolgom van – ha már ilyen őszintére vettük. Az, hogy itt, a színpadon állva, büszke legyek. Méghozzá arra, hogy valahol itt a tömegben, itt van az én két fiam. És nagyon büszke vagyok rájuk, hogy itt vannak. És ami mélyen elgondolkodtató, hogy a kisebbik fiam egyidős a NER-rel! Együtt fogantak – kiabálja be valaki, és Dévényi nevetve megismétli a mikrofonba –, de a fiamnak van jövője!
És egy utolsó gondolat itt, az őszinteségi rohamban. Amikor elkezdtem a beszédet írni, akkor először nagyon rövidet szerettem volna. Arra gondoltam, hogy feljövök a színpadra, azt mondom: Üdvözletem! – majd annyit mondok: Ha kicsi a tét, a kedvem sötét.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattatok, és nagyon jó, hogy itt vagytok, és büszke vagyok rátok is! És Magyarország is köszöni, hogy itt vagytok!
Stumpf András
Nagyon köszönöm, hogy itt lehetek, és főleg köszönöm azt, hogy itt vagytok. Azért sajnos nem jár köszönet, hogy itt kell most lennem. Ahogy már Dévényi kolléga is elmondta, újságíróként nekem normális viszonyok között nem a színpadon lenne a helyem. Hogy mégis mit keresek itt, hogy mégis mit keresünk itt – erre próbálok választ adni három-négy percben.
Kedves Magyar Polgárok!
Amikor meghallottam, hogy elhalasztják az önkénytörvény megszavazását, ismerős érzés kerített a hatalmába. Eszembe jutott, hogy a jelenleg is hatalmon lévők pontosan hét évvel ezelőtt, ilyenkor, június elején végezték ki egykori nyomtatott hetilapunkat. Előtte hónapokig hitegettek, bizonytalanságban tartottak. A vége persze az lett, hogy Mészáros Lőrinc emberei még a netről is letörölték a Heti Választ, az utolsó betűig. Szóval én személyesen is átéltem már, milyen az, amikor a hatalmasok látszólag lazítanak a nyakunk köré tett hurkon, miközben már réges-rég kinyomtatták a halálos ítéletünket.
Nem tudok tehát egyszerűen legyinteni az önkénytörvényre csupán azért, mert őszre halasztották annak elfogadását. A tervezet most is ott fekszik a hivatalos iratok között. Orbán Viktor aláírása ott van a törvényjavaslaton. A javaslaton, amely jelenlegi formájában nem más, mint a magyar polgári demokrácia halálos ítélete.
Mégsem azért jöttem ide hozzátok, elétek, hogy panaszkodjak, hogy „visibáljak” – bár ezt nyilván megkapom majd.
Azért jöttem ma ide, hogy köszönetet mondjak önöknek, köszönetet mondjak nektek. Amikor néhány kollégámmal 6 és fél évvel ezelőtt a semmiből, mindenféle befektető nélkül megalapítottuk a Válasz Online-t, nagyon halványan pislákolt csak bennem a remény, hogy létezik elég erős magyar polgárság, amely igényli az ellenőrzött információt és ezért támogatni is hajlandó sajtótermékeket. Kiderült, hogy van ilyen polgárság, amely erején felül akár több lapot, civil szervezetet életben tart – miközben a hazug propagandára fordított százmilliárdokat is kénytelen fizetni az adójából.
Polgártársaim!
Ha ti nem lennétek, a szabad magyar nyilvánosság már évekkel ezelőtt megszűnt volna. Kizárólag nektek, magyar polgároknak köszönhető, hogy ma még létezik hatalmi központoktól független magyar sajtó. Köszönöm tehát a Válasz Online egész szerkesztősége nevében, hogy az elmúlt hat és fél évben is a hivatásunknak élhettünk. Ezt a hat és fél évet már senki nem veheti el tőlünk.
Ugyanez azonban már nem mondható el a közös jövőnkről. Azt bizony még elrabolhatják.
Nem vagyok politikus, hogy buzdítsalak és lelkesítselek benneteket. Jós sem vagyok, nem szolgálhatok a fényes jövő ígéretével. Kiderülhet, hogy mi, magyar polgárok – kevesen vagyunk. Lehet, hogy az önkényuralom kiteljesedik hazánkban. Arra sincs garancia, hogy mégoly hatalmas tüntetésekkel útját lehet állni.
Mégis: nekünk most nem csak jogunk, de kötelességünk is itt lenni. És ez nem afféle szónoki fordulat. A jelenleg is hatályos magyar alkotmány szerint senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására.
Idézem a következő sort:
„Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.”
Alkotmányos kötelességünknek teszünk tehát eleget, amikor most itt vagyunk és fellépünk az önkény, valamint annak törvénye, törvényei ellen.
Ez a kötelesség azonban nem csak a miénk, akik ma itt vagyunk. Az alkotmány vonatkozik a kormánypárti szavazókra, képviselőkre, még a miniszterelnökre is. Mi törvényesen csak annyit tehetünk, hogy összegyűlünk, hogy szóban és írásban fellépünk az önkénytörekvésekkel szemben. Ők azonban, a kormánypárti képviselők, kizárólag úgy léphetnek fel törvényesen és alkotmányosan, hogy nem szavazzák meg az önkénytörvényt. Sem most, sem ősszel, sem soha az életben.
Dönthetnek persze úgy is, hogy megszavazzák, hogy alkotmányuk és saját nemzetük ellen fordulnak. Hogy keleti önkényuralommá alakítják hazánkat, kivezetve Magyarországot az Európai Unióból. Még az is lehet, hogy sikerül nekik.
Ám még ha ez a sötét forgatókönyv valósulna meg, akkor is fontos, hogy itt állunk ma. Egyszer ugyanis minden rémálom véget ér. S ha eljön majd az a pillanat, valahogy meg kell majd mutatni a világnak, hogy a magyar nem a legpocsékabb nemzet. Hogy nem hullarablók gyülekezete vagyunk.
A ma, itt, ezen a téren készült fotókra lehet majd mutogatni akkor bizonyságul: lám, voltak itt sokan, akik nem éltették az agresszort, sem a hazait, sem moszkvai barátját. Rátok, akik itt vagytok, rátok lehet majd hivatkozni annak bizonyításaként, hogy nem az ország feküdt le a rusz medvének – csak az ország vezetése.
És fel lehet majd mutatni cikkeket, írásokat, például egy ma a Válasz Online-on megjelent interjút, amelyet Vörös Szabolcs kollégám készített Zelenszkij elnökkel. Az ukrán államfő ebben így fogalmaz:
„Orbán Viktor pozíciója nem tükrözi Magyarország egészének álláspontját. Ez a különbség Magyarország és Oroszország között.”
Kedves Magyar Polgárok!
Ti vagytok a nemzet pislákoló lelkiismerete.
Nem tudom, a pislákolásból lesz-e majd lobbanás. Akkora, hogy végleg eleméssze a szégyent.
Azt viszont tudom, hogy megtiszteltetés részt venni ebben és itt lenni köztetek.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.
(Stumpf András beszédének szövegét a Válasz Online oldaláról vettük át.)
Ács Dániel
Samu, a fiam szinte pontosan 11 éve, még babaként itt volt az Origo elfoglalása ellen tartott tüntetésen, és most is itt áll valahol. Gyakorlatilag végigtüntette az egész eddigi életét. Babakocsiban, kismotoron, gördeszkán.
De még egyszer sem mondhattam neki, hogy győzött az igazság.
TGM kilenc éve a Népszabadság bezárásának napján mondta ugyanitt: „28 éve járok tüntetni erre a térre. Nem mentünk olyan nagyon sokra.”
Azóta elestek újságok, intézmények, ügyek és annyi minden más is.
Minden egyes ilyen veszteséggel egyre sűrűbb lett Magyarországon a sötétség. Az elmúlt másfél évtizedben a szemünk fokozatosan hozzá is szokott a félhomályhoz. Hozzászoktunk, hogy a könnyünk kicsordul, annyira erőlködünk, hogy lássuk, mi történik velünk.
Most a hatalom nyíltan arra készül, hogy az utolsó kislámpákat is lekapcsolja.
Ezt onnan tudjuk, hogy a miniszterelnök elmondta a saját szájával. Pontosan így fogalmazott: „Túl sokáig voltak itt, túl sok mindent éltek túl, Rajtuk a skarlát betű. A pokolban külön bugyor várja őket.” Ezért eltakarít bennünket.
Álljunk meg, és képzeljük el, hogy milyen lesz ez a világ, amit a hatalom nekünk szán:
Abban a világban már nem látjuk, hogy verőemberek erőszakkal akadályoznak meg egy népszavazást.
Nem látjuk a hatvanpusztai palotát és a nemzet bankjából eltűnt ép ésszel felfoghatatlan összeget.
Nem derül ki, hogy állampolgárokat katonai kémszoftverrel figyelnek meg.
Nem tudunk róla, hogy a KSH meghamisítja a szegénységi adatokat.
Ebben a világban Novák Katalin, Varga Judit a helyükön maradnak. Hiszen nincs kegyelmi ügy sem.
Viszont van helyette a mindent beborító vak sötétség, amiben nincs közös valóság, csak magány és félelem. Szóval lehet még ennél is rosszabb.
Hogy a lámpaoltás pontosan mikor következik be, azt per pillanat nem tudjuk, viszont azt tudjuk, hogy EZ a hatalom célja. Ne legyünk vakok, az elmúlt 15 év veszteségeiből megtanulhattuk: Orbán Viktor, amint lehetősége van rá, elpusztít mindent, ami nekünk fontos. A színházat, ahová járunk, az iskolát, ahol tanulunk, az újságot, amit olvasunk, a szervezeteket, amik védik azokat, akiket senki nem véd, és mindazt, amit ezek képviselnek: a kreativitást, a szabadságot, a humort, a vitát, a hagyományt, a kultúrát, a szolidaritást, az értelmet, a tisztességes versenyt, az igaz szót. Ez a rendszer elpusztít mindent, ami számunkra érték.
És végül nem hagy nekünk talpalatnyi helyet sem ebben az országban.
Úgy tűnhet, hogy az évtizedes harcok hiábavalóak voltak. De ez talán nem teljesen igaz.
Évekkel ezelőtt, miután a hatalom zsarolással és vesztegetéssel megszállta a teljes nyilvánosságot, akkor Ti úgy döntöttetek, hogy nem fogtok sötétben élni, és áldozatra is hajlandóak vagytok azért, hogy tudjátok, mi az, ami VAN, és mi az, ami NINCS.
Az elmúlt években emberileg és anyagilag is TI tartottátok életben, ti finanszíroztátok a világosságot. Már csak Ti őrzitek a lángot, és ezért hálásak vagyunk nektek.
És ha elcsüggedtek, ha tehetetlennek érzitek magatokat, akkor gondoljatok arra, hogy vannak hősei ennek az elmúlt 15 éves küzdelemnek, vannak akik súlyos áldozatot hoztak, de példát is mutattak, megmutatták hogyan lehet becsülettel küzdeni a zsarnoksággal szemben.
Gondoljatok a kirúgott tanárokra, akik a hivatásukat és a megélhetésüket áldozták fel az igazságért!
Az SZFE diákjaira, akik sorfalat álltak az egyetemük előtt, és útját állták a hatalom kancellárjának.
Az Index újságíróira, akik méltóságteljes sorban vonultak, és egyszerre rakták le felmondásukat a hatalom asztalára. Rájuk gondoljatok, legyetek bátrak, mert mindenki, aki ellenáll, aki nem köt kompromisszumot, aki felemeli a szavát, aki kockáztat, az csihol egy szikrát a sötétségbe. És végül, köszönjük, hogy mellettünk álltok, köszönjük, hogy mellettetek állhatunk. Készüljetek, mert hamarosan szükség lesz a kiállásotokra!
(Ács Dániel beszédének szövegét a 444.hu oldaláról vettük át.)
A tüntetés felvétele megtekinthető a Kontroll YouTube-csatornáján.
Kiemelt kép: képernyőkép a Kontroll élő közvetítéséből
